Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

154 Az országgyűlés képviselőházának 376. ülése 1939 március 3-án, pénteken. nám fogadni ezt mint komoly álláspontot, azonban nem tudom megérteni egy ellenzéki képviselő részéről, (Bródy Ernő: Ö nem az!) aki hosszú éveken! keresztül itt ült az ellenzéki padokon, aki tisztában van azzal, hogy egy ellenzéki képviselőnek főfeladata tulajdonképpen a bírálat. Az ellenzéki képviselőt az a gondolat fűti, hogy a termékeny kritika hozzájáruljon ahhoz, hogy a törvényjavaslatból minél jobb törvény legyen. Az ellenzéki képviselőnek tehát kötelessége, hogy rámutasson a hibákra, a hiányosságokra, hogy azok a tárgyalás folyamán lehetőség szerint kiküszöböltessenek. Ha mi magát a gondolatot, hogy egy kérdés megoldassék, helyesnek találjuk, azonban a megoldás módját, annak egyes részleteit helytelennek véljük, pusztán azért nem állhatunk el a bírálattól, mert esetleg az a gyanúsítás illethet bennünket, hogy magának az alapgondolatnak tendenciáját is támadni akarjuk. Hiszen ha a zsidókérdés már felvetődött, akkor azt meg kell oldani, hogy minél hamarabb tényleg kikerüljön ebhől az általános tárgyalás által okozott lelki izgalomból. Meg kell oldani, azonban hogyan oldjuk meg? Ha egy javaslatot látunk, ez önmagában nem. jelenti azt, hogy az egyúttal megoldás is, mert én nem tartom megoldásnak azt, ami roS'S,z

% A megoldás csak akkor jó, csak aljkor szolgálja az országnak, ezzel együtt az egész magyarságnak, vagy mondjuk a keresztény társadalomnak is az érdekeit, ha az a megoldás helyes

