Képviselőházi napló, 1935. XXII. kötet • 1939. február 24. - 1939. május 4.

Ülésnapok - 1935-374

Az országgyűlés, képviselőházának 37U. csenget.) Ez a szervezet hűséggel teljesítette a nemzettel szemben vállalt kötelességét. (Gr. Festetics Domonkos: Suttogó propaganda!) Ha kell, ha az idő szólítja őket, ezek a fiúk megint készek lesznek arra, hogy megint megtegyék kötelességüket, annak dacára, hogy — bár úgy hitték, hogy a nemzet hálája fogja várni őket — a toloncház várt reájuk. T. Ház! Kérdezheti valaki tőlem, hogy miután ez a szervezet a maga működését befejezte, miért nem oszlattuk azt fel? Azért, mert úgy éreztük, hogy ezek a feladatok még egyszer el fognak következni ezeknek a magyar fiúknak számára. Nem oszlattuk fel azért teljesen, — összesen 170 maradt az egész országban — mert az egyes nagyvállalkozó munkaadók akkor, amikor feladatuk szinteréről visz szatérve jelentkeztek ezek a fiúk, nem alkalmazták őket tovább. Erre mi alkalmaztuk őket, mint kapuőröket az Andrássy-út 60. szám alatt és a Hunyadi János-úti háznál, hogy éhen ne haljanak. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobb felől: Mint testőröket. — Peyer Károly: Antantszíjjal!) És nem oszlattuk fel őket azért, mert rendet kellett tartani és mert rendre szükség volt. (Zaj a jobboldalon.) Amikor például én Lovasberényben tartottam beszámolómat, három teherautóra való csodaszarvas-csirk elfogat küldtek le Loiviasberónyibe. (Nagy zaj a jobboldalon.) Budapestről, akik jancsiszegekkel szórták tele az utat. És ha ott nincs meg a mi pártvédelmi szervezetünk és a csendőrség ezeket a csodalegényeket ki nem vágja a kerületiből, (hogy osalk -úgy nyekkeinneík, akkor talán emberhalál lett volna. A pártvédelmi szervezetnek köszönhető az, hogy dacára ezeknek a csodalegényeknek, a közigazgatás képviselői úgy Lovasberényben, mint Csákváron és Kápolnásnyéken odajöttek hozzám és megköszönték a párt tagjainak bámulatos rendtartását és fegyelmezettségét. T. Ház! Lehet, hogy én hibáztam, amikor ezeket a szervezeteket felhívásra felállítottam. (Felkiáltások a jobboldalon és balfelől: Ki hívta fel?) Lehet, hogy hibáztam, hogy nem vártam meg, hogy ezeket a feladatokat előbb a Dob-utcából és a Rombach-utcából jelentkezett alkotmányvédők végezzék el, (Derültség és mozgás.) de arra nem gondoltam, hogy én ezért egyszer, ezeknek a magyar fiúknak kötelességteljesítéséért, ezeknek a kiállásáért, ezeknek az önzetlenségéért és áldozatkészségéért pártfeloszlatásban fogok részesülni. (Zaj.) Röpiratokról emlékezik meg a ' belügyminiszter úr. Azt mondja, mocskolódó röpiratok jelentek meg. Kérdezem, kinyomozták-e egyetlen egyszer is ezeknek a röpiratoknak szerzőit? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hogyne! De hányszor!) Én ezeket a röpiratokat nem ismerem. Egyetlen egyet láttam közülük, amelyről a volt miniszterelnök úr emlékezett meg Baján, perhorreszkálván, hogy egy ilyen röpiratot éppen az ő fiának kezébe nyomtak és amely kétségbe vonta, hogy a volt miniszterelnök úr teljesen keresztény származású. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor ezt olvastam és erről a volt miniszterelnök úr beszélt, azt mondtam, hogy lehetetlen aljasság a politikában ilyen eszközökkel dolgozni. Utólag kiderült, hogy ennek a röpiratnak minden állítása igaz. A volt miniszterelnök úr novemberben egy cikket írt és egy beszédet mondott a pártban, amelyben kikelt ez ellen a röpcédula ellen. Akkor én a Magyarságban írtam ülése 1939 március 1-én, szerdán. 95 egy cikket és könyörögtem, hogy nyomozzák ki ezeknek lajszennyes

