Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-372
Az országgyűlés képviselőházának 372. Propper Sándor: Ügy van! Ugyanazok a kijárok mar megint!) A törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg módosító indítványokat most nem nyújtok be, hanem a törvényjavaslatnak a 'bizottsági jelentésben foglalt módosításait kérném eltogadni. A javaslat vitájában bizonyára fel fog merülni — és már eddig is felmerült — az a kerdes, hogy ezt a problémát, amely fennáll, amely súlyos és amelynek jelenvoltát mindenki elismeri, hogyan lehetne a leghumánusabb módon megoldani. Ezt a szempontot feltétlenül szem előtt kell tartani. (Vázsonyi János: Önök beszélnek humanizmusról 1 — Propper Sándor: Vegyék elő Torquemada könyvét! -— Vázsonyi János: Nézzék meg a lexikonban, hogy mi a humanizmus, mert nem tudják! -— Elnök csenget — Meizler Károly: A kartel fogalmát nézzék meg! — Vázsonyi János: Ne keni ne hányja (szememre a karteleket! Aki régebben támadom azokat, mint ön! — Zaj. — Elnök csenget) A leghumánusabb megoldás kétségtelenül az volna a zsidókérdés, illetve a kivándorlás tekintetében, hogy elsősorban az a törzsi zsidóság vándoroljon ki az országból, amely sem nyelvben, sem ízlésben sem kultúrájában nem azonosítja magát a magyarsággal... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Makkai János előadó:'...és azt a zsidóságot toleráljuk inkább, amely a magyarsággal összeforrott és európaiasodásáról tett bizonyságot. (Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Meizler Károly közbeszól.) Meizler képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Meizler Károly: Provokál! — Zaj.) Kérem, szíveskedjenek a párbeszédeket abbahagyni, vagy pedig a folyosón elintézniMakai János előadó: T. Ház! Lehetséges, humánus szempontból és elvileg ez volna a helyesebb megoldás, de a gyakorlati élet — sajnos — ezt nehézzé teszi. Egészen valószínű, hogy ennek a fejlődésnek körülbelül és nagyjában az ellenkezője fog bekövetkezni: az éurópaizált zsidóság és a zsidóságnak értékesebb elemei fognak elvándorolni az országból és azok a rétegek maradnak itt, amelyek még törzsi kultúrában, gettóban élnek a vidéken, amelyek a falvakban, főleg Észak-Magyarország egyes vidékén helyezkednek el. Erről azonban mi nem tehetünk. A kivándorlás mindenesetre a zsidóságnak olyan megszervezését teszi szükségessé, amely kell, hogy lehetőleg az igazságot tartsa szem előtt és úgy ebből, mint abból a rétegből engedje meg és tegye lehetővé a kivándorlást. (Gr. Apponyi György: Szóval maguk fognak gründolni egy zsidó fajvédő pártot? Bravo!) T. Ház! Amikor ezt a zsidótörvényjavaslatot most beterjesztjük a parlament elé, ugyanakkor — úgy érzem — a magyar keresztény társadalomhoz is kell néhány szót szólanom. A magyar keresztény társadalom, amely két régi eszmének valóraválását láthatja majd ebben a törvényben, kötelességszerűen el kell hogy ismerje: íme a magyar törvényhozás honorálta a népben és ebben a magyar középosztályban élő vágyakat és ez a magyar törvényhozás a magyar • élet legnagyobb és legkényesebb problémáitól sem riad vissza. Éppen ezért a magyar törvényhozás és az. az irányzat, amelyhez mi is tartozunk, kérheti és megkövetelheti a magyar keresztény társadalomtól, hogy ebben a nemzetet átalakító mimKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 február 24,-én, pénteken. 9 kajában teljes erejével segítségére legyen. Ehhez szükséges az, hogy az izgatás a zsidókérdés vonalán megszűnjék az országban, mert, ha mi ezt a kérdést törvényesen rendezzük, akkor nincs szükség tovább a jövőben a zsidókérdést az agitáció színvonalán tartani. Szükséges azonban az is, hogy a magyar keresztény középosztály és a magyar ifjúság a gazdasági és szellemi pályákra kellő mértékben felkészüljön, hogy ennek a törvénynek az esetleges megrázkódtatásait ellensúlyozni tudja az az erő, amely a magyar nép mélyéből jön. Nem szabad úgy felfogni ezt a javaslatot, hogy minden foglalkozási ágnak, minden gazdasági rétegnek, minden társadalmi osztálynak a maga önös érdekeit kívánja megvalósítani és a velük szemben konkurrenciát kifejtő zsidóságot akarja mindenütt háttérbe szorítani. Ez a törvényjavaslat nem egyes osztályokat és^ nem egyes társadalmi rétegeket akar privilegizálni magyar és keresztény oldalon, hanem a nemzet egyetemes szempontjait- igyekszik szem előtt tartani. A 'miniszterelnök úr azt mondotta r legutóbbi beszédében, hogy történelmi fejlődésekj kel állunk szemben és ő ezeknek a történelmi fejlődéseknek a keretébe illesztett© bele mindazokat a törekvéseket, amelyek a földreformmal kapcsolatosak, mind pedig azokat, amely a zsidókérdés rendezésére irányulnak. Kétségtelen, hogy azok az eredmények, amelyek egyegy politikai kampány végén, egy-egy politikai irányzat lezárásaképpen vagy a közben létrejönnek, sohasem tudják százszázalékig teljesíteni a vágyakat, sohasem százszázalékos megoldások, mert az élet, ha egyenes elvek érvényesítéséből áll is, ugyanakikor a valósággal szemben kompromisszumokat jelent. Ezért ezt a törvényjavaslatot az ország egész keresz.téiny ós jobboldali társadalmának magáévá keli tennie és el (kell fogadnia. El kell fogadnia és anagáévá kell tennie annak is, aki azt mondja, hogy e törvényjavaslat intézkedései esetleg — kevesek és .nem elegendő módszert \ alkalmaznak. Azzal a módszerrel szakítani kell a magyar közéletben, amely egy bizonyos evolúciót, eredményt nem akar elfogadni és magáévá tenni azért, mert az számára nem elég. A fejlődésnek csak fokozatosnak szabad lennie s minél nehezebb és kényesebb kérdésekkel állunk szemben, annál inkább honorálni kell ezeket az igazságokat. Ha a törvénynek a jövőben (bajai és hiányai ifognak mutatkozni, a magyar parlamentnek, törvényhozásnak és kormányzatnak még mindig •módjában lesz ezeken változtatni, ezeken a bajokon és hiányokon segíteni. Ilyen nagy horderejű törvényjavaslat beterjesztésénél minden szempontot és minden kihatást teljesen és százszázalékosan alig lehetséges végigtekinteni, mert az emberi életviszonyoknak olyan széles skáláját öleli fel, hogy f annak összes következményei ma szinte lemérhetetlenek. Bízni kell azonban abban, hogy az a szellem, amely ezt a szigorú törvényt meghozta, ugyanakkor a megértés szellemét is magában hordja és ha a jövőben egyes megoldhatatlannak látszó problémák fognak e törvénnyel kapcsolatban felmerülni, azokon segíteni fog. Bízzunk abban, hogy a magyar nemzetnek igazságtevő keze a legkényesebb problémák rendezésének módját is meg fogja találni. , : _ T , , Ebben a gondolatban kérem a t. Hazat, 2
