Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

Az országgyűlés képviselőházának 372. ülése 1939 február 2U-én, pénteken. foglalkozásokat űzni. 'Ezek a zsidó politikusok a zsidó történelem lényegével nincsenek tisztában és ezért én okulásukra zsidó történetírók műveiből fogok felolvasni, tehát nem keresztény és nem antiszemita, hanem zsidó történetírók műveiből, akiknek bizonyára az illető zsidó politikusok előtt megfelelő tekintélyük van. (Fábián Béla: De biztos, hogy azok nem renegátok?) Josef Kastein, a jeruzsálemi egyetem jelenlegi professzora írja »Eine Geschichte der Juden« című munkájában a következőket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Törzsökös magyar!) Ez, a jeruzsálemi zsidó egyetem professzora! (Rupert Rezső: De cionista!) (olvassa): »A királyok korában már kifejezésre jutott a zsidó nép karakterének számos napfoltja. A pénz-, élelmiszer- és gabona-uzsora, az adós-szolgaság, a bírák megvesztegethetősége és a papok erkölcstelensége napirenden vannak. Ekkor kél ezek ellen az erkölcsök ellen a két prófétának, Ámosi és Hoseának utolsó grandiózus prostestálása.« Ugyanez a zsidó történetíró a Babilonból való visszatérés koráról a következőket írja: (Fábián Béla: Babilon alapján akarnak itt zsidótörvényeket hozni?) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, szíveskedjék nyugodtságát megőrizni. Módjában van feliratkozni a javaslatihoz és akkor elmondhatja mondanivalóit. Makkai János előadó: Ugyanez a történetíró később ezeket írja (olvassa): »A nehéz gazdasági depresszió e pillanataiban azok jutnak előtérbe, akiknek pénzbirtoka a szükség kizsákmányolására s a nyomor kommercíálizálására adja meg a lehetőséget. Egyik éjszakáról a másikra előkelő ősi tradíciójú famíliák helyébe a vagyonosak léptek, akik a házépítés, magbeszerzés és az adószolgáltatáshoz szükséges pénzt kölcsönözni tudják, akik ezért ekét, szőlőhegyet, házat és magukat az adósokat vagy gyermekeiket kérték és vették zálogul és az adósság esedékessé váltakor ezek a dolgok tulajdonaik lettek, az emberek pedig rabszolgáik. A fiatal közösség egy-kettőre egy pénzarisztokráciát ültetett a nyakára.« Ez szól a zsidóságnak ókorj olhelvezkedéséről a különböző foglalkozási ágakban. A középkorban való elhelyezkedésről felolvasom Kecskeméti Árminnak »A zsidók egyetemes története« című művének idevonatkozó szakaszait, amelyek többek között ezt mondják. (Fábián Béla: Melyik könyvből tetszik idézni?) Kecskeméti Árminnak »A zsidók egyetemes története« című művéből. (Fábián Béla: Ezek ugyanabból a könyvből való idézetek!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Fábián Béla újból közbeszól.) Fábián képviselő urat folytonos közbeszólásaiért^kénytelen vagyok rendreutasítani. Makkai János előadó (olvassa): »A zsidók tőkéjük révén a pénzüzletet választják kedvenc élethivatásuknak, mely az egyház uzsoratilalma miatt szinte monopóliumként hullott az ölükbe.« A keresztény egyház a középkorban eltiltotta a Pénzüzlettel való foglalkozást és így ezt a zsidóság űzte az egész középkoron keresztül.« Ugyancsak Kecskeméti Ármin írja a következőket (olvassa): »Amikor a zsidók az árukereskedelemben korlátozva lettek, a pénzkereskedelem útján jutottak rengeteg áruhoz zálogok alakjában, amelyek náluk vesztek és így hozták őket piacra. így lett sok adós lovai révén a zsidó lókereskedő és csak a XVI. században függetleníti magát a zsidó lókereskedő a hitelüzlettől. Gabonával is úgy kereskedett ez időben a zsidó, (az árukereskedelem korlátozása idejében) hogy nála veszett a záloggabona vagy nemfizetés esetében az adós földjének birtokába jutottak és az aratás az övék lett. Spekuláltak borral is, amelyhez ugyancsak az adósok náluk maradt záloga révén jutottak hozzá. Ha a kereskedésben korlátozva voltak, társultak keresztényekkel. De ha nem volt joga kereskedni, mégis kereskedhetett, mert volt mit eladnia. A kereskedési tilalom idejében a XVI. században is eladhatta a zsidó zálogtárgyait a vásáron, a városban vagy bérelt városi boltban. Főleg a Messeken, ahol szabad volt a vásár mindenkinek.« Ezek az idézetek azt mutatják, hogy a zsidóság egy határozott foglalkozási ágra vetette rá magát egész Európában már az ókorban és a középkorban. Az újkorban szintén így volt, (Fábián Béla: Vájjon mivel foglalkoztak Imrédy ősei?!) mint azt a zsidók legnagyobb l

örténetírója, Graetz »Volkstümliche Geschichte der Juden« című könyvében leírja (olvassa): »Pénzt kölcsönöztek a parasztoknak, akik kisbirtokokat vásároltak maguknak és azt megmívelték. Ezáltal a birtokok értéke felszállt. Az értékemelkedés egyhatodát a zsidók haszonrészesedés gyanánt kikötötték maguknak. A zsidók követelték ezt az egyhatod részesedést, a parasztok azonban a földből ennyi pénzt kivonni nem tudtak. Erre a zsidók a perek garmadát indították ellenük. A parasztok annál kevésbbé tudtak fizetni, mert a napóleoni háborúk kivették kezükből az ekét és karjukat a fegyverhez szögezték. A vége az lett, hogy földjeiket és szőlőiket kénytelenek voltak a zsidó hitelezőknek átengedni. Egyes zsidó uzsorások e közben bizony nagy ridegséget tanúsítottak.« Ugyancsak Graetz mondja könyvének egy másik részében (olvassa): »A zsidó hitelezők vagy uzsorások és keresztény adósok a rémuralom alatt« — a francia forradalom alatti időket érti — »egyaránt és egyformán elszegényedtek, a régi idők elmúltak. Amikor a nyugalom ismét visszatért, sok zsidó, akik serénységük által ismét vagyonhoz jutottak, visszatért régi foglalkozásához. Mihez fogtak volna? Kézművességet vagy fölmívelést tanulni az éltesebb férfiak már nem voltak hajlandók.« T. Ház! Mindezeket az idézeteket csupán azért olvastam fel, hogy megállapítsuk azt, hogy a zsidóságnak külön élethivatását, külön foglalkozásban való tömörülését, ebből kifejlődött külön erkölcseit és r kettős morálját a zsidó történetírók nagy része maga is észrevette. Ezek a zsidó történetírók egyáltalán nem azt az álláspontot vallják a zsidóság szubsztanciájáról, mint azok a politikusok, akik zsidó szavazatokkal a parlamentbe bekerülnek és sajtójuk révén a többségi faj érdekeit igyekeznek minden alkalommal a zsidóság érdekeivel összecserélni és a maguk érde

: keit úgy beállítani, mintha az a többségi faj érdeke volna. {Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! A zsidóságnak ezeket a faji tulajdonságait még igen sok körülmény fejlesztette ki. Ilyen tulajdonság például az előbb említett kettős morál, amely a történelem folyamán kétségtelenül fennállt és amely más erkölcsi normák alkalmazását tette lehetővé zsidók és nem zsidók között és amely ellen a zsidóság legkiválóbb prófétái szót