Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

58 Az országgyűlés képviselőházának 353, költséget irányítanak. Irányítják a bankvilá­got, az ipart, a kereskedelmet és az árpolitikát szinte kizárólagos diktatúrával. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Biró Pál egy láncolatszeme volt a Chorinoknak, a Weisseknek, a Fellnereknek és Goldbergereknek. (Boczonádi Szabó Imre: Vidáknak!) és egypár galamblelkű grófnak a társaságában (Elénk derültség.), ezek vezetik együttesen Magyarországnak minden gazda­sági üeryét. (Egy hang a közében: Nagyon jó volt, Feri!) Amikor mi még mindig ott tar­tunk, hosy hatalmas, óriási vállalatok és ban­kok is elkerülhetik a Pénzintézeti Központ el­lenőrzését, mert csak a kisebb vállalatok álla­nak állami ellenőrzés alatt, akkor hiába beszé­lünk ebben a Házban, mert ezek a hatalmak többet jelentenek, mint mi mindannyian, akik itt vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon és a közéven. — Rakovszky Tibor: Miért nem csinál rendet a kormány? Neki a köteles­sége! — Meizler Károly: Beesukatiák a táj­kutatókat!) Az ország* jelenlegi állapotában a hazaárulással egvenlő bűn az, ha gazdasági vezérkarunkban, Magyarország iparának, ke­reskedelmének és bankvilágának vezető rétegé­ben ilyen eset előfordul (Üay van! Ügy van!) és az a szörnyűség, hogy ilyen eset után ne­künk nincs jogunk elszigetelt jelenségről be­szélni, mert ezer és egy súlyos eset mutatja, hogy nem elszigetelt jelenségről van szó. ezer és egy jelenség mutatja, hogy kezd erkölcste­lenség- lenni az a feltétel, amelyet elébünk szabnak, hoe-v tessék konkrét adatokat letenni a Ház asztalára. Hogyan tegyünk le konkrét adatokat, ami­kor a magyar közgazdasági életet acél hálózat­tal fog*ja össze ezeknek az embereknek, ezek­nek a trösztöknek és karteleknek az nralma és a magyar állani sem tud még benézni oda, ahová kötelessécp benézni! (Fakovszky Tibor: Ez a baj! — Haám Artúr: Hol vannak Biró Pál keresztény barátai? — Mocsáry D»niel: Kormánybiztost minden vállalat élére!) Nincs, jogunk elszigetelt jelenségről beszélni és nincs joga a kormányzatnak sem azt kérni tőlünk, hogy tegyünk le konkrét adatokat az asztalra. A kormánynak ebben a kérdésben nem joga. hanem csak kötelessége van, mert csak ő tudja megnézni, hogy mi van ezeknél a válla­latoknál. (Űnv van! Ügy van!) csak ő vezet­heti a vizsgálatot és csak ő teremthet olyan rendet, hogy a szegén veket és dolgozókat ne izgassa állandóan az, hogyan lehet innen 10 és 100 milliókat elvinni, mert ez a bűn ma a nem­zetnek az elvéreztetése. (Ügy van! jobb'felől.) Hiába dolgozunk, hiába takarékoskodunk, hiába csinálunk bármit, ha ezt a becstelen működést tovább lehet folytatni. Húsz esz­tendő alatt az országnak ez a felső gazdasági épülete, amelyről állítani merem, hogy az or szag szee-énysége mellett páratlan jelenség az egész világon s amelynek az ország teher­visel őképessége szempontjából páratlan haszna és jövedelme • s az ország kicsisége szempontjából páratlan hatalma és befolyása volt, zárt ajtók mögött dolgozhatott azon egy­szerű oknál fogva, mert itt húsz esztendő alatt jöttek-mentek kormányok, ezeknek az uraknak pedig állandóan megvolt a befolyásuk, mert az igen t. képviselőtársaim, egy része is. a kompasz tanúságai szerint, sajnos, kiszolgálta ezeket a hatalmasságokat! , (Ügy ^van! Ügy van! —- Taps a jobboldalon. — Zas.) Túlságo­san mélyre leásott csatornában varinak ezek az