Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-377
184 Az országgyűlés képviselőházának 377, — (olvassa): »... a zsidóság sajátos, minden néptől élesen elkülönülő népcsoport. Szárrnazásbeli különbségei és területi szétszórtsága ellenére évezredek óta élettani és lelki elkülönülésben él. Elkülönülése következtében faji, élettani, lelki, szellemi és érzelmi egység. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez az egység kifejeződik érmek a népnek mind sajátos, őt más népektől a legélesebben elkülönítő vallásában és hagyományaiban, (Bródy Ernő: Dajkamesék!) mind erkölcstanában, (bölcseletében és racionalizmusában, amelyek a zsidó nép, a zsidó család, a zsidó egyén életét eltöltik és meghatározzák.« (Bródy Ernő: Ez nem áll! — Esztergályos János: Mást mondtak a trianoni béketárgyalás alkalmával. Vagy az nean volt igaz, vagy ez nem igaz!) Abból indultunk ki, hogy a zsidóság a maga nagy tömegében — én nem beszélek kivételekről, kivételek mindig és mindenütt vannak — (Bródy Ernő: Vagyok ugyanolyan magyar, mint akárki!) nem olvadt be a magyar nemzeti társadalomba, annak lelkiségébe és szellemébe. (Bródy Ernő: Idegen hang ez! — Fábián Béla: Imrédy hangja, ha Teleki is írta. A hang Jákobé, a kéz Ézsaué.) Es csak mint kisegítő módszert, — mert az izraelita felekezethez való tartozás jelenti úgyszólván mindig a zsidósághoz való tartozást is — vettük alapul a leszármazást és nem azért, mert a vér mithosza, vagy a csirasejtek milyensége vezéreltek volna bennünket. A csij rasejtek összetételéről és a vérmithoszról szó sincs az egész törvényjavaslatban és nem is beszélt senki erről ebben a pártban, hanem beszéltünk igenis a magyar lelkiségről, amelyet meg akarunk menteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ugyanez a lelkiségi szempont irányított minket akkor is, amikor a vegyes, a keresztény-zsidó házasságokra nézve kivételes intézkedéseket javasoltunk és javasolunk. Ügy fogtuk fel a kérdést, hogy azok, akik ilyen vegyes házasságot kötve idejében gondoskodtak róla, hogy gyermekeik keresztények legyenek, ezzel kifejezésre juttatták azt, hogy igenis fenntartás nélkül be akarnak olvadni a keresztény magyar társadalomba. Éppen ezért fogadom el vitéz Makray t. képviselőtársamnak azt a gondolatát, hogy az ilyen családok f lelki egysége megőriztessék és az ilyen házasságban élőknél a megkeresztelkedett zsidó házasfél se tekintessék zsidónak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Nincsen itt semmiféle komplikált megoldás, mint amilyenről t. képviselőtársaim beszélnek és amint azt egyesek mondják. Nem a megoldás komplikált, hanem, sajnos, a kérdés szövevényes és komplikált voltával állunk itt szemben. Es itt felelek Rassay t. képviselőtársam felszólalására, s a javaslatnak eme részével kapcsolatos megállapításaira. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam keresztgyermekére vagy egy városi főorvosra (hivatkozott, aki kereszténynek született azért, mert neme szerint követte édesapja vallását, nővére pedig keresztény lett a törvény szerint azért, mert hetedik életéve előtt az édesanyja megkeresztelkedett. A képviselő úr azt mondotta, hogy a törvény szerint^ most maid az az eset áll be, hogy a kereszténynek született fiú zsidó lesz, az utólag kereszténnyé lett leány pedig nem lesz zsidó. {Rupert Rezső: így van!) Már akkor is közbeszóltam, — pedig nem igen szoktam közbeszólni — s most is megállapítom, hogy ülése 