Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.
Ülésnapok - 1935-376
Az országgyűlés képviselőházának 376. Nem lehetséges az, hogy az egyik oldalon kitüntetéseket adok a zsidóknak a harctéren, a másik oldalon pedig minden erővel meg aka( rom állapítani azt, hogy a zsidók a harctéren nem teljesítették kötelességüket. Megmondom, t. Képviselőház, hogy borzasztóan helytelenítettem a zsidóbizottság vitája során azt, hogy oda meghívtak minden bizottságot s több képviselő volt ott, mint amennyi a plénum tárgyalásai alkalmával, — mert ott minden bizottsági tag külön meghívót kapott s azt hiszem, öt bizottságot hívtak össze — csak egy bizottságot nem hívtak meg, azt a bizottságot, amely a legfontosabb lett volna, amelynek legelsősorban kellett volna ott lennie: a honvédelmi bizottságot. Meghívták a jelenlegi közoktatásügyi minisztert, csak a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök nem voltak ott; nem voltak ott azok a katonák, akiket meg kellett volna kérdezni, hogy nekik közömbös-e az, hogy százezer katonával kevesebbje legyen az országnak egy esetleges háború idején. Nem kérdezte meg senki őket, hogy közömbös-e nekik az, hogy a magyar ipar mennyire lesz szolvens és teljesítőképes egy esetleges háború idején. Ma már nem úgy van, mint a régi világban volt, hogy az embereknek csak egy része ment a háborúba. Ma a népháborúk korszakát éljük, ma már a 12 esztendős gyerek is be van sorozva az új törvény értelmében, ma már ebben az országban csak azt veszik ki a katonai kötelezettség teljesítése alól, aki mozogni sem tud. Itt tizenkétesztendős korától minden embernek teljesíteni kell a kötelességét a hazája iránt. Fel kell tehát ké; szülni egy jövendő háborúra; fel kell készülni nemcsak a leventegyakorlatok alkalmával és a cserkészettel kapcsolatban, hanem fel kell készülniük a gyáraknak is arra, hogy legyen elegendő ágyúnk, gépfegyverünk, legyen puskánk, muníciónk, ruhánk, fehérnemünk. Arra is fel kell készülni, hogy az országnak megfelelő mennyiségű élelmiszer álljon a háború alatt rendelkezésére, fel kell készülni arra, hogy az országnak tőkeerős közgazdasága legyen a háború alatt. Mégis mi történik? Az történik, hogy a zsidó javaslat vitájához meghívtak mindenkit, hogy közkeletű kifejezéssel éljek, meghívták Pontiust és Pilátust is, csak éppen a honvédelmi miniszter urat és a vezérkari főnök urat nem kérdezték meg, csak azokat nem kérdezték meg, akiknek kötelességük ügyelni és vigyázni arra, hogy egy esetleges háborús komplikáció idején a magyar nemzeti hadsereg és a magyar állam ezeket a háborús komplikációkat felkészülten várja. Miért 1 ? Talán* azért, mert ha lett volna egy igazi katona a bizottság ülésén, akkor az a kÖvetke; zőket kérdezte volna. Ti el akarjátok venni katonáim egy részét, ti ki akarjátok vándoroltatni katonáim egy részét, ti azt akarjátok, hegy kevesebb katona védje Magyarországot, ti azt akarjátok, hogy a gyárak kevésbbé legyenek felkészülve? Ti az országban a, legkiválóbb mérnökök egy részét halálra ítélitek? Ti az országból kivándorlásra kényszerítitek a legkitűnőbb ifjúság egy részét, amely az iskolában szorgalmasan dolgozott, amely ' mint kiváló mérnök vagy kereskedő teljesíthetné hazájával szemben kötelességét, s gondoskodhatnék arról, hogy ebbe az országba olyan anyagok kerüljenek, amilyenek az országban nincsenek. Ti ezeket mint felesleget el akarjátok dobni? Mi» tudjuk nagyon jól, hogy egy országnak arra ijell törekednie, hogy nagy káderei legyenek, nem arra, hogy kis káderei legyenek. ülése 1939 'március 3-án, pénteken. 