Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

21Ö Az országgyűlés képviselőházának 378. a munkások jó lakásokhoz jussanak akár a földbirtokokon, akár a gyári üzemek területén, vagy a bányavállalatoknál. Azontúl fontos ez a kérdés az építőipar foglalkoztatása szempontjából is. <*„.,-, Ezenkívül különösképpen a fővárosban, de a nagyobb városokban is nem állanak rendelkezésre az iparosság részére egészséges műhelyek. Az iparosok nagy része vagy a saját lakószobájában dolgozik, tehát ugyanabban a szobában lakik maga is meg a családja is, egészségtelen körülmények között, vagy pedig egészségtelen pinceműhelyeket bérel a maga számára, ott foglalkoztatja a munkásait és ott dolgozik maga is. Ez az állapot is tarthatatlan. Az egészségtelen pinceműhelyeket meg kell szüntetni s ahol erre szükség van, mint a nagyobb városokban, ott gondoskodni kell az iparosság részére megfelelő jó műhelyekről, elviselhető béreikért. El sem tudom másképp képzelni, mint úgy, hogy vagy a közületek építsenek ilyen egészséges műhelyeket vagy pedig a magántőke építsen bizonyos állami támogatással, ha erre másként nem vállalkozik, mint ahogy látjuk, hogy nem vállalkozik. A kérdésből nem lehet az anyagárak kérdését kikapcsolni. Az építőiparban a fontosabb anyagok, mint amilyen a cement, vas, tégla és a mész, kartelizálva vannak. (Krúdy Ferenc: Ügy van!) Az ezeknek az anyagoknak előállításával foglalkozó vállalatok és elárusító cégek mind kartelbe tömörültek. Sőt az országot rajonirozták is, mert akár a cementet, akár a meszet bizonyos rajonhan csak meghatározott szá|mú kereskedőnek, vagy éppen egy meghatározott kereskedőnek van joga eladni. Mi ennek az eredménye? Az eredmény az, hogy a háború előtti árakkal szemben például a cementnél — hogy csak ezt az egyetlen építkezési anyagot említsem — igen nagy eltolódás mutatkozik. Kerék öt perc meghosszabbítást. (Farkas István: Megadjuk!) ' Elnök: Méltóztatnak megadni a meghoszszabbításf? (Igen!) A Ház megadja. Takács Ferenc: A cement ára 1914-ben a feladó állomáson 2 korona 10 fillér és 2 korona 50 fillér volt, ezzel szemben 1938-ban, 15 tonnás vagont tételezve fel, 7 pengő 38 fillér és a 10 tonnás vagónvétel esetén pedig 7 pengő 44 fillér.^A háború óta a gyárakat modernizálták az egész országban. 20—25 százalékkal kevesebb szénnel olcsóbban termelnek, mint azelőtt. A munkabérek nem emelkedtek lényegesen, (Malasits Géza: Sőt semmivel!) sőt azt lehet mondani, hogy ezeknél az üzemeknél nem emelkedtek a munkabérek. (Farkas István: Inkább csökkentek!) De tegyük fel, hogy van valami eltolódás. Akkor is, amint velem közlik, legfeljebb 2 pengő 60 fillér, maximálisan 3 pengő lehet az előállítási ára egy métermázsa cementnek. Ha ehhez 50 százalékos »tisztességes polgári hasznot« veszünk, akkor is 4 pengő 50 fillérnek kellene lennie a feladóállomáson a cementnek, szemben a 7 pengő 44 fillérrel. Ez 2 pengő 94 fillér illegitim hasznot jelent a vállalatok számára 3'3 millió _mázsa évi termelést tételezve fel, 9'7 milliót vag zsebre a çementkartel. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy milyen szempontból és miért szabad ezt tűrni akkor, amikor éppen az építőanyagok drágasága következtében marad eil rendkívül sok építkezés az országban. T. Képviselőház! Ha) a környező országok ülése 1939 március 8-án, szerdán. építőanyagárait nézzük, akkor is egészen megdöbbentő dolgokra jövünk rá. A Felvidék visszacsatolása alkalknávaU lehetett tapasztalni, ha érdeklődött ott az ember, hogy 50% --ki olcsóbban építkeztek a Felvidéken, (Farkas István: Ügy van!) a megszállott területen, amíg Csehországhoz talrtozott, mint amennyiért most lehet építkezni. A cementért csak körülbelül 40%-.át fizették annak az árnak, mint amenyínyit a magyar cementgyárak követelnek ia» fogyasztóktól. (Farkas István: Itt a kartel nagy úr, nem mernek hozzányúlni ! ) Ez az állapot teljességgel tarthatatlan. Az árkoriinánybizta&nak igenis köabe kell lépnie és meg kell akadályoznia, hogy a cementgyárak ilyen hatalmas illegitim haszonhoz jussanak és továbbra is kiszipolyozzák azokat, akik építeni akarnak ebben az országiban. Lakásokra — jó latkásokra — nemcsak azéirt yan szükség, mert a lakások egy része egészségtelen, hanem azért is, mert az évi lakástermelés nem áll <alrányban a nép szaporodásával. Értesülésem szerint évente 12—14.000 lakás épül községekben. A házasságok száma körülbelül 60.000 évente. Ebiből *az átlagos számból 11—12.000 házasságkötés esik a fővárosra, tehát körülbelüli 50.000 a vidékre. Az 50.000 új osafLádalíapítás és az új lakások között körülbelül 40.000 a hiány. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok fiatal házas nem tud új lakásba költözni, hanem meg kell húzódnia laiz édesapjánál, vagy valamelyik félnek a szüleinél, vagy olyan környezetben, amely nem, teljesen megfelelő. {Farkas István: A családvédelemnek pedig az lenne az alapja, hogy lakást adjanak!) Továbibnienőleg, >ai tatarozásokat illetőleg is az a felfogásom, hogy a miniszter úrnak igenis újra vissaai kell állítania a 173.000-es rendellet érvéniytét és a tatarozásokat és átalakításokat is kedvezanényben kell részesítenie. Értesülésem szerint múlt esztendőben, amikor pedig már nem volt ütemes foglalkoztatás az építőiparban, a tatarozási adókedvezmény mégis körülbelül 10 millió pengő értékű építőmunkát jelentett esalk Budapesten. Természetesen a vidék is megfelelően kivette ebből >ai kedvezményből a részét. Végezetül arra kérem a távollévő miniszter urakat, gondolkozzanak az elmondottakról, ha kezükbe jut iae interpellációm és egyáltalán gondolkozzon . a kormány ezen a kérdésen és segítse munkához az építőmunkások és az önálló építős zakmaibeliek tízezreit. (Helyeslés balfélől. — Farkas István: A kormány nem ért ehhez. — Malasits Géza: A kormány tovább lalszik!) Elnök: A Ház kiadja az interpellációt az illetékes miniszter úrnak. Következük Matolesy Mátyás képviselő úr interpellációja a földművelési miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni, i • i ; ' % : ij *! Gaal Olivér jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úrhoz a földibirtokpolitikai intézkedések kijátszása érdekében történő erdősítések tárgyában. , ' , 1. Van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy számos uradalomban élénk erdősítés folyik azért, hogy szántóterületeiket jelentősen csökkentve, az új birtokpolitikai törvény alól meneküljenek? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Például Farmos községben dr. Györgyei