összeköttetések, mert ahol inegtörténhetik ülése 1938 december lhén, szerdán. az, hogy egy hatalmas nagy panamaügyben, egy országgyűlési képviselő, az ország egyik első iparmágnása a Gyosz. igazgatójával, aki szinten országgyűlési képviselő, elmennek az igazságügyminiszter úrhoz és tőle követelik, hogy vonja vissza az ügyészi eljárást, ott nem lehet többé az országgyűlés tekintélyéről be­szelni. (Folytonos zaj. — Felkiáltások a jobb­oldalon: Kik voltak? — Gr. Festetics Sándcr: Mondjanak le! — Némethy Vilmos: Ki az az ember? — Meizler Károly: Sanyit már ismer­jük!) Megmondom: Knob Sándor. (Némethy Vilmos: Mondjon le a mandátumáról, bűn­pártoló!... — Felkiáltások jobbfelöl: Knob out! — Derültség, — Rakovszky Tibor: Az egész rendszert ismerjük!) Nyugodt lélekkel beszélhetünk. (Zaj a baloldalon.) Nem akarom az urak politikai szekerét tolni, de meg kell állapítanom, amit biztosan tudok. Nyugodt lé­lekkel beszélhetünk Magyarországon az össze­férhetlenségi reformról. (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy maradjanak csendben. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó közbeszól. — Zaj. — Ru­pert Rezső: Azt mondja, hogy ők már régen mondták ezt, de lecsukták őket!—Buchinger Manó: Amikor mi ilyeneket mondtunk, le­csuktak minket! Hat hónapot kaptunk! Drozdy-népszava harcolt ellenünk! Becsuka­tott! — Folytonos zaj. — Gr. Pálffy-Daun Jó­zsef: Kár haragudni, úgyis jövünk! — Derült­ség.) Tessék folytatni, képviselő úr, a beszédét. Rajniss Ferenc: A túloldalról elhangzott megjegyzéseknek sok értelme nincs, mert amióta ebben a Házban ülök, első beszédem­től kezdve, mindig következetesen felemelten) a szavamat minden gazdasági kizsákmányo­lás, minden túlzó monopólium ellen. (Helyes­lés és taps a jobboldalon.) Nyugodt lélekkel beszélhetünk összefüggések permanens botrá­nyáról és amíg ezt kemény, kegyetlen kézzel meg nem szüntetik, (Mocsáry Dániel: Kötél­lel, golyóval és börtönnel!) addig hiába való minden interpelláció és álszent sajtóhang, amely mindig megtalálja a módját annak, '.ogy mit kell elhallgatni, (Csoór Lajos: Éy mennjjért!) mert egy lépést sem tehetünk így előre. A lezajlott események után, amelyek engem a továbbiakban már nem érdekelnek, Biró Palrol csak annyit óhajtok elmondani, hogy november 26-án, a fekete szombaion (Derültség.) a valutaügyészség detektív je — remélem nem vették rossz néven, hogy éppen szombati napon történt — (Mocsáry Dániel: Majdnem alkötmánysérelem!) beállított Sivó Ernő, a Rimamurányi igazgatójának szobá­jába és lefoglalta ott a könyveket. Az értesí­tett Biró Pál bejött Sivó szobájába és a már asztalra helyezett könyvek közt meglátott egy fekete noteszt, azt felkapta és mentelmi Do­gára való hivatkozással nem adta ki. ffjej­kiáltások^ a jobboldalon: Hallatlan!) Tudomá­som szerint a detektív figyelmeztette a volt képviselő urat arra, hogy tulajdonképpen tet­tenérés esete forog fenn. Sajnos, a tettenérést nem ' foganatosította, ami igen jó lett volna, mert akkor Biró Pál nem tudott volna el­menni Magyarországról. Különböző tanácsok alapján tudomásom szerint, ez a notesz Biró Pál" kezéből, később önkéntes elhatározás foly­tán az igazságügyminiszter úr kezébe került szombaton, vasárnap pedig Biró Pál mentelmi jogának védelme alatt Budapestről elutazott Prágába.; Ahogy a Rimamurányi egyik jelen­tésé mondja, ; — mert sajnos, a Rimamurányi többet jeleritett^mint amennyit az igen t. ha-

Next

/
Thumbnails
Contents