151 Arra kell törekednie, hogy a hadkiegészítőkben mentől több katonaanyag legyen, nem arra, hogy mentől kevesebb legyen. Arra kell törekedni, hogy mentől több puska, mentől több gépfegyver, muníció, élelem legyen az országban. Ezzel szemben mit akarnak itt csinálni? Az országot leépítik. Leépítik az egyik oldalon azért, hogy egy választási hadjárathoz indokokat szerezzenek, a másik oldalon pedig gyűlöletből. De nem is akarom azt mondani, hogy gyűlöletből, mert nem tudom elképzelni senkiről, hogy jobban gyűlölje a zsidót, mint ahogy szereti hazáját. Azt pedig senki se mondja t. képviselőtársaim közül, aki katona volt, hogy ha kevesebb katona lesz a fronton, ezzel a magyar győzelem esélyei nagyobbak lesznek! Kevesebb katona, kisebb felkészültség: kisebb esély a győzelemre; több katona, nagyobb felkészültség: nagyobb esély a győzelemre. Ha pedig ez igaz, akkor miért akarják kiközösíteni a nemzet testéből azokat, akik magukat magyaroknak vallják, akik harcolni, küzdeni akarnak és harcoltak és küzdöttek is ezért az országért? Nem tudom megérteni, milyen indokok azok, amelyek t. képviselőtársaimat vezetik. Mert én megértem bizonyos tekintetben, hogy vannak urak, akik a maguk részéről hatalomra akarnak jutni és nekik, ha nincs ló, a szamár is jó. Csak azt az államhatalmat nem értettem meg, amely nem akadályozta meg, hogy ebben az országban a nemzeti közvélemény darabokra tépessék; azt a kormányhatalmat nem értettem meg, amely a világfeszültség legsúlyosabb pillanataiban vagy az azokat megelőző időkben nem arra gondol, hogy: ebben az országban minden ember ki a frontra!, hanem arra törekszik, hogy: minél kevesebb ember a frontra!; amely nem arra gondol, hogy az ipar munkaképes legyen, hogy az ipar a nemzet harcképességét minél jobban erősítse. Ezt sohasem fogom megérteni. • Megint csak azt mondom tehát: szeretném, ha képviselőtársaimon kívül, akik itt felszólalni szívesek voltak, <a honvédelmi miniszter úr is megnyugtatná a nemzetet arról, hogy a nemzet tagjai egy részének az országból való kívándoroltatása nem eredményezi a magyar hadképesség kárát. (Rajniss Ferenc: Nem lehetne honvédelmi miniszter, ha nem járult volna hozzá! — Elnök csenget.) T. képviselőtársam, ez lehet. De szerény véleményem szerint, h javaslat törvényerőre emelkedik és belőle az országra bizonyos bajok találnak származni, olyanok, amelyeket t. képviselőtársaim is előre látnak, — nem akarok huhogó bagoly lenni, de ha már a túloldalról is azt mondják, hogy komoly bajok következhetnek be — nem gondolja, t. képviselőtársam, hogy ezért valakinek a felelősséget isi viselnie kell? (Rajniss Ferenc: Gondolom, de a honvédelmi miniszter úrnak hozzá kellett járulnia, azért honvédelmi miniszter most is! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Látjuk, hová jutott Oroszország és Németország gazdasági élete. En voltam Oroszországiban; tejjél-mézzel folyó Kánaán volt. Forradalom tört ki. egy új világot, új államiságot akartak teremteni és ennek az új világnak és új államiságnak az lett a következménye, hogy ebben a teg]elmézzel folyó Kánaánban húsz esztendő óta az embereknek nincs mit enniök. Oroszországnak, amely a legnagyobb világhatalom volt, amelyben a legtöbb katonaanyag van, megtört a harcképessége. De ha közelehbre megyünk, te23*
