Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-378

Az országgyűlés képviselőházának 378. ülése 1939 március 8-án, szerdán. 193 lemben és szocialista érteleimben való átépítését kívánjuk, sürgetjük és ennek az átépítésnek érdekében mindent feláldozva dolgozunk. Cselekvésünk fundamentumát pedig Alba Kegia nagy püspöke határozta meg ezelőtt 21 esztendővel, 1918-ban, mondván: (Olvassa)'. „Mit akarunk? Az első, hogy meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését, a második, hogy meg akarjuk akadályozni Magyarország elzsidósodását. Azt mondom« — írja Prohászka — »hogy nem volnánk nemzet s nem volnánk öntudatos faj, hanem ellenkezőleg, végpusztulásra itélt faj s vágóhídra felhajtott birkanyáj, ha máskép éreznénk és máskép akarnánk. Antiszemitizmus-e,« — kérdi Prohászka — »ha azt akarjuk, hogy Magyarországon a magyar keresztény nemzet tartsa meg hegemóniáját? Ez nem antiszemitizmus, haneim ez hungarizmus« — mondja Alba Regia püspöke és amikor mi ebben az értelemben vagyunk hungaristák és hirdetünk hungarizmust, vájjon nem építjük-e a korszerű nemzeti jövőt és nem ágyazzuk-e be az idők végtelenségébe a magyar történelmet? T. Ház! Prohászka Ottokár szellemében vagyunk magyarok, vagyunk hungaristák, vagyunk elszántak és áldozatkészek. Én köszönöm, hogy önök engem meghallgattak. Kérem azonban, hallgassák meg a történelem szavát is és higyjék el, hogy a történelem lelkét mi is érezzük, a történelem szavát mi is értjük. Ha üldöztetéseken, ha rendőri felügyeleteken, ha internáló táborokon, ha fogházakon és fegyházakon át hív benjaünket a történelem, akkor mi mégis hallgatunk egy szent hívásra, mint ahogy a történelem áldása legyen a Ház munkáján és mindazokén, akik a nemzet jövő sorsáért felelősek. (Taps a balodalon.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti. Napirend szerint következik a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása, (írom. 702, 710.) Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Festetics Domonkos gróf ! Elnök: Festetics Domonkos gróf képviselő urat illeti a szó: Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Az igazságügyminiszter úr tegnapi nagy beszéde után tulaj donképen már majdnem felesleges hozzászólni az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, mert az igazságügyminiszter úr beszédében félre nem érthetően leszögezte azt, hogy ez a törvényjavaslat így, ahogyan előttünk fekszik, törvény lesz, nem szándékozik rajta változtatásokat eszközölni és átérzi ennek a törvényjavaslatnak azt az óriási súlyát, amelyet ez a törvényjavaslat az országban, az ország érdekében reprezentál. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a törvényjavaslat a magyar feltámadás útján egy fontos állomást jelent. A magyar törvényhozásnak át kell, hogy legyen hatva attól a gondolattól, hogy ezt az országot ismét visszahozza régi ragyogásába és hogy ez a törvényjavaslat ehhez szükséges volt. Minthogy talán egyesek csodálkoznak azon, hogy én is hozzászólok ehhez a javaslathoz, megmondom, hogy különösen miért szólok hozzá. Hozzászólok azért, mert a zsidó liberális sajtó sokszor, majdnem mindig kisajátította magának a magyar keresztény földbirtokososztályt. Sokszor, majdnem mindig azt olvassuk I a liberális lapokban, hogy a történelmi osztályok is osztoznak a zsidó kávéházakban a haza sorsán siránkozó alkotmányvédők elgondolásaiban. Kötelességemnek tartom megállapítani, hogy a magyar történelmi osztálynak is igen tekintélyes része tisztán látja azt, hogy mit kell tennie, mi szükséges, márpedig éppen ez a zsidó-törvényjavaslat is szükségesség a nemzet életében. T. Ház! Mindig a tradíciókra hivatkozunk. Én azt hiszem, hogy a legszebb tradíció mindig a nép védelme, a magyar fajta kívánalmainak átérzése, amelyet követnünk kell és azt hiszem, hogy ezen az alapon elindulva amikor arról van szó, hogy hol kell állanunk nekünk, a magyar főnemesi osztálynak is az a kötelességünk, hogy oda kell állanunk, arra az útra kell térnünk, amelyet már Széchenyi István megmutatott a magyar főnemességnek : ott van a helyünk a magyar nép mellett, a magyar fajta mellett, a magyar falusi kisember mellett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyar főnémességnek a falu tiszta levegőjét kell éreznie, a magyar paraszt kérges tenyerét kell látnia és nem a budapesti gettó posványos légkörét kell szem előtt tartania. Ezért én ezt a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. Mindig azt mondják, hogy amit ez a törvényjavaslat hozni akar, az egy új eszmeáramlatnak a szüleménye, hogy az új kornak importált eszmevilága. Tekintsünk csak viszsza — én is egypár jegyzetet írtam ki régi feljegyzésekből, — hogy miként festett például már az 1880-as esztendőkben a zsidókérdés Magyarországon. Vannak egyes feliratok, amelyeket régi magyarok írtak fel Pestre, s amelyek valóban panasz-zuhatagai a zsidók elleni vádaknak. Például 188i-ben Göimör vármegyéből, Putnokról jelentik, hogy a zsidóság a csalás minden kigondolandó nemét felhasználja a gyors meggazdagodásra. Helyben és vidéken négy úri családot teljesen tönkretettek a 120— 130%-os kamattal. »Most a köznépre fordítják karmaikat. A termények hetivásárok alkalmával csak métermázsaszámra adatvátvétetvén, a népet, amely nem érti a tizedes mérlegelést, úgy, s annyira csalhatják, ahogy s amennyire nekik tetszett. Amit meg is tettek. Ha az előpénzelték tehát az embereket, addig halasztották a mérést, mígnem a vásár eloszlott, s így miután az eladók leelőpénzelve voltak, de vevő hiányában már el sem adhatták terményüket, kénytelenek voltak belenyugodni a zsidók által tett mérlegelésbe, (habár tudták, hogy meg vannak csalva. Mert hazavigye a szegény ember 'behozott terményét?« Már akkor arról panaszkodik egy jelentés, hogy például az összes trafikok zsidó kézben vannak, s amikor az egyik zsidótól elvették a trafikot, az illető zsidó feljött Pestre és sikerült újból kiverekednie a trafikengedélyt. Ez 1881-ben volt, de ha a mai napokat nézzük, bizony talán még ina is van kifogásolni való. Szerintem ennek a törvénynek meg kell hoznia azt az eredményt, hogy az állami regáliákat ebben az országban csak magyar és keresztény gyakorolhassa. Itt van Aradról 1880-ból egy kis jelentés. (Olvassa): »Háromezer körül áll az aradi lakosságának zsidó lélekszáma és 29,000 a nemzsidóké. De azoknak a kezeiben van a város kereskedelme, sajtója és szégyennel vallom be, befolyása. Mert a zsidó pénz, a zsidó hízelgés I és a zsidó pezsgő« — úgylátszik, anár akkor is 30*