1

. En a megoldás szempontjából nem a zsidóságot, az ő különleges zsidóérdekeit akarom tekinteni. Amikor tehát mi ezt a javaslatot 'bírálat tárgyává tesszük, nem a zsidóság érdekeit alkarjuk megvédelmezni, — ez roppant helytelen beállítás — mert a zsidóság érdekein túl van egy sokkal magasabb szempont, s ez az égés» nemzetnek érdeke. Es nem lehet irányadó gondolat sem, hogy mindenképpen tegyük tönkre a zsidóságot, akkor is, ha az általános nemzeti szempontból ez esetleg nem kívánatos. Méltóztassék tehát megengedni, hogy én ezt az egész kérdést ne a zsidóság' szemszögén keresztül nézzem, hanem az egész nemzet érdekének a nézőpontjaiból. Azt hiszem, hogy ha ezt a kérdést így taglaljuk, iákkor nem érhet bennünket az a vád, hogy mi esetleg a zsidóságnak nem jogos, nem kívánatos érdekeit akarjuk védelmezni. Arról azonban igazán nem tehetünk, ha az általános nemzeti szempontokat mérlegelve és figyelembevéve, olyan pontokhoz is eljutunk, amelyek a zsidóságnak hasznára szolgálnak, előnyére válnak, hangsúlyozva azonban azt, hogy ezek elsősorban a nemzetnek válnak előnyéire. (Egy hang a középen: Eckhardt Tibor is ezt mondotta!) Az általános elvi szempontokat leszögezte pártvezérem, Eckhardt Tibor. Ezek az általános szempontok általában az én meggyőződésemet is kifejezik. Ezeknek az általános szempontoknak körén belül azonban a javaslatnak rengeteg olyan hibája és tévedése van, amelyet kénytelen vagyok bírálat tárgyává tenni. Makray Lajos igen t. képviselőtársunk, aki papi hivatásánál fogva is a szónoklat mestere, azt a vallomást tette itt a parlamentben, hogy még sohasem állott nehezebb szónoki feladat előtt, mint akkor, amikor ehhez a javaslathoz akar hozzászólni. En ezt teljes 'mértékben meg is értem. Egyfelől a miniszterelnök úr iránt lojálisán viselkedni akaró politikus, s másfelől a jogfolytonosságnak is egyik legkiemelkedőbb híve, összeütközésbe került és vívódik, vergődik papi gondolkozásával, mert azt látja, hogy ez a törvényjavaslat, tehát egy emberi alkotás, a keresztség szentségével is foglalkozik. Bár e törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy a keresztségét, mint szentséget, a javaslat nem ériinti, mégis senki sem tagadhatja, hogy ez a törvényjavaslat magának a keresztésgnek a hatásával is foglalkozik, mert hiszen a keresztség, mint egyik legfőbb isteni malaszt, kétségtelenül asszimiláló természetű. Ha az isteni erő nem asszimilál, akkor mi asszimilál a világon? A keresztség asszimiláló hatása, a keresztény egyház tanítása, ezzel szemben mégis azt látjuk, hogy mi törvényhozók is belenyúlunk ebbe a kérdésbe, vitatjuk a keresztség teljes asszimiláló hatását. Esetleg szótöbbséggel fogunk erről dönteni itt a Házban és a szótöbbség eredménye még attól is függ, hogy hány képviselő érkezik be az ülésre arra az időpontra. (Rassay Károly: És hány megy ki belőle?) Szótöbbséggel fogunk dönteni arról, hogy végeredményben kit tekintsünk asszimilált kereszténynek és kit ne tekintsünk asszimilált kereszténynek. A képviselő urak valószínűleg jól tudják, hogy a francia forradalom idlején a francia nemzetsrvűlésben szótöbbséggel megállapították, hogy nincsen Isten. Ezen ma már mosolygunk, én azonban nem tudom, vájjon az elkövetkezendő kor — talán nem is olyan nagyon messze van ez az idő — nem fog-e mosolyogni rajtunk is azért, mert most azon vitatkozunk, hogy a keresztség tényleg kereszténnyé tesz-e valakit, vagy pedis* a keresztség felvétele után is megmarad az illető zsidónak. Legelsősorban, t. Kénviselőház. ezzel a kérdéssel szeretnék foglalkozni, mielőtt a javaslat részleteire térnék át. Nem térek vissza a történelemre, mert i eénytelén nézetem szerint a f babilóniai és earvéb eseménvek ennek a törvényjavaslatnak elbírálásánál szereoet nem játszhatnak. Esetles: hamisak is az ezekből az eseményekből levont tanulságok, mert hiszen minden történelmi eseményt annak az időnek szemszögéből nézve kell tekintenünk, amikor történt. Ha történelmi eseményeket akarnék elővenni és azokból akarnék következtetéseket leszűrni a mai kor szemüves-én keresztül nézve a dolgokat, akkor tiszteletreméltó intézményekre és tiszteletreméltó személyekre vonatkozólag ^is esetleer olvan eeészen fonák következtetést kellene levonnom, amely nyilvánvalóan hamis volna. Én tehát megelégszem azzal, (hogy mint jogászember, jogászi mentalitásomon keresztül, a gyakorlati ember szemüvegén keresztül nézzem ezt a javaslatot, mert hiszen ez a törvényjavaslat egy törvényt készít elő, olyan gyakorlati törvényt, amely (belevág a nemzet húsába és amely nemcsak gazdasági vonatkozásban, hanem sok más vonatkozásban is végtelenül súlyos hatású lesz. I-T Hogy a zsidóságot teljesen be akarjuk-e fogadni a nemzet tagjai közé, — mert hiszen véseredménvben erről van szó — az az én yeleménvem szerint is azon fordul meg, vájjon tényleg lehetségese, hogy a zsidóság asszimilálódjék, vagy pedig lehetetlen ez az asszimiláció, amint egyes tiszteletreméltó képviselőtársaim állítják. Azt hiszem, nem járok helytelen úton, ha ebben a kérdésben meghúzom a középvonalat. , T Az egyik résznek is igaza van, a másiknak is. Tudniillik a zsidóságot két részre kell bontani és azt hiszem, ez az igazság: a keleti zsi-