Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés képviselőházának 374. jaiba. És ki örült még? Örült még Moszkva. (Rátz Kálmán: Halljuk Moszkvát! Ez érdekes! — Derültség a jobboldalon! — Csikvándi Ernő: Szakértő! — Br. Vay Miklós: Kikiáltó?) Szombaton este 11 órakor az 1500 méteres hullámhosszon Moszkva leadott egy közleményt, amelyben rendkívüli elismeréssel illette a Teleki-kormányt azért, mert a hungarista mozgalmat betiltotta és amelyben bennünket fasiszta kutyáknak nevezett. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Hubay Kálmán: Befejezem. (Reisinger Ferenc: Tehát hallgatja a moszkvai telefont rendszeresen?!) Én szoktam hallgatni, különösen most a betiltás után! (Reisinger Ferenc: Látszik a közösség!) Büszke vagyok, ha Moszkva engem gyaláz és nem lennék büszke, ha Moszkva engem dicsérne. Csak egyet mondhatok, t. Ház! A belügyminiszter úr vigye végig a játszmát és ne álljon meg félúton. Azt állítja rólunk, hogy mi alkotmányellenesen a társadalom törvényes rendje ellen szövetkeztünk. Ha ezt megcsináltuk, erre statárium van, akasztasson fel bennünket! (Zaj a jobboldalon.) Akasztasson, belügyminiszter úr, (Zaj. — Az elnök csenget.) t akasztasson és ne vigyen internálótáborba. Közlöm a belügyminiszter úrral, szívesen fogunk a magyar Circus Maximusbau az akasztófa alá menni! (vitéz Patacsi Dénes: Kálmán nem vállalja, ugy-e?) Vállaljuk! Elnök: A belügyminiszter úr kíván az interpellációra válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! Azt hiszem, hogy a képviselőház és az ország közvéleménye el fogja nekem nézni, ha azzal a tényállással, amely körül ezek az interpellációk mozognak, nem sokat foglalkozom, hiszen ez a tényállás annyira ismeretes, (Rátz Kálmán: Egyoldalúan!) hogy felesleges vele foglalkozni: Hubay t. képviselő úr most utolsó szavaiban elmondotta, hogy ki mindenki örült azoknak az intézkedéseknek, amelyeket én kénytelen voltam megtenni. Én nem tudom, hogy ki örült, nem is törődöm és nem is törődhetem vele, hogy ki örült ezeknek az intézkedéseknek. (Úgy van! jobbfelől.) Én egyet mondhatok: nekem fájt, hogy kénytelen voltam ezt az intézkedésemet Magyarországon, magyar emberekkel szemben megtenni. (Ügy van! jobbfelől. — Hubay Kálmán: Meg ne szakadjon a szíve a belügyminiszter úrnakl) De kénytelen voltam ezeket megtenni azért, mert az ország rendjének és a társadalom nyugalmának érdekében nem tűrhettem tovább azt, amit hosszú hónapokon keresztül^ a legnagyobb türelemmel és önmegtartóztatással nézett a kormány, (Rassay Károly: Elég hiba volt!), hogy itt egy párt égisze alatt államfelforgatásra irányuló tevékenység folytatódjék állandóan, napról-napra és folytonosan. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hiába próbálja a t. képviselő úr ferdíteni a dolgokat. (Hubay Kálmán: Nem ferdítek, kérem!) Tény, hogy az ön pártjának leple alatt történteik ezek a dolgok (Hubay Kálmán: Nem igaz az, belügyminiszter úr!), sorban valamennyi. ön azt mondja képviselő úr, — hogy csak egy példát említsek —, hogy a röpiratokról nem tud semmit. Ami piszkos röpiratnak szerzőit és terjesztőit kinyomozták, azok mind a hungarista párthoz tartoztak- (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Ezt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. ülése 1939 március 1-én, szerdán. 97 nem lehet tagadni! — Hubay Kálmán: Dehogy! Amit kinyomoztak, az nem volt piszkos! Zaj.) Neon akarom a képviselő úr vagy a képviselő urak jóhiszeműségét kétségbe vonni, de engedje meg, hogy a legmesszebbmenőleg cso dálkozzam a képviselő úr jóhiszeműségén. Nem akarom Rátz Kálmán képviselő úr jóhiszeműségét sem kétségbevonni és nem vontam kétségbe akkor sem, amikor egyik-napról a másikra a következőket csinálta: 24 órával előbb a legnagyobb intenzitással protezsálta nálam az Észak-Magyarországon a kritikus időkben nemzetvédelmi szempontból lefogott és internált zsidókat (Elénk derültség és taps a jobbés a baloldalon. — Rátz Kálmán: Állok elébe! Majd megfelelek!) s nem múlott el kétszer 24 óra, a képviselő úrnak csak annyi ideje maradt, hogy inget vártson. (Elénk derültség a jobboldalon.) s rögtön megjelent nálam a hungarista internáltak protezsálása érdekében. (Elénk derültség. — Rátz Kálmán: Majd megfelelek !) Ennek ellenére a képviselő úr jóhiszeműségét akkor sem vontam kétségbe és ezt most sem teszem. (Gr. Festetics Domonkos: Kis kaméleon ! — Derültség.) Ezekután engedjék meg nekem, hogy a jóhiszeműségükön a legmesszebbmenőén csodálkozzam. (Taps jobbfelől. — Rátz Kálmán: Majd erre válaszolok. — Gr. Festetics Domonkos: Addig ne válts inget! — Élénk derültség. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! A legegyszerűbb elkenni éts elferdíteni a dolgokat, a legegyszerűbb úgy beállítani, hogy például az a pártvédelmi osztagnak nevezett szervezet, amely tulajdonképpen egy földalatti szervezetnek készült, (Hubay Kálmán: Egyenruhában voltak! Nem lehet földalatti! — Zaj.) indentikus, azonos azokkal a fiúkkah akiket itt egészen más célból a kritikus hónapokban verbuváltak. Semmilyen azonosság nem áll fenn a kettő között! (Hubay Kálmán: Ezt n belügyminiszter úr sem hiszi!) Semmilyen azonosság! Ehhez hozzáteszem: bár ne verbuválták volna azokat, sokkal jobb lett volna. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés és taps a

r jobb és a baloldalon. — Rassay Károly: Ügy igaz! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Mojzes János: őrnagy verbuválta őket!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Mégegyszer mondom: biztosithatoan a képviselő urakat, hogy bennem legalább annyi^ jogérzék és tisztelet van a jog, az alkotmány és a törvény iránt, mint a képviselő uraikban. (Rátz Kálmán: Látszik!) Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztak és ilyen rendőri intézkedésekre kényszerítettek. — (Tauf

fer Gábor: Már korábban kellett volna!) De ki kell jelentenem: ha a jövőben hasonló dolgok történnek bárki részéről, legyen az ezen az oldalon vagy azon az oldalon, ugyanezekre az intézkedésekre leszek kénytelen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A képviselő urak megvádoltak engem azzal is, hogy ezt az egész dolgot azért csináltam, hogy Őket egy állítólag közeledő választáson való Tészvételtől elüssem. Kijelentem, hogy ez az intézkedés abszolúte nem alkalmas arra, hogy önöket a választástól elzárja, mert önök, mint választópolgárok csinálhatnak olyan pártot, amilyet akarnak, a fontos csak az, hogy az a párt a törvényesség és az alkotmányosság korlátai között maradjon. (Rátz Kálmán: Akkor miért oszlatta fel a hungarista pártot? — Hubay Kálmán: Még nem is mű15