Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-378
Az. országgyűlés képviselőházának 378. ü beszél, hogy »országos pártgyülésünk után vagyunk«, tehát nagygyűlések után vannak s ezekre engedélyt kapott a szociáldemokrata párt. Ugyanekkor itt van a kezemben az egyik nyilaspartnak is az ujságj.a, amely <azt mondja, — és ezért mondom, hogy ebben nincs világnézeti tendencia, de mégis pártok szerint van bizonyos megkülönböztetés — hogy (olvassa): »Vasárnap, február 26-án délután 4 órára hirdettünk nyilvános nagygyűlést és már a kora délutáni órákban benépesedtek az országutak és igen nagy mértékben jelentkeztek erre a nagy seregszemlére.« Látunk olyan hírt is, hogy az egyik országgyűlési képviselő a saját kerületében nem kapott volna gyűlésengedélyt, (Hubay Kálmán: Én se kaptam! — Rátz Kálmán: Vagy csak egy kis szobában!) ugyanakkor pedig látok itt egy másik hírt arról, hogy a Magyar Élet Pártja szervező gyűlései a Jászságban megindultak, tehát olyan területen, amely eddig nem tartozott a kormánypárt keretébe. Azt mondja ez a kis hír, amely az Esti Újságból való, (olvassa): »A Nep.-nek és a Magyar Élet Mozgalomnak egyesüléséből alakult Magyar Élet Pártja megkezdte szervezkedését az egész országban«, — bogy tehette, ha nincsen gyűlésengedély? — »így a Jászságban is. Február 28-án, vasárnap délelőtt Jászárokszálláson, Jászdózsán, Jászjákóhalmán, Jenes András volt választókerületében« — (Mozgás a baloldalon.) hát már nem képviselő Jenes András? — »tartott a Nep.-szervezet alakuló gyűléseket. Mind a három helyen a, járás közszeretetben álló ios'zolgabírája, Muhary Károly is megjelent s a gyűléseken Pethes László és ö nagyhatású beszédet mondtak.« Én azt kérem csupán, hogy amikor megnyilatkozik az a készség, hogy (az egyik párt számára gyűléseket engedélyezzenek, akkor a másik párt számára is nyilatkozzék ez meg. De tovább megyek. Még az egyesületekkel is baj van, nemcsak a pártgyülésekkel. Körülbelül nyolc (hónappal ezelőtt jelent meg két belügyminiszteri körrendelet, — pontosan április 30-án — amely a következőket írja elő (olvassa): »Az az egyesület, amely működését egy éven túl belügyminiszteri engedély nélkül szünetelteti, tehát alapszabályszerü hivatását és kötelességét nem _teljesíti, okot szolgáltat a feloszlatásra.« Mit jelent az alapszabályszerű működés? Azt, hogy a közgyűlést minden évbein meg kell tartani. Ha nem tartja meg egy egyesület a közgyűlését, akkor — itt van rá a belügyminiszter úr rendelete — az egyesületet fel lehet oszlatni. A belügyminiszter úr tehát kiadja a szigorú ukázt, tessék megtartani az egyesület közgyűlését, ugyanakkor azonban a m. kir. rendőrség gyöngyösi kapitánysága az ilyen közgyűlést egyszerűen nem veszi tudomásul, nem egnedélyezi. Kérdem: tulajdonképpen ki dirigál és melyik intézkedés a helyes? Legyen szabad talán ezt a határozatot annál is inkább, mert elvégre érdekes részletei vannak, felolvasnom (olvassa): »Csépány József gazdasági tanácsos és három társa, gyöngyösi lakosok bejelentik, hogy a keresztény szocialista földmunkások és földművesek országos szövetsége« — tehát egyesület és nem párt — »Gyöngyösön, 1939 február hó 26-án reggel V29 órai kezdettel Karoly-körút 1. szám alatt küldött közgyűlést, majd ugyanezen nap délelőtt 11 órai kezdettel nyilvános nagygyűlést óhajt tartani a Katolikus Legényegyletben a következő tárgysorozattal.