Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

216 Az országgyűlés képviselőházának 378. bátor a Ház előtt ismertetni. Megállapította ez a végzés, hogy atmákor az örökhagyó meghalt, akkor a vagyonnak a vagyonkezelőhöz való átadása minden leltár nélkül történt, holott a gyámügyi törvény imperative előírja, hogy leltár mellett kell átadni a vagyonkezelőnek a vagyont. Tovább megyek". Megállapította a belügyminiszteri végzés, hogy a gazdaságnak 1929., 1930., 1931. és 1932. évi számiadásait az árvaszék csak 1933-ban vizsgálta felül, továbbá megállapította azt is, hogy laz árvaszék és a

1 számvevőség részéről sohaseni kifogásolt hiányos könyvvezetés volt az oka annak, hogy az 1926—1932. évekre vonatkozó vagyonmérleget és vagyonleltárt utólag sem tudta ínég megállapítani a kivezényelt hivatalos könyvszakértő. Megállapította ez a belügymini s'z'teri végzés az ebben az ügyben lefolyt vizsgálatok alapján, hogy helyszíni szemle, kiszállás alkalmából díjak és költségek megtérítése címén az eljáró árvaszéki ülnöknek 500 pengőt állapítottak ímeg és fizettek ki ennek az árvának a vagyonából; a fogalmazó, aki a jegyzökönyvet vezette, 200 pengőt kapott, (Gr. Apponyi György: Egészen jól,lehet keresni!) a kezelőtisztnek, a szóigának pedig, aki a koffert vitte. 100 pengőt állapítottak Imeg és fizettek ki. Ugyanakkor a szerencsétlen árva egy krajcárt nem

1 kapott ebből a vagyonból. (Horváth Zoltán: Ez rémregén^!> Amikor ezeket a hiányos elszámolásokat összeállították, talált a belügyminisztérium egy 5000 penaős kiadási tételt, amelyről az árvaszék megállapította és amelyet elfogadott azzal, hogy ez tőzsdejáték származik, amely tőzsdejáték, mint az indokolás mondotta, földbirtokosoknál szokásos. (Mozgás.) Meg kell je^ gyeznem, mondotta tovább a belügyminiszteri végzés, amely 1935-ben kelt, (Rajniss Ferenc közbeszól.) hogy ezek a kifogások 20—25 darab — az árvaszék terhére — nem tekinthetők a fennforogni látszó mulasztások teljes felsorolásának, hanem inkább a hétévi vagyonkezelés eseményei köréből vett szemelvényeknek. Itt van azután a kölcsönök ügye. Amikor nem volt pénzük, rögtön szaladtak kölcsön után. A gyámügyi törvény mégállapítja, hogy kölcsönöket csak indokolt esetben szabad és lehet felvenni. Felvettek 30.000 pengős hizlalási kölcsönt, amelyről a vizsgálat során maga a vagyonkezelő beismerte, hogy egy

r borjút nem vettek belőle, hanem azt apró adósságok fizetésére és kiegyenlítésére fordították. Tovább megyek. Az elmebeteg Jakabffy Benjámin pénzéből a fővárosi árvaszék jóváhagyásával egy idegen törvényhatóság területén lévő birtokra kiadtak 7000 pengőt, holott a törvény imperative kimondja, hogy a gyámpénztárból csak első helyre való bekebelezés ellenében szabad kölcsönt adni. Ezt kiadták a 27-es sorszámra. Ez , történt a kiskorú, elmebeteg Jakabffy Benjámin pénzével. Ugyanakkor Lánczy Mária kiskorúnak a pénzéből kiadtak 19.500 pengőt a 28-as sorszámra. Itt vannak az ebben a tárgyban lefolytatott vizsgálatok, amelyeket Budapest székesfőváros polgármestere a múltkori jelentésében ismertetett, amikor 11 gyámpénztári ügyben rendelt el vizsgálatot Szendy Károly polgármester. Szomorúan állapítom meg. hogy mind az elmebeteg Jakabffy Benjámin, mind pedig a kiskorú Lánczy Mária pénze tárgyában a polgármester úr szükségtelennek tartotta megindítani a vizsgálatot. T. Ház! A közelmúlt hetekben sok szó volt —' magam is bejegyeztem egy interpellációt, amely a kormány távozása miatt abbamaradt ' ülése 1939 március 8-án, szerdán. — a Kuffler-örökség ügyéről. Ez is hasonló eset, majdnem megfelel az előbbinek. Itt is árvaszéki segédlettel teljesen tönkretették és megkárosították azokat a kiskorúakat, akiknek anyagi érdekeire éppen az árvaszéknek lett volna feladata felügyelni. Városszerte beszélnek arról, hogy találtak az akták között egy antedatált aktát, egy hamisítványt, amelyet évekkel visszamenőleg antedatáltak. A

