Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-375

108 Az országgyűlés képviselőházának 375. ülése 1939 március 2-án, csütörtökön. hogyan védekezett a zsidóság túlkapásai ellen. Nemcsak világviszonylatban, hanem magyar viszonylatban is igazolta előttünk történelmi adatokkal, hogy a magyar nemzetnek is bizonyos időnkint mindig szüksége volt a zsidókérdés rendezésére. Talán sohasem volt azonban olyan nagy szükség erre, mint napjainkban, amikor azt látjuk, hogy több állam, a körülöttünk lévő államok is, a nagy államok is, ott is, ahol a zsidók százalékaránya meg sem közelíti, még a harmadát sem éri el a zsidók magyarországi százalékarányának, (Esztergályos János: Es a katolikus üldözésekkel mi van?) ott is szükségesnek tartották, hogy nemzetvédelmi szempontból rendezzék ezt a kérdést. Hogyne volna tehát szükség erre nálunk Magyarországon, ahol, sajnos, a zsidóság nagyobb hatalomra tett szert a gazdasági életben, mint európai viszonylatban bárhol másutt. (Buehinger Manó: Magát is zsidók tanították a szabók szakegyletében! Kohn Miksa, meg Eosenfeld voltak a tanítók! Ott tanult meg írni-olvasni!) Én már akkor megmondtam, amikor az első zsidótörvényt tárgyaltuk, hogy az hibás, igazságtalan a keresztény magyarsággal szemben. Nem lehet a magyarság rovására a négyötszörös előnyt biztosítani idegen fajnak a honfoglaló magyarok keresztény leszármazóival szemben. (Fábián Béla: Maga is honfoglaló magyar keresztény*? Turáni fajú? — Zaj. — Sulyok Dezső: Nyereg alatt puhította a maceszt!) T. Ház! Nagyon téves álláspont alakult ki a törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál. Bár nem vagyok tagja a bizottságnak, de érdeklődtem és gyakran résztvettem az üléseken. Azt láttam, hogy egyes képviselőtársaim részéről a kérdést úgy igyekeztek beállítani, mintha itt a zsidók védelme lett volna az egyetlen cél. (Rassay Károly: Ugyan, ugyan!) Szem elől tévesztették azt, hogy itt tulajdonképpen több, mint 9'5 millió keresztény magyar ember ügyéről, jelenéről és jövőjéről van szó, nem pedik annak az 500.000, most már 600.000 zsidónak jövőjéről, akik közt — elismerem — nagyon sok magyar érzésű, hazafias, becsületesen dolgozó és becsületesen érző ember van, de végeredményben mégis éppen közülük akadtak a legtöbben, akik a nemzetrontásban közreműködtek, a legnagyobb százalékban őket ítélték el pénz-, valutarontásért, csalásért és egyéb bűncselekmények miatt. (Buchinger Manó: Mi van a szabók szövetkezetével?) Figyelmeztetem azokat a régi magyar zsidó családokat, akik már gyökeret vertek ebben a honban, hogy nekik nem érdekük minden tekintetben a zsidó törvény ellen beszélni, mert ezáltal azonosítják magukat azokkal, akiket ez a törvény ki akar rekeszteni, ki akar közösíteni a nemzet életéből, már pedig erre mindenkép szükség van. Beszédem későbbi folyamán erre még részletesebben rá fogok térni. (Fábián Béla: Ne vicceljünk! Ez a törvény minden zsidóra vonatkozik!) T. Ház! Rövid idő alatt belátta a kormány, hogy tarthatatlan az első' zsidótörvény és ezért jött ezzel a_ javaslattal. Abban, azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindnyájan megegyezünk, hogy a kérdést rendezni kell. Gsak az intézkedés mérvében van köztünk különbség. Vannak akik sokalják és vannak akik keveslik. Ugy látszik tehát, hogy a kormányzat a helyes utat találta meg. (Rassay