« Most nem akarok itt a részletekbe túlságosan belemenni, de tény az, hogy ezt a nagygyűlést sem nyitott llése 1939 március 8-án, szerdán, 205 helyen, hanem a Katolikus Legényegylet helyiségében, tehát zárt helyen kívánták megtartani. A véghatározat a következőképpen szól (olvassa): »A bejelentett gyűlések megtartását a 6000—1922. B. M. számú rendelet 3. §-a alapján nem engedélyezem, illetve a gyűlések megtartások megtiltom. Megokolás: A bejelentett és engedélyezni kért mindkét gyűlés megtartását meg kellett tiltanom, illetőleg a kérelmeket nem teljesíthetem, mert közelmúltban megtartott gyűlések alkalmával a gyűléseken« — hol, mikor és ki által megtartott gyűléseken, erről nincs szó — »nagyobb számban megjelentek olyan egyének is, akik nem tartoztak közvetlenül a párthoz« — mondja a határozat, amikor itt a valóságban egyesületről van szó és nem pártról — »és ott magatartásukkal a közbiztonságot és a közrendet veszélyeztették és a keresztény szocialista földmunkások és földművesek gyöngyösi csoportja által legutóblb megtartott közgyűlésen a szenvedélyek oly erősen kirobbantak párszor...« stb. Ezt mondja, de hogy mikor és hogyan, arról nincs szó. Egyébként még azt mondja, hogy statárium idején nem is tanácsos az ilyen nagyobb számban való összejövetel. Tisztelettel kérnék tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért tíz perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a beszédidő meghosszabbítását megadja. Szíveskedjék folytatni beszédét. Meizler Károly: T. Képviselőház! A keresztény szocialista földmunkások és földművesek 'országos egyesülete, amely immáron húsz éve áll fenn és teljesíti a maga feladatát, idáig húsz év óta minden évben megtartotta közgyűlését. Ezek a földmunkások most is elindultak az ország különböző vidékeiről már két nappal előre, mivel -ezek nem saját autóikon és nem gyorsvonaton szoktak utazni; elindultak Szombathelyről, Vas megyéből, Székesfehérvárról, amikor végül is az utolsó napon, szombaton a rádió hírül adta, hogy a gyűlés nincs engedélyezve. Hosszabb ideig tartó intervenciókra, másfélnapos intervenciókra végül a küldött-közgyűlést engedélyezték, de nem engedélyezték magát a közgyűlést. Természetesen azok, akik a közelebbi vidékekről utaztak volna oda, erről lemaradtak, mert a rádió közölte ugyan, hogy a közgyűlést nem lehet megtartani, viszont azt, hogy a küldöttközgyűlés mégis megtartható, a rádió már nem mondta be. Mi tehát azt mondjuk: a szabadságjogok kérdését, a gyülekezési és egyesülési jog kérdését most már végre egyszer törvényileg rendezni kell. Ez a kérdés nem egyszerűen rendőri kérdés, nem annak kérdése, hogy az a palánk, amely körülveszi a gyülekezés helyét, lyukas-e, történt ugyanis elutasítás már azzal az indokkal is. hogy a palánk düledezik és lyukas — nem rendőri kérdés, hogy hány köbméter levegő jut abban a teremben egy-egy ott megjelent személyre, hanem nagyon komoly becsületbeli kérdése a magyar közéletnek és ezt igenis egyszer már itt nálunk is rendezni kell. Ha külföldön, különösen az újonnan alakult államokban ezt a kérdést alaptörvényekkel rendezik, olyan alaptörvényekkel, amelyeknek megváltoztatása külön minősített képviselőházi többséghez van kötve, akkor mi legalább is hozzunk már egyszer törvényt erről. Ne történjék meg, hogy még mindig rendeletekkel, még hozzá a háborús kivételes hatalmon álaI puló rendeletekkel kelljen ezt a kérdést rcn1 dezni. Hiszen ezek a rendeletek már úgyis il-