Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

Àz országgyűlés képviselőházának 353. Mexe 193 S december 14-én, szerdán. m ahová inkább adnia kellene. A. legsürgősebben el törlendőnek tartom azokat az antiszociális «dókat, amelyek a legszegényebb néprétegek mindennapi kenyerét drágítják meg, mint pél­dául a lisztforgalini adó. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mocsáry Dániel: Kb ben igaza van!) T. Ház! Gosdoskodnunk kell a széles nép­rétegek egészségvédelméről, olcsó vagy ingye­nes gyógykezeltetésérői. Örömmel látom, hogy a kormány tervbevette az öregségi biztosítás kiterjesztését a mezőgazdasági munkásságnál és ilyen javaslatot hoz a Ház elé. Ezzel kap­csolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a bizto­sításnak az Özvegyekre való kiterjesztés mel­lett ki kell tágítani a biztosítottak körét és töltetlenül fel kell emelni az 5 pengős havi járadékot. Nincs idő és nincs mód arra, hogy még számos kérdést előhozzak, amely a falut ér­dekli. Általánosságban meg kell jegyeznem, hogy elérkezett az ideje bizonyos nivellálás­nak a falu és a város között. Ki kell emelnünk a magyar falut abból az elmaradottságból, amelyben él a kultúra és civilizáció tekinteté­ben. A magyar íöldmíves nép igénytelenségé­ről sokszor beszélünk és mint túlságosan di­csérendő jellemvonást emeljük ki ennek a nép­nek igénytelenségét. Mi nem fogunk megszűnni hangoztatni a í'öldmívelő magyarság, általában a magyar fa­lusi nép jogát és igényét is a magasabb élet­színvonalhoz. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Világosan megmondjuk azt is, t. Ház... (vitéz Hertelendy Miklós: Ezen dolgozunk! Mi is ezt akarjuk! — Br. Berg Miksa: Eléggé eredmény­telenül! — Rakovszky Tibor: Nekünk is szabad kívánnunk! — vitéz Hertelendy Miklós: Örü­lünk, ha ugyanazt kívánják! — Dinnyés La­jos: Hány éve dolgozik Hertelendy rajta? — Malasits Géza: Húsz éve dolgoznak rajta! — Zaj a, jobboldalon. — Br. Berg Miksa: Hat hó­nap alatt kellett volna megcsinálni! Egy hang jobb felől: Meg is csináljuk!) T. Ház! Világosan megmondjuk azt is, hogyha ezek az igények — mi talán többre gondolunk, mint némely képviselőtársam — még valahol nem ébredtek volna fel, vagy elszunnyadtak volna, mi magyar és keresz­tény kötelességnek tartjuk ezeknek az igények­nek a széles néprétegekben való felébresztését. (Helyeslés jobbfelöl.) Erős nemzetet akarunk, tehát testben és lélekben erős népet. Ezért kü­lönösképpen meg kell állapítanom, miután a magunk felelősségét megállapítottuk, a kor­mányzat felelősségét. Végtére a parlament úgy dolgozik és abban a sorrendben dolgozik, aho­gyan a kormány a maga munkájával elkészül. Nekünk meg kell állapítanunk a kormányzat felelősségét különösképpen a magyar faluval kapcsolatban és hangoztatnunk kell azt, hogy a falu időbelileg sem maradhat hátrább semmi más társadalmi vagy városban élő rétegnél. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a kö­zépen.) Ilyen komoly reformmunkák előfeltétele szerintünk a nemzeti élet belső rendjének és fegyelmezettségének megszilárdítása. A ma­gyar emberek szabadságáról és a magunkéról mi lemondani nem fogunk soha, de elismerjük t. Képviselőház, egy erős központi kormányzat szükségességét. Ez a kettő nemhogy ellentét­ben volna egymással, hanem a legmélyebb és legnemesebb összhangban van, mert belső sza­badság is csak ott lehet, ahol erős központi kormányzat ezt a szabadságot a rend eszközei­vel mindenki felé biztosítani tudja. A széles néprétegek érdeke a nyugalom, mert csak nyu­galom idején lehet komolyan dolgozni. A nyu­galom biztosításáért felelős a kormányzat, de innen ebből a Házból kérő és figyelmeztető szóval fordulunk minden, hazája sorsát féltő magyar emberhez abban a tekintetben, igye­kezzék a maga részéről is mindent megtenni euaek a nyugalomnak és fegyelmezettségnek fenntartása érdekében. E tekintetben, t. Ház, elismeréssel hallgat­tuk a 'belügyminiszter urat, de azon túl, amit a rendészeti tevékenység terén meg lehet cse­lekedni, a belső nyugalom és belső rend lelki alapfeltétele az, hogy a legszélesebb magyar rétegek ne csak hallják a szándékot, hanem lássák is a cselekedeteket is, hogy ennek a re­formmunkának eredményei minél előbb leérje­nek valóságban a magyar faluba és hogy ne meggyőzni kelljen őket arról, hogy egy re­formkorszak következett be, hanem ők a maguk mindennapi életében tapasztalják ezeknek az időknek el érkeztét. Megismétlem azt, amit beszédem elején mondottam- Mi, ez a párt, fegyelmezetten és teljes munkakészséggel hajlandók vagyunk dolgozni, ha kell, megállás nélkül, ho'gy előse­gítsük a kormányzat reforawniunkáját, soha nem mondva le a bírálat jogáról. Ezt mindig gyakorolni fogjuk. Bírálatunk alkotó bírálat kíván lenni, és ebben a tekintetben csak belső felelősségérzetünknek, lelkiismeretünknek és annak a felelősségnek engedünk, amellyel tar­tozunk ennek a nemzetnek és annak a népnek, amelyet képviselünk ebben a parlamentben. Bizalommal várom a miniszterelnök úr vá­laszát. (Éljenzés jobb- és balfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván vála­szolni. vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Ház! Tildy képviselő úrnak felelősségérzettől átha­tott beszédét melegen üdvözlöm. Ha egy és más kérdésben más véleményen vagyunk is, mint a túloldal, vannak kérdések, amelyekben különb­ség magyar és magyar ember között nincsen, és amikor a falusi lakosság sorsáról, amikor a falusi {milliók sorsának javításáról van szó, azt hiszem, hogy közöttünk a célkitűzésben nincsen különbség: (Ügy van! Ügy van!) egye­sült munkával kell megkeresnünk azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a célt a leg­könnyebben, a leggyorsabban tudjuk megvaló­sítani, vagy legalább is megközelíteni. En tehát teljesen egyetértek az igen L képviselő úrral, amikor annak a meggyőződésnek ad kifejezést. hogy a falusi lakosság problémái sem lényeg­ben, sem időbelileg nem szorulhatnak másod­sorba. A falusi lakosság problémáival való foglalkozás ennek alapján kormányomnak is mindig legelsőrendű feladata és legelsőrendű programmpontja volt és marad. A földmívelésügyi miniszter úr előterjesz­tésében foglalkoztunk már az igen t. képvi­selő úr által első helyen említett földbirtok­politika kérdésével. Készakarva használom a »földbirtokpolitika« szót és nem a »földreform« szót, nem azért, mintha nem érezném át a re­form szükségességét éppen úgy, mint az igen t. képviselő úr, hanem azért, mert reform alatt valami gyorsan lebonyolítandó, egyszerre ható intézkedést szoktak érteni, itt pedig egy evolú­ciós —• igaz, hogy gyors, de mégis evolúciós —­folyamatról van szó. (Ügy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents