Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-353
Àz országgyűlés képviselőházának 353. Mexe 193 S december 14-én, szerdán. m ahová inkább adnia kellene. A. legsürgősebben el törlendőnek tartom azokat az antiszociális «dókat, amelyek a legszegényebb néprétegek mindennapi kenyerét drágítják meg, mint például a lisztforgalini adó. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mocsáry Dániel: Kb ben igaza van!) T. Ház! Gosdoskodnunk kell a széles néprétegek egészségvédelméről, olcsó vagy ingyenes gyógykezeltetésérői. Örömmel látom, hogy a kormány tervbevette az öregségi biztosítás kiterjesztését a mezőgazdasági munkásságnál és ilyen javaslatot hoz a Ház elé. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy a biztosításnak az Özvegyekre való kiterjesztés mellett ki kell tágítani a biztosítottak körét és töltetlenül fel kell emelni az 5 pengős havi járadékot. Nincs idő és nincs mód arra, hogy még számos kérdést előhozzak, amely a falut érdekli. Általánosságban meg kell jegyeznem, hogy elérkezett az ideje bizonyos nivellálásnak a falu és a város között. Ki kell emelnünk a magyar falut abból az elmaradottságból, amelyben él a kultúra és civilizáció tekintetében. A magyar íöldmíves nép igénytelenségéről sokszor beszélünk és mint túlságosan dicsérendő jellemvonást emeljük ki ennek a népnek igénytelenségét. Mi nem fogunk megszűnni hangoztatni a í'öldmívelő magyarság, általában a magyar falusi nép jogát és igényét is a magasabb életszínvonalhoz. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Világosan megmondjuk azt is, t. Ház... (vitéz Hertelendy Miklós: Ezen dolgozunk! Mi is ezt akarjuk! — Br. Berg Miksa: Eléggé eredménytelenül! — Rakovszky Tibor: Nekünk is szabad kívánnunk! — vitéz Hertelendy Miklós: Örülünk, ha ugyanazt kívánják! — Dinnyés Lajos: Hány éve dolgozik Hertelendy rajta? — Malasits Géza: Húsz éve dolgoznak rajta! — Zaj a, jobboldalon. — Br. Berg Miksa: Hat hónap alatt kellett volna megcsinálni! Egy hang jobb felől: Meg is csináljuk!) T. Ház! Világosan megmondjuk azt is, hogyha ezek az igények — mi talán többre gondolunk, mint némely képviselőtársam — még valahol nem ébredtek volna fel, vagy elszunnyadtak volna, mi magyar és keresztény kötelességnek tartjuk ezeknek az igényeknek a széles néprétegekben való felébresztését. (Helyeslés jobbfelöl.) Erős nemzetet akarunk, tehát testben és lélekben erős népet. Ezért különösképpen meg kell állapítanom, miután a magunk felelősségét megállapítottuk, a kormányzat felelősségét. Végtére a parlament úgy dolgozik és abban a sorrendben dolgozik, ahogyan a kormány a maga munkájával elkészül. Nekünk meg kell állapítanunk a kormányzat felelősségét különösképpen a magyar faluval kapcsolatban és hangoztatnunk kell azt, hogy a falu időbelileg sem maradhat hátrább semmi más társadalmi vagy városban élő rétegnél. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Ilyen komoly reformmunkák előfeltétele szerintünk a nemzeti élet belső rendjének és fegyelmezettségének megszilárdítása. A magyar emberek szabadságáról és a magunkéról mi lemondani nem fogunk soha, de elismerjük t. Képviselőház, egy erős központi kormányzat szükségességét. Ez a kettő nemhogy ellentétben volna egymással, hanem a legmélyebb és legnemesebb összhangban van, mert belső szabadság is csak ott lehet, ahol erős központi kormányzat ezt a szabadságot a rend eszközeivel mindenki felé biztosítani tudja. A széles néprétegek érdeke a nyugalom, mert csak nyugalom idején lehet komolyan dolgozni. A nyugalom biztosításáért felelős a kormányzat, de innen ebből a Házból kérő és figyelmeztető szóval fordulunk minden, hazája sorsát féltő magyar emberhez abban a tekintetben, igyekezzék a maga részéről is mindent megtenni euaek a nyugalomnak és fegyelmezettségnek fenntartása érdekében. E tekintetben, t. Ház, elismeréssel hallgattuk a 'belügyminiszter urat, de azon túl, amit a rendészeti tevékenység terén meg lehet cselekedni, a belső nyugalom és belső rend lelki alapfeltétele az, hogy a legszélesebb magyar rétegek ne csak hallják a szándékot, hanem lássák is a cselekedeteket is, hogy ennek a reformmunkának eredményei minél előbb leérjenek valóságban a magyar faluba és hogy ne meggyőzni kelljen őket arról, hogy egy reformkorszak következett be, hanem ők a maguk mindennapi életében tapasztalják ezeknek az időknek el érkeztét. Megismétlem azt, amit beszédem elején mondottam- Mi, ez a párt, fegyelmezetten és teljes munkakészséggel hajlandók vagyunk dolgozni, ha kell, megállás nélkül, ho'gy elősegítsük a kormányzat reforawniunkáját, soha nem mondva le a bírálat jogáról. Ezt mindig gyakorolni fogjuk. Bírálatunk alkotó bírálat kíván lenni, és ebben a tekintetben csak belső felelősségérzetünknek, lelkiismeretünknek és annak a felelősségnek engedünk, amellyel tartozunk ennek a nemzetnek és annak a népnek, amelyet képviselünk ebben a parlamentben. Bizalommal várom a miniszterelnök úr válaszát. (Éljenzés jobb- és balfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván válaszolni. vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Ház! Tildy képviselő úrnak felelősségérzettől áthatott beszédét melegen üdvözlöm. Ha egy és más kérdésben más véleményen vagyunk is, mint a túloldal, vannak kérdések, amelyekben különbség magyar és magyar ember között nincsen, és amikor a falusi lakosság sorsáról, amikor a falusi {milliók sorsának javításáról van szó, azt hiszem, hogy közöttünk a célkitűzésben nincsen különbség: (Ügy van! Ügy van!) egyesült munkával kell megkeresnünk azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel a célt a legkönnyebben, a leggyorsabban tudjuk megvalósítani, vagy legalább is megközelíteni. En tehát teljesen egyetértek az igen L képviselő úrral, amikor annak a meggyőződésnek ad kifejezést. hogy a falusi lakosság problémái sem lényegben, sem időbelileg nem szorulhatnak másodsorba. A falusi lakosság problémáival való foglalkozás ennek alapján kormányomnak is mindig legelsőrendű feladata és legelsőrendű programmpontja volt és marad. A földmívelésügyi miniszter úr előterjesztésében foglalkoztunk már az igen t. képviselő úr által első helyen említett földbirtokpolitika kérdésével. Készakarva használom a »földbirtokpolitika« szót és nem a »földreform« szót, nem azért, mintha nem érezném át a reform szükségességét éppen úgy, mint az igen t. képviselő úr, hanem azért, mert reform alatt valami gyorsan lebonyolítandó, egyszerre ható intézkedést szoktak érteni, itt pedig egy evolúciós —• igaz, hogy gyors, de mégis evolúciós —folyamatról van szó. (Ügy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, hogy a
