Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-376

142 Az országgyűlés képviselőházának 37i ma arra, hogy ki ennek az oka, hogy hol keressük az okát, azonban de facto ez a húr túlságosan meg van feszítve. De nem lehet ezt egy idegen koreszmének, idegen eszmeáramlatnak tulajdonítani, mini ahogy ezt sokan szeretnék. Azt hiszem, hogy Árpád-házi királyaink korában nem volt ilyen idegen eszmeáramlat, pedig a zsidóság működését akkor is meglehetősen elhatárolták és például Erdélybe csak a XVII. században jöttek vissza újból. Mindenesetre semmiféle operáció sern jelenti a nemzettest nyugalmi állapotát és igazat adok azoknak, akik szerint — bizonyos fokig, talán látszatra — az ilyen operáció a magyar gazdasági életet megrázkódtatásoknak teheti ki és hogy lehetséges, hogy még munkanélküliséget is teremt majd. (Malasits Géza: Már teremtett is, meglehetősen nagyot!) Azt is mondják, hogy majd Canossát fogunk járni mi, akik megszavazzuk ezt a törvényjavaslatot. (Fábián Béla: Pestkör nyéken már most sincs munkájuk az asztalosoknak! — Esztergályos János: El fognak tűnni egyszerűen, nem Canossát fognak járni! — Zaj. — Elnök csenget.) Én azonban nem így látom a helyzetet, nem így látom tavasz kezdetén a gazdasági életet, hogy ezek a jóslások tényleg komolyak lehetnének. De még akkor is, ha ez az aggodalom fennállana, ez nem jelentheti azt, hogy a cselekvéstől most húzódjunk vissza, hogy most már dobjuk oda a gyeplőt, hogy a lovak menjenek, ahova akarnak, nem jelenti azt, mintha nem lehetne komoly munkával, nagy nekirugaszkodással, új tőkegyüjtő munkával, új termelési rendszerek bevezetésével, természetesen talán kevesebb Havanna-szivarral, de annál több nemzeti, népi együttérzéssel ennek a nemzetnek gazdasági jövőjét biztosítani, (vitéz Hertelendy Miklós: Ügy van! Lehet azt!) Az aggodalom, ismétlem, látszatra, bizonyos fokig talán jogosnak mondható, de ez nem jelentheti, hogy gyáván vagy inkább lustán meghátráljunk a munkától. Én úgy látom, hogy bizonyos kényelmes állások és életmódok megszűnését jelenti majd ez az új elrendezkedés, de mindig csak a könnyebb részét fogni a dolgoknak, mindig csak az úrhatnámság hamis és talán csak hedonista gondolkozását hagyni érvényesülni, ez talán mégsem az a cél, amelyet magyar életcélnak nevezhetünk. Én ennek a könnyelmű, ennek a kényelmes életnek féltését látom egy kissé talán felcserélni a nemzet féltésével, amit magamévá tenni természetesen valóban nem tudok. De ha ezekről a gazdasági kérdéseikről szólunk, ennek a zsidótörvényjavaslatnak van egy pontja, amelynek segélyével a magyar föld számára újból -ősi gazdáfb kíván (biztosítani. Azt hiszem, ebbe belekap csolódiik egyéb kérdés is, a földbirtokreiform során szimtén leváló földek sorsa is, belekapcsolódik egyéb kérdés is, mondjuk a védettségek megszűnéséneik sorsa, istb. Való igaz, hogy a (magyar mezőgazdaság terén előállhat egy olyan termelési akadály, egy olyan termelési nehézség, amelynek elhárításáról nekünk majd gondoskodnunk kell és én úgy látom, hogy ha nem történik valami és ha nem gondoskodunk valami megoldásiról, amely lehetetlenné teszi résziben, hogy a föíd ára, részben pedig a piacra dobott élő és (holt instrukciók értéke csökkenjen, de ezzel kapcsolatban a munkások és cselédek kenyerének bizonytalansága is be nem következzék, akkor hibát követnénk