1 röpiratoíknaik a szeraöjét, mert ameddig azok nincsenek kinyomozva, nein vagyok hajlandó engedni, hogy ezeket a röpiratokat a saját magam nyakába varrják, de azt sem, hogy azt a Hungarista Mozgalom nyakába varrják. Ameddig ezeknek a röpiratoknak büntetlen a szerzője és ameddig azokat a nyomda ismerete nélkül terjesztik Budapesten, addig kénytelen voltam és kénytelen vagyok feltételezni, hogy a szerző és a nyomda rendkívül- közel vannak a Zrinyi-utcához. (Mozgás.) De ha nem nyomozták ki az ilyen gyalázkodó röpiratok szerzőjét, milyen jogon meri a belügyminiszter úr ezt az okot felhasználni a Hungarista Mozgalom ellen? Mint egyik főérv szerepel a december elsejei budapesti tüntetés, amely szinte már végromlásba döntötte volna az alkotmányt, de mindenesetre rendkívül erőszakos cselekmény lett volna. Azt kérdezem, hogy ha ez olyan veszedelmes, olyan nagyarányú és olyan borzalmas bűncselekmény volt, akkor — az Istenért! — miért nem indult eljárás az ellen a gróf Széchenyi Lajos ellen, aki az egész tüntetés megszervezését gavallérosan magára vállalta. Miért nem indult ellene bűnvádi eljárás? Hát emuféle ibuneselefcrnieny volt az, lalmtelyet meg sem próbálnak a bíróság elé vinni? És kérdezem: annál a bizonyos városligeti csatánál, amikor autókat borítottak fel és gyújtottak fel, a belügyminiszter úr gondolt-e a szociáldemokrata párt betiltására és ha gondolt, miért nem valósította meg? (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mert véletlenül nem voltam belügyminiszter! — Elénk derültség. — Taps a jobboldalon.) Ez olcsó szellemesség, de én a mindenkori belügyminiszterről beszélek, ön nem személy, ön belügyminiszter, aki elődei tetteiért is felelős. De kérdezem, hogy amikor itt a december elsejei tüntetés előtt heteken keresztül belterjesen beverték az ablakokat Imrédy volt miniszterelnök úr érdekében (Felkiáltások jobbfelől: Hol?) és amikor a leendő csodaszarvaslegények zsákban akarták bedobni a volt minisztereket, a volt házelnököt és a volt miniszterelnököket a Dunába, a belügyminiszter úr miért nem oszlatta fel a Nep.-et, mint a terrorcselekmények melegágyát? (Derültség és mozgás.) És nem tűnik fel senkinek sem az, hogy amikor itt három héten keresztül úgy tárgyalták a lapok a december elsejei tüntetést, mint valami borzalmas bűncselekményt, akkor egyszerre csak az ítéletnek még csak a rendelkező része sem kerül be a lapokba? Mi történt itt? Talán az, hogy borzalmasan elítélte őket a bíróság? Akkor miért látunk közülük 53-at szabadon, szabadlábra helyezve? A belügyminiszter úr nem tud egyebet csinálni velük,, mint internáltatja őket. Ezek megint nem komoly dolgok, (Egy hang jobbfelöl: Konferanszié a Pódiumban!) ez megint nem volt alap a betiltásra. Nem az erő megmutatása volt ez, belügyminiszter úr, hanem az erőszak megmutatása. Brennus kardjával mindenki tud kormányozni, csak nem sokáig. (Mozgás.) Ha ez így tart tovább, akkor azt hiszem, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr távozásáról is rövidesen meg fog jelenni az erélyes kormánypárti cáfolat. (Élénk derültség és mozgás. — Gr. Festetics Domonkos: Erre iszunk egyet!) A Dohány-utcai bombamerényletről a kormányprogramul vitájában már beszéltem, nein akarok tehát reá kitérni, ellenben nézzük meg