Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

158 Az országgyűlés képviselőházának 376 állam, akár a törvényhatóság, akár a község tölt be. Nem beszélek az altruista intézetekről, a szövetkezetekről és arról, a száz meg száz mindenféle olyan alakulatról, amely mind a kereszténység jegyében jött létre. Ezek zsidókat nem fognak alkalmazni, az bizonyos. A zsidókat tehát kizárólag csak ott lehet elhelyezni, ahol erre mód és lehetőség nyílik. Most már kérdem a nemzet egyetemes szempontja érdekében, vájjon érdek-e az, hogy ha már egyszer itt van az a zsidóság, — méltóztassanak disztingválni: ha májr egyszer itt van, tehát nem mondom, hogy örüljön neki bárki is, de itt van egy tény, amellyel le kell számolni, és kitenni nem tudjuk őket» tehát kénytelenek vagyunk velük együtt élni — akkor nem az-e a kényszerűség, hogy keressük a lehetőséget, keressük az, alkalmat ahhoz, hogy ez a közös együttélés olyan legyen, amely a nemzet egyetemes érdekének megfeleli Tiszta dolog, hogy ezeket a lehetőségeket nekünk meg kell keresnünk. Nem tartom ugyanis komolynak azokat a kijelentéseket, amelyeket egyes képviselőtársaim, azt hiszem, inkább heccelődésképp mondanak, hogy egyszerűen vándoroljanak ki. Hát nem tudnak kimenni! Sőt az egészben az a tragikomikus, hogy éppen az olyan zsidók, akik veszedelmesek, fognak feltétlenül ittmaradni, akiknek semmiféle hasznát a nemzet nem vette, aki nem is törődik ezzel a zsidótörvénnyel, aki egyenesen kineveti az asszimilált zsidót és szemébe mosolyog, aki azt mondja, hogy: látod, kár volt asszimilálódnod, mert íbiszen végeredményben ugyanolyan helyzetbe és ugyanolyan sorsba kerülsz, mint én, aki nem vagyok hajlandó asszimilálódni és aki nem is fogok asszimilálódni s aki a nemzet testében mint különálló ék fogok ittmaradni és ha tudnak, szabaduljanak meg tőlem, azonban nem tudnak. T. Ház! Ezt a kérdést másként kellett volna megoldani. Semmiesetre sem úgy, mint azt konkrét esetből tudom, hogy egyik-másik képviselőtársam még tavaly is Galiciából bejött zsidóknak állampolgárságot járt ki. (Rassay Károly: Az ilyen képviselőket kell kivándoroltatni!) Azzal az indokolással tette ezt, hogy az illető munkaalkalmat jelent, mert olyan vállalkozást fog alapítani, amelyből kifolyólag többen fognak kenyérhez jutni. Ilyen indokot azonban lelhet találni. Nem volt tehát helyes eljárás, hogy közben engedtük ezeknek a keletről bejött zsidóknak a bevándorlását, nyakra-főre adtuk nekik az állampolgári jogokat. Ezt kellett volna mindenekelőtt megszüntetni. Tökéletesen igaza van Eckhardt Tibor pártvezéremnek, hogy a legelső és a legsürgősebb teendő az, hogy a bevándorlást méltóztassék megakadályozni. Viszont az ittlevő zsidóságunkat, amelyet nagyrészben asszimiláltalak lehet tekinteni, valamiképp el kell helyeznünk, valamiképp kenyérkereseti lehetőségeikről gondoskodnunk kell, mert teljesen kizártnak tartom, hogy bármilyen felelős kormányférfiú azt a feleletet adhassa, hogy pusztuljanak éhen az utcán. Ez nem lehetséges, valamiképp ezekről gondoskodni kell. Ha ebben a törvényben azt mondjuk, hogy nem adunk nekik iparűzési jogosítványt, nem engedjük erre meg arra a pályára, tisztelettel kérdezem: mit csináljanak'? Azt mondta egyik képviselőtársam, hogy menjenek kubikosnak. Könyű ezt mondani. Tessék csak visszaemlékezni, hogy