el és én felhasználom az alkalmat innen is '. ülése 1939 március 3-án, pénteken, arra, hogy ezúttal is felhívjam a kormányzat figyelmét a mezőgazdasági termelés folytonosságának 'biztosítására. Sokan azt mondják, hogy a keresztény intelligenciát másképpen is el lehett volna helyezni, (vitéz Hertelendy Miklós: 80 pengővel sétálni hagyják!) Ugyanazok mondják azonban ezt, akik a másik oldalon azt hangoztatják, hogy karitatív intézkedésekkel nem lelhet ereduiényes szociálpolitikát folytatni, hanem tessék ezt a kérdést szervesen megoldani, tessék olyan intézkedéseket tenni, amelyek ezeket az új rendszereket életképessé teszik. Vannak, akik azt mondják, hogy még a multat is le kell rombolni, hogy szociális haladást biztosítsunk magunknak. En azonban azt hiszem, hogy ez a törvény javaslat biztosítja a keresztény népelem számára a szerves, rendszeres szociális haladást. (Esztergályos János: Ez a javaslat csak rombol!) Ha pedig azt kérdezik, hogy miért kellett az első zsidótörvény után egy esztendővel egy második 'zsidójavaslatot hozni a Ház elé, minthogy soha ennél egyszerűbb kérdés nem volt, tehát sohasem ^lehetett könnyebb feleletet adni, valamely kérdésre, mint erre, más felelet nem következhetik, mint az, hogy: azért kellett új javaslatot hozni, »mert az. első törvénnyel nem lehetett megoldani a kérdést. A zsidókérdés nem a keresztény elem elhelyezkedési kérdése. Sokan azt mondják, hogy a keresztény fiatalság tanuljon meg újból elhelyezkedni a gazdasági élet terén, sajátítsa el a zsidóktól a gazdasági, pénzügyi élet — hogy úgy mondjam — praktikáit és. tanuljon meg tülekedni. Való igaz, de kérdem, (hogy az a gazdasági élet, íiitelélet, amelyet a magyarországi zsidóság itt meghonosított, (vitéz Hertelendy Miklós: Uzsora!) vájjon olyan szép valami-e, olyan követendő példa-e, amire nekünk keresztény fiatalságunkat tényleg erővel rá kell vezetnünk? (vitéz Hertelendy Miklós: Uzsorára nem szabad ránevelni!) Én azt hiszem, hogy a magyar keresztény fiatalság ennél szebb jövőt is el tud képzelni magának és pedig nem máshol, hanem éppen a gazdasági élet terén is. T. Ház! A javaslat tárgyalása során humánus érzésről is beszéltek és én újból visszatérek erre a kérdésre. Nem volnék őszinte, ha nem látnám be azt, hogy ennek a javaslatnak kapcsán valóban bizonyos emberi tragédiák fognak bekövetkezni. Meg kel itt állapítanom, hogy nem lehet még a zsidósággal szemben sem általánosítani. Ebben a tekintetben igazat adok azoknak, akik a zsidó népközösség irányában talán olyan álláspontra helyezkedtek, hogy azt védik, amikor egyes egyedekről van szó. Én a gazdasági életben helyezkedtem el, ismerem azt és tudom, hogy a zsidóság egyedeiben emberien is tud gondolkodni, tudom, hogy a zsidóság egyedeiben humánus magaslatra is fel tud emelkedni és nem egy ilyen egyed van a zsidótársadalomban, (Esztergályos János: Vésre egy elismerő szó! Végre! — Csizmadia András: Talán szabad elismerni! — Esztergályos János: Ügy látszik, a képviselő urat kezdi megszállni a Szentlélek! - vitéz Hertelendy Miklós: Kivételek mindenütt vannak!) de csodálatos, hogy amikor ez a zsidó népközösség mint ilyen jelentkezik érdekeinek megvédése céljából, akkor minthogyha ez a humánus, ez az emberi és szociális érzés a másik népközösséggel szemben mintha nem állna azon a magaslaton, amelyen egyes egyedei ta-