Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-372

2 Az országgyűlés képviselőházának 372. határain és területén belül egy népcsoportra (Farkas István: Népcsoport?) gazdasági, közéleti és szellemi téren, az állampolgárok eddigi látszólagos egyenlőségét bizonyos tekintetben más megvilágításba helyezi és más helyzetbe hozza. Minden tekintetben olyan törvényjavaslat ez, amelynek kihatása és jelentősége rendkívül súlyos és amellyel ennélfogva igen nagy mérséklettel és a jelszavak háttérben hagyásával kell foglalkozni. (Fábián Béla: Eddig nem tapasztaltuk a mérsékletet! — Farkas István: Az egész javaslat csak jelszó!) Ez a törvényjavaslat a mi felfogásunk szerint kétségtelenül a modern nacionalizmusnak ég a faji gondolatnak első nagyszabású és nagyarányú jelentkezése a magyar törvényhozás munkájában, annak az eszmének a, jelentkezése, amely két évtizeddel ezelőtt fejlődött ki a háború és a forradalmak után a magyarság közgondolkozásában és amely azóta is nem csökkenő erővel él társadalmunkban, nemcsak annak vezető, hanem alsóbb rétegeiben is. (Farkas István: Csak a stréberek tartják ébren !) Azért rendkívül furcsa a mi helyzetünk ennek a törvényjavaslatnak jelenlegi tárgyalásánál, mert egy ilyen nagyhorderejű intézkedést parlamentáris úton Európában még sehol sem valósítottak meg. (Buchinger Manó: Az már igaz!) Ahol zsidótörvény született Európában, úgy mint Németországban, vagy úgy mint Olaszországban, ott egy totalitárius államrendszer hozta azokat, egy uralomra jutott egypárt-rendszer, amely a maga dekrétumával kimondta azt, (Buchinger Manó: Legalább nem hoztak szégyent a parlamentre!) hogy ez a törvény és ezt a; törvényt kell betartani. (Fábián Béla: Itt is egy zsidó ivadéknak kellett miniszterelnöknek lennie, hogy ilyennel jöjjenek az ország elé!) Mi a mai alkotmányos berendezkedésünk folytán parlamentáris módszerrel vagyunk kénytelenek ezt a kérdést megoldani és a parlamentáris módszer, a parlamentáris rendszer magával hozza azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása olyan erők bekapcsolásával is történik, amelyek e törvényjavaslatban érdekelve vannak s olyan sajtónak az ellenőrzése mellett folyik ennek a törvényjavaslatnak a politikai vitája, amely szintén érdekelve van. A helyzet tehet kétszeresen súlyos a felelősség szempontjából a mi számunkra, akik ezt a törvényt feltétlenül meg akarjuk hozni, amelynek lényegével magunkat azonosítjuk és amelyért a jövőben a felelősséget vállaljuk is. (Buchinger Manó: Ki az a mi? — Zaj a bálalodalon.) ^ Elnök: Csendet kérek a baloldalon! (Buchinger Manó: Még a saját pártjukban sem tudják, hogy ki az a mi!) Buchinger képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Makkai János előadó: T. Ház! Éppen az elmondottak teszik tehát szükségessé azt, hogy ezt a javaslatot szenvedélyektől mentesen tárgyaljuk. (Fábián Béla: Miután felgyújtották az országot, azután szenvedélymentesen tárgyaljuk!) Elnök: Fábián képviselő urat hasonlóképpen kérem, szíveskedjék csendben maradni! (Farkas István: Az a baj, hogy nagyon is csendesek vagyunk! — Vázsonyi János: Ügy is megölnek, akkor már csendesek^ leszünk!) Vázsonyi képviselő urat kérem, szíveskedjék tartózkodni a közbeszólástól. Makkai János előadó: Szenvedélymentesen kell tárgyalnunk, hogy ez a probléma a magyar közéletben végre nyugvópontra jusson és ülése 1939 február 24-én, pénteken. kellő formában és törvényes eszközökkel megoldást nyerjen. ; Rassay Károly igen t. képviselőtársam a miniszterelnök úr expozéjának bírálata során mondott beszédében tegnap ismét felhozta azt az állítást, amelyet az első zsidótörvény vitájában egyszer már mondott, hogy ez a parlament nincs felhatalmazva egy ilyen törvény megalkotására (Farkas István: Nincs bizony!) azért, mert a választóközönségtől erre nem kapott felhatalmazást. (Farkas István: Olyan jogfosztást csinálnak, amilyent a magyar parlamentben még nem csináltak!) Már annakidején is módom volt Bassay Károly t. képviselőtársamnak erre a véleményére válaszolni és nagyjában ma sem mondhatok mást, mint amit akkor mondtam. A magyar alkotmány szerint a képviselőket nem választókerületeik mindenkori és pillanatnyi hangulata befolyásolja abban, hogy milyen törvényeket hozzanak (Vázsonyi János: Hanem a kormány parancsa!) és milyen törvényjavaslatokkal lépjenek a törvényhozás elé. (Farkas István: A törekvő politikus-stréberek hangulata és befolyása!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Makkai János előadó: A magyar törvényhozás 1848-ig ismerte a határozott programmal való követküldési jogot, amely szerint a mandátumokat vissza lehetett vonni. Ilyenformán Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak ez a felfogása föltétlenül ellentétes a mai alkotmányos parlamentarizmussal, ennek érvényesítése tehát ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egyáltalán nem helytálló álláspont. T. Ház! Meg kell állapítanom e törvényjavaslat vitájának kezdetén, hogy a zsidókérdés egész Európában élő, ható és majdnem minden országot, amelyben zsidóság él, egyformán érintő probléma. Itt ennek a kérdésnek a taglalásánál rögtön éles különbséget kell tennünk az európai nemzetiségi kérdés és az egyes államokban külön-külön fennálló zsidókérdés között, mert egyes képviselőtársaim a bizottsági vita alkalmával is, de azonkívül a magyar politikai élet más tényezői is a két kérdést szóban és írásban igen gyakran és nagy előszeretettel összecserélték. A nemzetiségi kérdés és a zsidó probléma egyáltalában nem egy és ugyanaz a kérdés. A nemzetiségi probléma az Európában egymás mellett élő és önálló államot, társadalmat alkotó népek elhelyezkedésének egymás között felmerülő problémája ott, ahol ezek a népek egymással összeszűrődve és nem határozott etnikai határok között élnek, a zsidókérdés pedig minden egyes népnek és az európai társadalomnak külön-külön belső szociális és társadalmi problémája; ilyenformán a maga külső megjelenési formájában, továbbá jelentőségében, kihatásában és megoldási módszereiben is teljesen más és más. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert igen sokan azt mondották, — így többek között Kenéz Béla igen t. képviselőtársam, de bizonyos mértékben gróf Bethlen István képviselő úr is — hogy mi azzal a cselekedettel, hogy a zsidótörvényt most másodízben hozzuk a törvényhozás elé, esetleg kellemetlen helyzetbe hozzuk a megszállott területi magyarságot és módot, lehetőséget adunk arra, hogy az utódállamok többségi népei ezt a magyar kisebbségeken megbosszulják. (Vázsonyi János: Már megtörtént!) Tisztelettel meg kell állapítanom, hogy