Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

Az országgyűlés képviselőházának 371. ülése 1939 február 23-án, csütörtökön. 541 zálni, mert tudja jól, hogy a földet meg kell fizetnie. Hát honnan tudjaí Saját tapasztalataiból tudja, hogy ahogyan megfizettették vele azt a földet, amelyet a földreform alkalmából kapott, ugyanúgy az új földet is meg kell fizetnie. Felesleges tehát az a figyelmeztetés mindenfelé, mert tudja jól és emlékszik rá, milyen terhekkel jár az, hogy földet kívánt és akart, (vitéz Csicsery-Rónay István: Azért nem kell becsapni!) Mi azonban azt mondjuk: kár őket figyelmeztetni, inkább lássuk már magát a cselekedetetA miniszterelnök úr felhívta a ' közvéleményt arra is, hogy ő hozta a numerus clausust és ugyanakkor ő oszlatta fel a Britanniát. Együtt járunk a miniszterelnök úrral ezen az úton. Mi is törvénnyel akarjuk rendezni a zsidókérdést és minden más kérdést, nem pedig bombával és Britanniával. Elítéljük azt, aki az utcát 'hívja segítségül, elítéljük azt, aki sztrájkokat kezdeményezőmért az, aki ma az autóbuszokat leállítja, holnap a vonatokat fogja leállítani és holnapután le fogja állítani a közüzemeket. Mi ezekkel nem érthetünk egyet. Az, aki az utcát hívja segítségül, nem mindig tudja az utcát visszaparancsolni s az utca néha kéretlenül is fog jelentkezni a politikában. Ugyanakkor azonban ne tessék packázni a magyar nép türelmével sem! A magyar faj a legtürelraesebb és legjámborabb faj, fát lehet a hátán vágni, ezzel a tiirelémmel visszaélni azonban veszélyes és kockázatos dolog. A földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy alapossá és lelkiismeretesebbé kell tenni a végrehajtást, — igaza van — mert akkor hosszabb időre nagyobb biztonság lesz. Mi azt szeretnők azonban, lia a miniszterelnök úr nem biztonsági szelep nyitogatásképpen hozná a reformokat, hanem hozná egy új, teljes Magyarország felépítését célzóan, országépítési szándékkal és rendszeresen. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy viszsza is és előre is kell nézni. Igaz, de a jelent is kell nézni, különösen ott, ahol a jelennek a múlt olyan sokkal tartozik, mint nálunk, mert arra a jelenre, amely nálunk van és amellyel szemben annyival adós maradt a múlt, nem lehet felépíteni a jövőt, minthogy ez a jelen sem eléggé megalapozott. A miniszterelnök úr a jövőre nézve másképpen akarja berendezni az ország házatáját. Mi ennél egy kissé többet akarunk. Mi magát a házat akarjuk újra felépíteni, mert ezt a házat öregesnek, avultnak tartjuk, mert ebbe nem férnek bele a dolgozó maigyar tömegek. Mi új házat akarunk, világosabbat, nagyobb ablakokkal, több napsugárral és ezért ütközünk és ellenkezünk azokkal, akik nem akarnak építeni. De ellenikezünk azokkal is, akik a régi háznak még az anyagát sem akarják felhasználni az úi 'építkezéshez. Mi fel akarjuk használni a régi ház anyagát. Mi megvizsgáljuk azt a kövei, vájjon nem nedves-e és megvizsgáljuk azt a gerendát, vájjon nem korhadt-e. Ha nem nedves és nem korhadt, bele akariuk építeni az új házba, mint ahogyan mindent bele akarunk építeni, ami a múltból jó, de nem akarjuk beleépíteni azt, ami rossz és elhasznált anyag. Igaza van a miniszterelnök úrnak abban, hqgv falun a ház előtt a korhadt padkán ülv° azt kérdezik a falusiak, hogy miért szaladnak az emberek ott Budapesten annyira. Igaza van ebben, azt azonban ott az elkoptatott padkán még sohasem kifogásolták, hogy a törvényhozásban miért sietnek annyira az új törvényekkel a képviselő urak vagy a felsőházi tag urak. Ezt még sohasem kifogásolták! (Ellenmon-dßsok jobbfelől.) Az idők dinamikája nem annyira ideológiai változást, mint inkább gyakorlati és gyors változást kíván. A történelem sodra most sokkal sebesebb, mint a múltban volt, éppen ezért rövidebb idő alatt többnek kell bekövetkeznie a politikában is, mint idáig történt. Mi a kormányban nem látjuk azt, hogy erre az ugyanaz alatt az ido alatt való sokkal több cselekvésre alkalmas volna, tehát áz.t mondjuk, hogy a mi irányzatunk keresztény, nemzeti és szociális irányban töretlen vonalban halad és aki ehhez a tengelyhez közeledik, azt támogatjuk, aki ettől a tengelytől távolodik, azt támadjuk. Ez vonatkozik a miniszterelnök úrra is. (Éljenzés és taps balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor: Ifj. Balogh István! Elnök: Ifj. Balogh István kép viselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! A jelszó az, hogy ütemesebbé

1 kell tenni a tárgyalást. A magam részéről úgy gondoltam ezt legintenzívebben elősegíteni, (Beniczky Elemér: Elhalasztja!) hogy ehhez az ügyhöz, ehhez a nagyszerű tárgyhoz ... (Felkiáltások jobbfelől: Halassza el!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr megkezdette beszédét, tehát már nem is kérhet halasztást. Méltóztassék folytatni. Ifj. Balogh István: T. Ház! A jelszó az, hogy tegyük ütemesebbé a képviselőház tárgyalását. En ezt azzal óhajtottam elősegíteni, hogy ahhoz a nagyszerű üdvözléshez, amellyel a miniszterelnök urat fogadja a Ház, nem óhajtottam hozzászólni, egészen addig, amíg nagy figyelemmel végighallgatva képviselőtársaimat, nem jutottam arra a meggyőződésre, hogy egynéhány gondolattal, egynéhány elfelejtett komoly probléma felvetésével ki kell egészítenem az eddig elhangzottakat. Én, mint a komoly nemzeti szocialista ellenzéki párt képviselője, természetesen az ellenzéki gondolatot a leglovagiasabb értelemben véve, üdvözlöm a miniszterelnök úr személyét, üdvözlöm a Szegedről jött miniszterelnököt, az első nemzetgyűlés miniszterelnökét. A bátran kiálló ember személyét üdvözlöm benne, amelv kiállást a magyar közélet a legritkábban kap meg. Ügy látom, a miniszterelnök úr nem nélkülözi ezt a jellemvonást, a kiállást egy eszme mellett, a kiállást egy olyan ügy érdekében, amelyet kevesen szeretnek érinteni, amelybe kevesen szeretik magukat belevetni. Elsősorban ezért üdvözlöm a miniszterelnök urat, de üdvözlöm azért is, mert azt a tárgyilagosan gondolkodó és értékelő politikust látom benne, aki mea-látta a nemzet horizontján azt az első nagy hibát, amelyet a numerus clausus felállításával próbált orvosolni és ugyanúgy meglátta azt a másik hibát is. amely a másik oldalon a Britanniában jelentkezett. Ma is azt az államférfiút nélkülözi a közélet, aki objektíven bírál. Én tehát ebből a szernnontból tekintem a miniszterelnök úr személvét és ezért az objektív bírálatáért is üdvözlöm. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXI. 94