Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
C 2ÖS Az országgyűlés képviselőházának 378 Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak és a honvédelmi miniszter úrnak. Következnék Mojzes János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter _ úrhoz dr. Nagy Gábor nagy-baracskai vezetőjegyző tűrhetetlen magatartása és fegyelmi ügyei tárgyában. Mojzes képviselő úr ennek az. interpellációnak elmondására ismételten halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztáshoz hozzájárulni? {Igen!) A Ház a 'halasztásit megadja Jelentem a t. Háznak, hogy Takács Ferenc képviselő úr a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézett interpellációjának elmondására tőlem halasztást kért és kapott. Következik most Takács Ferenc képviselő úr második interpellációja az iparügyi és pénzügyminiszter urakhoz építőipari munkaalkalmak teremtéséről. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az országban semmiféle jelentősebb és említésre méltó építőipari munkaalkalom nincsen? 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy az építőipari és kapcsolatos szakmák munkásai, valamint vállalkozói a legteljesebb bizonytalanságban élnek a munka- és keresethiány következtében? 3. Hajlandó-e az iparügyi miniszter úr a viszonyok ismeretében az állami költségvetési fedezettel bíró munkák azonnali kiadása iránt megkeresni minisztertársait? 4. Hajlandó-e a miniszter úr rendkívüli munkaalkalmak teremtése iránt minden intézkedést megtenni? 5. Hajlandó-e ai pénzügyminiszter úr az egész ország területére kiterjedő 30 éves teljes házadómentességet biztosító rendelet kiadása iránt sürgősen intézkedni hogy ezzel is előmozdítsa a magánépítkezéseket? 6. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az egész ország területére kiterjedő lakóháztartozási adókedvezményeket szabályozó rendelet kiadása iránt sürgősen intézkedni?« Elnök: Takács Ferenc képviselő urat illeti a szó. ' Takács Ferenc: T. Képviselőház! Az építő iparosság különböző alkalmakkor eljuttatta már kívánságait a kormányhoz. Különösen az ősz folyamán és most a szezon elején, amikor már meg kellene kezdodniök az építőmunkáknak, az építőiparosság részéről az ^ egész országban nyugtalanság volt észlelhető. Úgy tudom, az iparosság egyik gyűlését, amely szintén ezekkel a kérdésekkel lett volna kapcsolatos, nem is engedték meg. A kérdést tehát az érdékeltek állandóan napirenden tartják. Az építőipar válsága tulajdonképpen viszszanyúlik a háború előtti időre. Elmondhatjuk, hogy ez a szakma 1912 óta nem volt rendesen, megfelelően foglalkoztatva. A magyar építőmunkásságnak még külön tragédiája Trianon. Az alföld építőmunkássága eresztette ki tavasszal a rajokat az ország különböző részei és elsősorban Erdély felé. Most, a békeszerződés következtében, ezektől a lehetőségektől is el van zárva. Csak aki közvetlenül ismeri az építőiparosság, az építőmunkásság életét, aki köztük él, az tudja« felmérni azt a borzalmas nyomorúságot, amelyben ennek a jobb sorsra érdemes szakmának emberei élnek ülése 1939 március 8-án, szerdán. (Ügy van! a baloldalon.), önállók és munkások egyaránt, alig lehet valami kivételt tenni. Talán néhány nagyobb, kedvezményezett vállalat tulajdonosát kivéve, olyan vállalat tulajdonosát, amely inkább jut állami munkákhoz, el lehet mondani, hogy a szakma önállói és munkásai egyaránt mélységes és nagy nyomorúságban élnek. (Czirják Antal: Főleg vidéken! — Farkas István: Az egész ország-ban!) Ennek az állandó válságnak oka nézetem szerint elsősorban abban keresendő, hogy Magyarországon soha sem volt még komoly, átfogó építőprogramm egyetlenegy kormányzat részéről sem. (Farkas István: Usy van!) Különböző (alkalmakkor ugyan iparkodtak segíteni adókedvezményekkel, vagy mezőgazdasági munkáslakások építésével, — amint például az 1907. évi törvény is ezirányban intézkedett, a háború után a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet akciója is erre irányult — parciális és elszigetelt jelenségek észlelhetők voltak ezen a területen, komoly, nagy építő programimról azonban, ^amilyenre szükség volna, amely évtizedekre kiterjedne és amellyel évszázadok mulasztásait lehetne pótolni, az országban még soha egyáltalában szó nem volt. Erre pedig igen nagy szükség volna, mert ha azt nézem, amit a statisztika közöl velünk, hogy a lakóházak 757%-a vályogból és döngölt földből van építve (Farkas István: Egészségtelen lakás!) és Iha tudom, hogy ezek a házak hogyan festenek és általában milyenek, akkor valóban szomorú helyzetet találok. (Malasits Géza: Lásd Makó!) Ezek a házak, sajnos, inkább odúknak, düledező viskóknak nevezhetők. (Esztergályos János: A tüdővész fészkei! — Elnök csenget,) Ott van a makói példa, ahol már düledeznek a Faksz. által épített Iházak, amelyek a vármegye felügyelete alatt épültek. Miért? Azért, mert olyan alacsony összegeket bocsátottak rendelkezésre e házak építésére, amelyek egyáltalában nem voltak elegendők arra, hogy rendes, megfelelő házakat építhessenek belőlük. Az egész akciónak az volt a legnagyobb hibája, hogy olyan alacsony Összegekből próbáltak házakat építeni, amelyek — mondom — nem elégségesek jkolnioly és állandó építmények emelésére. Ha például megnézzük a fővárosi bérkaszárnyákat, vagy a nagyobb városok bérházait, a nyomortelepeket a fővárosban vagy a nagyobb városok szélén elterülő ágynevezett telepeket, látjuk, hogy azok olyan házakból állanak, amelyek nem alkalmasak arra, hogy emberek tartózkodjanak bennük. Utalok' az egyetlen magyar lakóház-kataszterre, amelyet Szeged város tisztiorvosi hivatala készített annakidején, — úgy gondolom 10—15 esztendővel ezelőtt — amelyből kiderült, hogy a házaknak 70—80%-a nem alkalmas arra, hogy benne emberek tartózkodjanak. Ezt orvos állapította meg. (Az elnöki széket Darányi Kálmán foglalja el.) Utalok továbbá a debreceni hírhedt »Téglavetődre, ahol olyan lakásoikban élnek az eimberek, aimielyek még állatok számára sémi volnának alkalmasak és mégis lakóházaknak nevezik ezeket. Ezek a házaik, ezek a lakások szégyenei (a magyar társadalomnak és az emberies érzésnek? Testüket, lelküket megölik azoknak, akik ezekben a lakásokban tartózkodnak és megölik azokat a gyermekeket még fiatal korukban, akik ezekben a lakásokban növekednek. Nagyon helyesen mondta egy német épí-