1 hiba csak az volt, hogy olyan nyomtatványra írták rá, amelyet három évvel későbben adtak ki a nyomdából: így jöttek rá a dologra. Az árvaszék akkori elnöke, Csorna Kálmán, beadta nyugdíjazás iránti kérelmét, s utána kineveztek egy Wester nevezetű urat árvaszéki elnöknek. Mindenki legnagyobb meglepetésére ez a Wester^ nevű úr is most egyszerre, máról-holnapra eltűnt onnan \ és újabb árvaszéki elnök van megint. De hogy mik történnek a kulisszák mögött, azt csak sejtetni engedik a zavaros és szűkszavú kommünikék. Amikor a Kuffler-örökség ügyét szóvá akartam tenia, akkor többen azzal érveltek, hogy »mi köze van a Dinnyésnek ennek a két zsidó kölyöknek az ügyéhez? Politikai szempontból lehetnek véleménykülönbségek közöttünk, lehet valaki antiszemita és filoszemita, de azt hiszem, nincs a Háznak egyetlen egy tagja sem^ aki el ne ismerné. hogy ez nem zsidókérdés, itt nem két zsidó gyerekről van szó, hanem itt a magyar törvények betartásáról van szó. olyan indokolással a t. árvaszéknek sem lehet érvelnie: hogy kérem, mit törődnek ezzel, ez a két zsidó gyereké. Ettől függetlenül Kakucsi^ Libner tiszta, százszázalékos árja s ezt az árját éppen úgy tökéletesen tönkretették, mint másokat. Itt van Gross Andor örököseinek az ügye is. Itt is a kiskorú örökösök ügyét az árvaszék egyáltalán ' nem tette magáévá és nem adta meg a lehetőséget arra, hogy az elhunyt után megmaradt vagyon teljes egészében fennmaradjon a kiskorúaknak. Itt is az történt, hogy a leltár körül ötletszerűen intézkedtek és bár az örökhagyó körülbelül 2 millió pengős örökséget hagyott hátra, ma egy negyedét fogják ennek az összegnek megmenteni — ha ugyan megmentik — a kiskorú áryák számára. Vagy itt van — amit már említettem — a IHsknrú Lác^v Máriának és az elmebeteg Jpik^íMfy Benjáminnak az esete is. Megáll az ember esze és nem tudja, mit szóljon ahhoz, hogy ma, 1939-ben ilyen { törvénysértéseket, ilyen szabálytalanságokat büntetlenül el lehessen követni. De mondom, mindezek az ügyek évek hosszú során át folytak és gyűltek össze. '• Nézzük a kiskorú Kónay György esetét. Az illetékes tényezőkhöz Kónay György külön is, valamint törvényes apja is számtalan beadványt intézett. Ezek közül csak egyes szemelvényeket leszek bátor felolvasni. 1932-ben kiskorú Rónay György természetes édesapja egy beadványt intézett a belügyminiszter úrhoz, amely beadványban a következők vannak (olvassa): »Tudomásomra jutott, hogy fiam, kiskorú Rónay György ellen rágalmazási eljárás indult. Bejelenteni kívánom,, hogy fiamnak eljárását teljes mértékben helyeslem és vele akarok a vádlottak padján ülni. Felelősségem tudatában és atyai kötelességemből folyólag a belügyminisztériumnak is bejelentem, hogy Szánthó Pál főszolgabíró, volt vagyonkezelő-gondnok, kiskorú fiam rábízott vagyonát hűtlenül kezelte, azt súlyosan megkárosította, meglopta és az ellenőrzésre