Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

Az országgyűlés képviselőházának 375. belehülyül ebbe!) Igazán szeretnék pályázatot kiírni, hogy képviselőtársaim közül hányan értették meg ennek a törvényjavaslatnak, különösen most már ia módosításokkal még jobban összekomplikált szövegét. Merem állítani, én, aki egész életemet mégis csak a jog terén töltöttem el, magam is dolgoztam szerény munkásként a kodifikáeióban, majd itt húsz éven keresztül a törvényhozás házában, a bizottságokban: órákon és órákon keresztül nem voltam képes megérteni, úgy, hogy ia végén már családfákat kellett esetek felvétele alapján megrajzolni és rettegve mentem az utcán, mert nem tudtam, mikor fog valaki megállítani és fogja tőlem követelni, mondjam meg: zsidó-e vagy keresztény. (Derültség. — Bródy Ernő: Keresztrejtvény!) Hogyan tudjam megállapítani t. polgártársaim státusát, amikor itt a jövőben lesznek zsidók, azután lesznek keresztények, lesznek keresztényeknek tekintendő zsidók, és lesznek zsidóknak tekintendő keresztények. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már a bizottsági tárgyalás során rámutattam erre. A nélkül, hogy imost az 1. § érdemi rendelkezéseinek bírálatába mennék, magát az. elvi elgondolást utasítom vissza, mert az élet a legváltozatosabb komikus és mégis tragikus helyzeteket fogja teremteni. Felhoztam egy példát, amellyel bizonyítani kívántam, hogy a törvény rendelkezése értelmében úgy, mint az ma is előttünk fekszik, lesz olyan egyén, aki azért fog zsidónak tekintetni, mert kereszténynek született. (Mozgás.) Ezen csodálkoztam' és nem is akartaim elhiinni. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Méltóztassék az 1. i nem tudom hányadik bekezdésének 3. pontját megnézni; mindjárt fel is olvasom. (Bródy Ernő: Melyik szöveg ez?) A bizottsági szöveg. E szerint nem lehet zsidónak tekinteni azt, aki (olvassa): »élete hetedik évének betöltése előtt valamely keresztény hitfelekezet tagjává lett« — tehát áttért egyén és ez a kellék sem kell vegyes házasság esetében, ha két nagyszülője vagy legalább egy szülője keresztény volt, — »és ezt megelőzően« — mert önmagában nem elegendő, hogy hétéves korában áttérj — »de legkésőbb az 1938. évi január hó 1- napja előtt izraelita vallású szülője valamely keresztény hitfelekezetre tért át és azontúl is mind ő, mind a szülője keresztény hitfelekezet tagja maradt«. Kimutattam ezzel kapcsolatban egy konkrét esetre hivatkozva a következőt. Egy keresztény polgárnak egy zsidó nővel kötött házasságából született egy fia és reverzális nem volt; a fiú természetesen követvén apja vallását, születése után megkereszteltetik, ellenben anyja csak három év múlva tért ki, melynek eredményeképpen őt ma zsidónak kell tekinteni. Ha véletlenül leánynak született volna és zsidónak született volna, (Felkiáltások bal felől: Őrültség!) azután anyjával együtt kitért volna, akkor... (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Engedelmet kérek, ez nem így van!) ez így van, miniszter úr; mondom, ha anyjával együtt kitért volna, akkor kereszténynek kell tekinteni. (Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Így is kereszténynek kell tekinteni!) Mondja meg a miniszter úr, hogy melyik szakasz alapján. (Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter: Amelyiket fel tetszett olvasni!) Bocsánatot kérek, mégegyszer felolvasom. (Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Tessék jobban áttanulmányozni!) Nem csodáülése 1939 március 2-án, csütörtökön. 