1939 március 7-én, kedden. e tévedés, mert mindketten nem-zsidók lesznek a törvényjavaslat érteimében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelól.) Ha azonban t. képviselőtársam felszólalásából azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy akadhatnak olyanok, akik félreértik ezt a szakaszt, amint ő is félreértette, semmi akadálya sincs annak, hogy ezt a szakaszt úgy fogalmazzuk meg, hogy ő se érthesse félre. (Derültség és taps jobbfelól és a középen.) Nagy előadást rendezett itt t. képviselőtaxisam az ikrekről, arról a borzalmas esetről, hogy a törvényjavaslat értelmében az ikrek egyike sokszor zsidó lesz, másika pedig keresztény. Ez imái törvényeink értelmében is így van. Ha az anya vallásfelekezete zsidó, a férjé pedig keresztény és ha nem gondoskodtak arról, hogy a igyermekeik egyhitűek legyenek, — nemük szerint követvén szüleik vallását — az ikrek közül az egyik zsidó lesz, a másik pedig nem leszi zsidó. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelól. — Fábián Béla: Most az ikrek (közül melyik a jobb magyar? — Zaj.) Régi 'törvényeink értelmében sokkal rettenetesebh dolog is megtörténhetik, ^mint ami megtörténhetik a mostani törvényjavaslat szerint. Régi törvényemik szerint, amelyeket pedig a zsidóság annakidején olyan nagyon hevesen támogatott, — az 1894/95-öis törvényekre gondolok — (megtörténhetik az, hogy egy fiú ikeresztéhyneik születik a törvény szerint, meg is kereszteltetik, édesanyja boldogan neveli őt keresztény hitben egészen — mondjuk — 6 éves korig, de a gyermek házasságon kívül született, természetese apja, zsidó és amikor a gyermek 6 éves lesz, a zsidó apának eszébe jut utólagos házassággal törvényesíteni a gyermeket s akkor ezt a gyermeket, aki pedig 6 évig már kereszténynek neveltetett, a törvény elháríthatatlan rendelkezésénél fogva, zsidó hitben kell nevelni az iskolában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelól.) Tehát nemcsak az történhetik meg, hogy valaki, aki keresztény, a polgári törvények olyan rendelkezései alá esik, amelyek a zsidókra vonatkoznak, hanem megtörténhetik az is, hogy megkeresztelt gyermeket a törvény értelmében 18 esztendős koráig zsidó hitben kell nevelni. Végtelenül csodálom, hogy ezen nem szörnyűködtek t. képviselőtársaim, azon azonban rettenetesen szörnyűködnek, hogy a jelen törvényjavaslat szerint megtörténhetik, hogy az ikrek különböző elbírálásiban részesülnek. (Rupert Rezső: Az a törvény nem vette el a ken veret! — Zaj a jobboldalon. — Rupert Rezső: Volenti non fit injuria!) Nem a törvényben van itt a hiba, hanem azokban a szülőkben, akiknek mindegy a hit, akük keresztény hitükkel tökéletesen ellentétes felfogású és hitű. zsidóval élnek együtt teljes életközösségben, s akik nem gondoskodtak arról, hogy aanikor az élet halad és amikor a igyermekek jönnek, azok ilyen lehetetlen helyzetbe ne Ikerüljenek. Nem a törvény a hibás, hanem hibásak azok a szülők, akiknek mindegy a hit, (Ügy van! Ügy van! jobbfelól.) azoknak pedig, akiknek mindegy a hit, a jövőben is mindegy lesz az, vájjon zsidónak tekintetnek-e vagy nem. (Üay van! Ügy van! — Tavs jobbfelól. — Rupert Rezső: A gyermeket miért büntetik? A gyermek nem tehet róla!) T. Képviselőház! vitéz Makray Lajos t. képviselőtársam a keresztség tekintélyét félti ettől a javaslattól, mert azt mondja, hogy ez a javaslat megkülönböztetést tesz keresztény és keresztény között. Ez igaz, de nem a keresz-