napokkal ezelőtt volt valami kuiilése 1939 mareius 3-án, péntekén, bikos-kongresszus Szentesen. Ott a kubikosok elzengték fájdalmaikat, hogy a kubikosok közt túltermelés van, kenyér nélkül állnak és nem tudnak megélni. Hát azt tetszik hinni, hogy egypár százezer zsidót rá lehet zúdítani a kubikosokra?' Mit fognak szólni erre azok a szegény kubikosok? Éppen ők érdemlik ezt, akik olyan nehéz munkával keresik a kenyerüket? Ök szívják fel a más pályán elhelyezhetetlen zsidóságot? Azt mondta egyik t. képviselőtársam, hogy menjenek bányamunkásnak. Tessék csak a bányáknál érdeklődni, hogy hány bányászt vesznek fel. Csodálkozva fogják hallani, hogy nincs hely, nem vesznek fel bányászt, ellenkezőleg, sok helyen elengedik a bányászokat, mert a bányák kezdik üzemüket leépítgetni. Ilyen tanácsokat könnyű kiröpíteni. (Gr. Festetics Domonkos: Azt mondja tehát, hogy a zsidóknak bankvezéreknek kell maradniok?) Elnök: Kérem Festetics gróf képviselő urat, szíveskedjék az ilyen hosszú közbeszólásoktól tartózkodni. (Gr. Festetics Domonkos közbeszól) Kérem Festetics gróf képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Dulin Jenő: Ne essék tévedés köztünk, ismételten hangsúlyozom azt, amit beszédem elején mondani bátor voltam, hogy mi magunk is azon az állásponton vagyunk, — ezt méltóztatnak mindig szándékosan elfelejteni — hogy a zsidóság gazdasági szupremáciáját, vasrv más vonatkozásban elért túltengését okosan vissza kell szorítani. Elvi szempontból kötünk különbség nincs. Ne méltóztassék közbevetett kérdéssel úgy tüntetni fel a dolgot, mintha azt akarnám mondani, hogy helyesleni azt a gazdiasági túltengést, vagy egyéb egyensúlyhiányt, amelyen ez a törvényjavaslat javítani szeretne, de rosszul. Én sem tartom azt helyesnek. Ezen változtatni kell, de nem egészen ezen a módon, mint ahogyan ez a törvényjavaslat azt tenni akarja. Ez egy olyan operáció, ahol nemcsak a sebet vágjuk ki. hanem rámegy maga a beteg is. Mindig tudni kell, hogy az operálókéssel hova és meddig váfgunk. Ha rosszul és tovább vágunk, mint ahogyan kell, az operációból semmi haszon nincs. Én pedig úgy hiszem és úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat operációnak készült. Annak a bizonyos szupremáciának a kioperálása céljából készült, méltóztassék tehát csak a szupremáciát kioperálni. Ha a szupremáciát kioperáljuk, nem. lesz semmi baj. Én meg vagyok győződve arról, hogy a hazafias zsidóság imaga is teljesen átérti, hogy áldozatokat kell hoznia és tudomásul fogja venni, hogy olyan törvényeket kell hoznunk, amelyek mellett helyreáll az a bizonyos társadalmi egyensúly, amelyet már az 1938:

XV. törvénycikk is keresett. Rá kell azonban mutatnom a törvényjavaslat egy lehetetlen hibájára, még pedig közjogi vonatkozásban. Alaptétel az,, hogy a jogrend alapja a jogrendben való bizalom. Ha én az állaim törvényeiben nem bízhatom, akkor minden felborul. Itt van egy törvény, amelyben az egész bizalom kilenc hónapig tarthatott. Bocsánatot kérek, az a törvény azt mondta, hogy aki 1919-ig keresztelkedett ki, az keresztény. Amikor ez a törvény jogerőre emelkedett, az állampolgárok joigosan hihették azt. különösen a miniszterelnök úr, az államtitkár úr és az igazságügyiminiszter úr kijelentései alapján, hogy ez a kérdés rendezve van. Nem a mostaniakra gondolok. (Tasnádi