119 lom, hogy a miniszter úr sem érti. (Derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: A zsidók most örülnek! — Dulin Jenő: Halljuk mégegyszer, figyeljük meg a szöveget! — Zaj. — Elnök csenget. — Drozdy Győző: Egy biztos, hogy Imrédy is zsidó! — Dulin Jenő: Halljuk a szöveget! — Folytonos zaj jobbfelől. — Gr. Festetics Domonkos közbeszól.) Ha képviselőtársam ,nem figyel, megint nem fogja megérteni. A szakasz tehát azt mondja, hogy (olvassa): »Nem lehet zsidónak tekinteni azt, akinek szülői közül csak az egyik vagy nagyszülői közül legfeljebb kettő volt az izraelita hitfelekezet tagja«, — tehát vegyes házasságról van szó, hogy népszerűbb kifejezést használjak — »ha az 1938. évi január hó 1. napja előtt _ kötött házasságból származik és ha« — mondja később a 3. bekezdés — »élete hetedik évének betöltése előtt valamely keresztény hitfelekezet tagjává lett és ezt megelőzően« — tessék elolvasni, miniszter úr — »izraelita vallású szülője valamely keresztény hitfelekezetre tért át.« Bocsánatot kérek, miniszter úr, tudom, hogy talán nem ezt akarta kodifikálni, de ebben ez van. (Derültség. — Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter: Benne van a szövegben, hogy ha életének hetedik évének betöltése előtt megkeresztelkedett, akkor keresztény!) Az a baj, hogy nem az előadó úr ül az előadói székben, mert az előadó úrral már tisztáztuk ezt a kérdést és ő belátta, hogy itt hiba van. (Br. Berg Miksa: Jöjjön vissza az előadó úr!) T. Ház! Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez egy kitalált eset. (Bródy Ernő: Élő eset!) Ez egy élő eset volt, amelyet én a bizottságban elmondottam. A tegnapi nap folyamán kaptam még egy cifrább közlést ugyanebből a gondolatkörből, ahol kiderül, hogy ugyanezen elvi abszurdum alapján az egyik gyermek zsidó lesz, a másik keresztény. (Br. Berg Miksa: Ikreké — Derültség a középen. — Vázsonyi János: Tiszta Lipótmező ez! — Bródy Ernő: Ez a törvényszerkesztés!) Fel kell ezt olvasnom, mert arra vállalkoztam, hogy feltárjam képviselőtársaim előtt, mit fognak megszavazni. (Drozdy Győző: Pókayné sem tudná akkor, hogy melyiket szeresse!) Ebben a levélben, amelynek szerzőjét természetesen nem nevezem meg, mert csak maga az eset érdekel, a következők foglaltatnak. (Olvassa): »Apai ágon őskeresztény nemesi családból származom, anyám révén azonban úgynevezett félvér vagyok«. Ez az eset. »Fiúgyermek lévén, természetesen születésemkor kereszteltek meg, de a javaslat ezek dacára sem deklarál kereszténynek, mert anyám csak leányhúgom 6. életévének betöltésekor, vele egyidőben, 1906-ban lett a keresztény hitfelekezet tagja. A javaslat értelmében húgom tehát keresztény, dacára annak, hogy csak 6 éves korában keresztelték meg, viszont én, aki mint fentebb említettem, születésem óta római katolikus vagyok, apám vallását követve és nevét viselve, ha a javaslat törvény lesz, zsidó leszek. Az Isten szerelmére, segítsenek«. (Fábián Béla: Lipótmező! — Vázsonyi János: Az ilyen javaslatot adják be a közegészségügyi tanácshoz, nem pedig a parlamenthez! — Györki Imre: Imrédy szelleme! — Gr. Festetics Domonkos közbeszól. — Br. Berg Miksa: Ez így van, Dózsi! — Dulin Jenő: Ilyen hibák nem maradhatnak a törvényben! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos ismét közbeszól.) Ha a nagymamája zsidó volt, akkor mi van, képviselő úr? (Fábián Béla: Akkor miniszterelnök lesz! — Gr. Festetics Domonkos: Az