Károly: Ezt mondta a múltkor is!) Ennek a kérdésnek gyökeres rendezése nemcsak a keresztény magyaroknak érdeke, hanem a zsidóságnak is, miért hiszem, hogy ezzel a törvénnyel nyugvópontra kerúi ez a kérdés és nem fogja zaklatni egész gazdasági életünket, nem log egész társadalmi életünkbe olyan zavaró körülményeket belevinni, amelyeket — állítom és nangsúlyozom — megint, tudatosan a zsidóság részerői készítettek elő és túloztak is. (Fábián Üéla: Mi csináltuk ezt a zsidótörvényt?) Kevés törvényjavaslat keltett olyan nagy érdeklődést a polgárok között, mint ez, es most, amikor níre terjedt annak, hogy a javaslathoz néhány módosító indítvány terjesztetett be, — én is aláírtam Makray Lajos képviselőtársam módosító indítványait, amelyek a megkeresztelkedett zsidók érdekében szólnak, tehát én is szeretnék bizonyos módosítást és javítást a törvényjavaslaton s azt hiszem a kormány ezt meg is fogja tenni — akkor ettől az egy-két módosító indítványtól már megijedtek az emberek, azt hitték, hogy megint lerontják a javaslat jelentőségét, hogy a javaslat teljesen elveszti az átütő erejét; mindenki azzal jön marj hozzám, hogy ne tessék ám engedni, mert akkor megint nem történik semmi és a zsidóság továbbra is a nyakunkon marad. (Fábián Béla: Ezt az iparosok mondják?) Igen, az iparosok mondják. (Fábián Béla: Nézze meg, Pestkörnyéken hogyan néznek ki az iparosok!) Igen, Fábián képviselőtársam, keresztény iparosok mondják. (Fábián Béla: A keresztény iparosok szájából kivették a kenyeret — Petrovácz Gyula: Kik? Kik vették ki? — Fábián Béla: Ezzel a törvénynyel!) De ki vette, el? (Fábián Béla: Bútorokat nem vásárol senki, mert mindenki elad!) A bútorkérdésre is rá fogok később térni, Fábián képviselőtársam. T. Ház! A cikkek, a levelek, a folyóiratok százai és a közélet számos tényezője védelmükbe vették a zsidóságot. Én meg tudom érteni azt, ha Fábián Béla védi a zsidóságot, mert a saját fajtájabelieket és hitközösségbelieket, védi, (Fábián Béla: Akkor magának a németeket kellene védenie!) s természetesnek tartom ezt,', mert ha zsidónak születtem volna, vagy az én ereimben zsidóvér volna, akkor ugyanazt tenném. (Fábián Béla: Vigyázzon, Imrédy nem azt tette!) De olyan emberek is védik a zsidóságot, akiknél az ember igazán csodálkozik, hogy nem a kilenc égi fél millió magyar érdekét tartják sztem előtt, hanem egy félmilliós kisebbség érdekét. (Esztergályos János: A magyarok érdekét nézik, amikor ezt a törvényjavaslatot elítélik. A kilenc és| fél millió magyar érdekét nézik! — Elnök csenget.) En nem nézhetem azt, t. Esztergályos képviselőtársam, hogy mi árt a zsidóságnak, hanem elsősorban azt kell néznem, hogy mivel használhatok magyar fajtámnak. (Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Ezzel nem segít!) Tagadhatatlan tény, — azt hiszem, ezt mindenki elismeri — hogy Magyarországon a zsidóság különösen a pénzügyek terén hatalmasodott el. A pénzintézeteknek és a pénzügyleteknek úgyszólván 95 százaléka kezükben volt és ezzel uralkodtak a közgazdasági életben, hiszen a közgazdasági életnek és a termelésnek egyik legfőbb kelléke a tőke, a j hitel. Mennyivel könnyebben kapott hitelt az a hitsorsos, aki mondjuk Galíciából vándorolt be rövid idővel azelőtt és azzal kezdte, hogy a Király-utcában öt-öt citromot vagy cipőfűzőket árult; ez a hitsorsos azután azért, mert