Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-377

Az országgyűlés képviselőházának 377. \ Vázsonyi János: T. Ház! Szükségesnek tar- j tom, hogy a mai ülésen elhangzottakkal kapcsolatban a házszabályok idézett paragrafusa alapján felszólaljak, mielőtt még módom és alkalmam nyílnék az általános vitában a törvényjavaslattra vonatkozó észrevételeimet megtenni. T. Házi Meizler Károly képviselő úr felszólalásában jónak látta a következőiket mondani. (Zaj. — Elnök csenget. — Olvassa): »Vázsonyi Vilmos volt az első, akiben öncélúvá vált a zsidó politika. Vázsonyi Vilmos volt az átmenet .a Kun Béla-féle kommunista rendszer felé, az ő radikalizmusa volt a Jászi Oszkárok magyarellenességének a pendant-ja. Ebbe a Jászi Oszkár-féle magyarellenességbe torkollott bele a zsidó öncélú politika.« Sok mindent lehet állítani és mondani. Hozizá vagyunk szokva és hozzá kell, hogy szokjunk ahhoz, hogy a legkülönbözőbb vádakat hallgassuk végig. De köztudomású tényekkel szemben ellenkező állításokat megkockáztatni mégis kissé ímerész dolog. Merész dolog azt mondani, hogy Vázsonyi Vilmos volt az, aki radikális politikát csinált a nemzeti érzelemmel és nemzeti politikával szemiben és még merészebb állítás az, hogy ő volt az átmenet a Kun Béla-féle kommunista rendszer felé. A tény ezzel szemben egészen röviden összefoglalva az, hogy Vázsonyi Vilmos életét, mint a nemzeti' irányú ifjúság vezére kezdte az egyetemen, ami miatt Rákosi Jenő írt róla vezércikket és Irányi Dániel üdvözölte őt. A nemzeti ellenállás idején a vezérlő bizottság tagja volt, a darabont korszak idejében Jászi Oszkár myakravalót ígért neki. Ügy lakásába, mint szerkesztőségébe belőttek revolverrel az ablakon éppen azért, mert a nemzeti irányzatot szervezte Budapesten a darabont kormány ellen. A tulipán-mozgalom egyik vezetője volt, az pedig köztudomású, hogy mint miniszter az egyetlen volt, aki tiltakozást jelentett be a bresztlitovszki békekötés ellen, tehát az ellen, hogy Magyarország a Szovjettel békét kössön, amint ez minisztertanácsi jegyzőkönyvben olvasható. Olvasható a Ház naplóiból az is, hogy mint felelős államférfiú egyediül és elsőnek állt ki ehbe.ni a parlamentben a bolsevizmussal szemben, híres »Eltaposom és elfojtom« beszédében, Fényes László interpellációjára adott válaszában. Károlyi Mihályt el akarta fogatni és csak ő akarta elfogatni. Ez is köztudomású, nemcsak az én számból, de mások szájából is többször hangzott el itt e Házban, megírt, megcáfol atlan köztudott tény. Mindezek után csak annyit kívánok megállapítani, hogy mivel e vádaskodással szemben ezek köztudomású tények, ennek tudatában nyugodtan állíthatom, hogy méltóztassanak minden ilyen vádat és minden általános vádaskodást arra az értékre leszállítani, amely értéket a vádaskodás képvisel, Egyébként nyugodtan mindenkor mindenkinek ítéletére és zsűrijére bízom annak eldöntését, hogy a Meizlerek, vagy a Vázsonyiak tettek-e t többet Magyarországért. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. — Meizler Károly szólásra jelentkezik.) Elnök: Meizler képviselő úr milyen címen kíván szólni? Meizler Kárely: Személyes megtámadtatás címén. Elnök: Képviselő urat nem támadták meg; a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján £ÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. •lése 1939 március 7-én, kedden. 189 félreértett sziavai értelmének helyreigazítása címén felszólalhat a képviselő úr. Meizler Károly: T. Ház! Vázsonyi igen t. képviselőtársam egy ítéletemet támadta meg, de egy szóval se érintette az ítéletem alapjául szolgáló két idézetet, amelyekre magát az ítéletet ráépítettem. Azt állítottam, hogy Vázsonyi Vilmos radikalizmusa volt a -kezdete nálunk a kommunizmusnak és hogy a zsidóság két ízben követett el igen nagy mulasztást a nemzettel szemben: először, amikor Vázsonyi radikalizmusával, másodszor, amikor a kommunizmussal, Kun Béla kommunizmusával nem helyezkedett szembe. Semmiféle cáfolatot nem hallottam igen t. képviselőtársamtól arra, hogy mennyiben nem volna igaz az a két idézet, amelyeket bátor voltam itt a képviselőházban felolvasni. Az egyik idézetet Kaas Albert egyetemi tanár könyvéből vettem, amelyben az áll, hogy a történelmi materializmust hirdette meg' Vázsonyi Vilmos és a magyar történelem ellen a legdestruktívabb módon nyilatkozott. (Fábián Béla: Ebből egy árva szó sem igaz!) Engedje meg Fábián igen t. képviselőtársam, egy »Zsidókérdés« című könyvben van ez, amelyet egy egyetemi tanár írt. (Fábián Béla: Akkor sem igaz!) Akkor sem igaz? (Fábián Béla: Itt vannak képviselők, akik együtt voltak vele!) Ha nem igaz, akkor 1938-ban, a múlt esztendőben, amikor ez a könyv megjelent, módjában lett volna Vázsonyi igen t. képviselőtársamnak ezt a könyvet megcáfolnia. (Fábián Béla: Ki az ördög olvassa?) De itt van a Ház naplója, amely szerint 1913 november 11-én Vázsonyi Vilmos a következőket mondotta (olvassa): »Itt egy sajtójavaslatot terjesztenek elő és az előadó úr is nagy felháborodással beszél a strohmannokról. mintha a magyar história nem ismerne strohmannokat, akiket az iskolában igen nagy tisztelettel hallunk emlegetni, mintha Róbert Károlynak nem lett volna strohmannja Szécsi Dezső, aki helyette meghalt és mintha Hunyadi Jánosnak nem lett volna strohmannja Kemény Simon, aki helyette halt meg. (Felkiáltások jobb felöl: Szén kis hasonlat!) Igen szép hasonlat, csak az a kérdés, hogy milyen eszmék érdekében áldozom fel magamat másokért.« Ha tehát valaki a magyar történelemnek nagy tisztelettel övezett alakjait strohmannként emlegeti a képviselőházban, akkor ezzel elindított egy olyan radikális és destruktív folyamatot, amelynek végső célja igenis a kommunizmusnak Magyarországon való uralma volt. Ezért tehát állításomat fenntartom és semmit nem változtatok rajta. Természetes dolog, hogy amikor Vázsonyi Vilmos miniszter lett, amikor felelős pozícióba került, megváltoztatta legalább is az ilyen radikális kitételeit és ilyen irányban többé nem nyilatkozott. Készséggel koncedálom, hogy ebben az időben már tényleg a kommunizmus ellen is igyekezett bizonyos ellenintézkedéseket tenni. Ez azonban tisztára az az eset, mint Goethe bűvészinasának esete, felidézte a forradalom szellemét és akkor igyekezett csak szembeszállni vele, amikor az már természetesen nem sikerülhetett. Tisztelettel fenntartom állításaimat. Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyző29