Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

126 Az országgyűlés képviselőházának 37. séget fognak kijelenteni és csak a magyar­országi zsidókat fogják ki vándor oltatni? Komolytalan frázis a törvénybe felvett az a rendelkezés is, amely a kivándorlást mint egy megoldási lehetőséget állítja oda. Ez komolytalan frázis, mert annak, aki ebibe a kérdésbe belenéz, tudnia ikell, hogy ez a ki­vándoroltatás nem lehetséges. (Györki Imre: Imrédy menjen ki! ö vándoroljon ki! — Zaj.) Számolnunk kell azzal, félredobva minden il­lúziót, hogy ezt a kérdést a mi határainkon belül, a mi eszközeinkkel kell megoldanunk, de egy bizonyos: csak emberies eszközökkel, civilizált, kulturált eszközökkel (Ügy van! Üav van! a szélsőbaloldalon.) és csakis úgy, hogy lenyúlunk az egész kérdés mélyéhez, a gazdasági és szociális problémákhoz. Nekem nem lehet az a feladatom, hogy eb­ben a tekintetben javaslatokat terjesszek a t. kormány elé. Én elvi alapon tiltakozom a magyar alkotmány alapvető intézkedését ösz­szetörő rendelkezések törvénybe iktatása el­len. Azonban — és ez nagy áldozat részemről, aki elvi alapon állok szemben ezzel a javas­lattal — mégis feil kell vetnem egy kérdést: mit kellene csinálnunk legalább ebben a hely­zetben, amikor a kérdést lelkiismeretlenül, könnyelműségből bedobták a gazdasági és társadalmi életbe? Módosítást sem adtam be, mert teljesen lehetetlen, hogy ezen a törvényen bármilyen módosoítással észszerű változtatásokat lelhes­sen csinálni. Nekünk azonban mégis ki kell indulnunk a tényleges helyzetből, a tényleges politikai helyzetből, a parlamenti helyzetiből és valami megoldást kell találnunk. Azt hi­szem, ez. a megoldás nem lehet más, mint egy becsületes megegyezés abban a tekintetben, hogy visszatérjünk az 1938 : XV. te- álláspont­jára. Ebből a törvényből ki kell dobnunk min­den olyan rendelkezést, amely itt a fajnak, a vérnek a teóriáját akarja törvénybe iktatni, ki kell dobnunk belőle minden olyan rendel­kezést, amely szemhen áll a kereszténység alapgondolataival, amely minden gyakorlati eredmény nélkül csak bántó, sértő, meggya­lázó és irreparabilis, értékeket összeromboló intézkedés és visszatérve az alapgondolathoz, meghagyjuk kizárólag azt a rendelkezést, amely le akarja szállítani azokat a százalék­arányokat, amelyeket az 1938 : XV. te. meg­állapított. Meggyőződésem szerint nincsen rá szükség, (Rupert Rezső: Nem tudunk pótlást kapni!) de ha a t. kormány egy pozitív célt akar szolgálni, a keresztény fiatalság elhe­lyezését, akkor ebiből a törvényből mindent ki kell dobni, amely a pozitív céllal semminemű összefüggésben nincsen, és esak ezen a vona­lon szabad mozognia. Ahogyan t. képviselő­társaim felfogását ismerem, azt hiszem, hogy ezen a ponton a kormány tudna megegyezést létrehozni. De egyre rá kell mutatnom: nem lehet lineáris százalékos iszámokat beállítani. Az igen t. miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében foglalkozott a földreform kérdé­sével^ és rámutatott arra, hogy ezt nem lehet általános szabályok szeriüt megoldani, hanem a különböző tájak és szükségletek figyelem­bevételével, eltérő módozatok mellett. Azt hi­szik t. képviselőtársaim, hogy a gazdasági életnek egész terrénumát össze lehet fogni egy lineáris szabályozás alá? Itt talán nem kell megvizsgálni külön-külön az ipart, a ke­reskedelmet, s azon belül a kiskereskedelmet, . ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. a nagykereskedelmet, a különböző ipari ága­kat, hogy ott miképpen jelentkezik a keresz­tény ifjúság elhelyezkedési törekvése és hogy vannak-e akadályok ezekkel az elhelyezke­dési törekvésekkel szemben? Ha erre az ész­szerű útra lép a kormány és függetlenül ettől a tárgyalástól, amely itt folyik, megpróbálja ennek a Háznak a pártjait Összeszedni ennek a gondolatnak a megvalósítására, meg va­gyok győződve, hogy eredményt fog elérni. Meg vagyok győződve, mert lehetetlen, hogy azok a politikusok, azok a képviselőtársaim, akik a múlt kabinet tagjai voltak, akik a múlt javaslatot képviselték ezzel az elgondolással, azok a pártok, amelyek ezt megszavazták — és itt gondolok nemcsak a t. túloldalra, hanem az igen t. disszidens táborra is és gondolok Bornemisza t. képviselőtársam csoportjára is — ennek a gyakorlati megoldásnak útjára rá ne lépjenek. Ez az egyetlen megoldási lehetőség: félre­dobni a javaslatból minden olyasmit, aminek csak bántó, agitációs célja van, de elfogadni pozitív rendelkezésül a kormánynak adandó felhatalmazást, hogy a gazdasági élet szükség­leteihez mérten a törvényben megállapított százalékokra leszállíthassa a zsidóság részvé­telét a gazdasági életben. Nagy áldozat ez, t. Ház, hogy én elvi ál­láspontom mellett egy ilyen módosítást, illetve ilyen elgondolást képviselek, azonban az én szemem előtt nincs más, mint hogy az országot kivezessük abból a politikai és parlamenti anarchiából, amelybe belekerültünk. Nem a pártokat féltem, hanem a parlamentet magát féltem, ha itt nem fogunk gondoskodni arról, hogy ezt a parlamentet visszaadjuk eredeti hivatásának, hogy foglalkozzék azokkal a döntő kérdésekkel, amelyek sokkal fontosab­bak, mint ez az agitatív célú törvényjavaslat. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon.) T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a mi­niszterelnök úr ezen az úton tudna gyors megoldást és megnyugtató megoldást találni. Meg vagyok győződve, hogy készen áll min­denki egy ilyen megoldásra, kivéve természe­tesen azokat, akik az egész kérdésben nem lát­tak mást, mint egy jó agitációs eszközt. (Ru­pert Rezső: És heccet!) Az illetőket én soha­sem fogom tudni meggyőzni és ha a minisz : terelnök úr azt hiszi, hogy meg fogja tudni győzni őket más téren, tévedni fog. Nem tehetek róla, az igen t. miniszterelnök úr aforizmái nekem nagyon tetszenek. Gondol­kozó és tudós embernek lelkiismereti vívódá­saiból származnak. Tegnap szintén mondott egyet a miniszterelnök úr, amikor a cserke­szek küldöttségét fogadta és kijelentette: Ne­künk embernél emberébbeknek és magyarnál magyarabbaknak kell lennünk. (Ügy van! bal­felől). T. Ház! Ez a törvényjavaslat sem nem emberi, sem nem magyar. Ehhez a törvenypa­vaslathoz Eckhardt t. képviselőtársam odavág­hatta a legsúlyosabb vádat: hogy lehetetlen, hogy magyar ember csinálta ezt a törvényja­vaslatot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhalolda­lon.) Nem is emberi, (Rupert Rezső: Eszeve­szett!) kimutattam, hogy kegyetlen, nem is észszerű, sérti a nemzeti érdekeket. MmüezeK alapján nem tehetek mást, mint azt, hogy ei; utasítom. Próbálok embernél emberebb lenni és nemcsak a gyűlölködést, az. önzést, a ver­sengést tekintem, hanem a szenvedő embereket is, akik ennek a törvényjavaslatnak hatása alatt szenvedni fognak, és próbálok magya-

Next

/
Thumbnails
Contents