Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-353

44 Az országgyűlés képviselöhAzmvdk 353 T. Ház! Úgyis az fog történni, hogy a köz­tisztviselő vagy inas közalkalmazott, hiába van illetékes orvos, akihez utalták, mégis más or­vost választ, mert nagy aggodalmában min­dent meg akar tenni kis gyermekének megmen­tésére. Mire vezet ez? Kétszeres kiadásra. Elő­ször fizeti az a közalkalmazott a járulékot, má­sodszor külön kell neki fizetnie a magától vá­lasztott orvos díjazását. Emellett orvostársa­dalmi szempontból is üdvös lenne a szabad or­vosválasztás, mert áldásos verseny keletkeznék az orvosok között, hogy a betegekkel minél job­ban és minél lelkiismeretesebben bánjanak. Nagyon sokszor az illető orvos annyira el van foglalva, olyan tömegek zúdulnak oda, hogy megfelelő ellátásban nem tudja részesíteni a betegeket. Tudjuk emellett, hogy különösen, ha az egyszerű alkalmazottak mennek el a munká­val túlságosan elhalmozott orvoshoz, az nem fogja őket a kellő udvariassággal, a kellő hu­mánus bánásmóddal fogadni. IIa azonban-' sza­bad orvosválasztás van, akkor minden orvos igyekezik a beteg kedvébe járni, ahhoz jóságos es udvarias lenni és őt a lehető legjobb ellátás­ban részesíteni. A legtermészetesebb emberi ioer, hogyha valakinek élet-halál kérdése forog fenn, akkor olyan megmentőhöz, olyan orvos­hoz fordulhasson, akit ő maga a legjobbnak ítél. Kérem módosító indítványom elfogadását. Elnök: Kíván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kí­ván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz­ter: T. Ház! Kérem a szakaszt eredeti szöve­gezésében elfogadni a következő indokok alapján: Béldi igen t, képviselőtársam azt a javas­latot tette, hogy hatalmaztassék fel a pénzügy­minisztérium, illetőleg a minisztérium, hogy másokat is be lehessen venni az Otbá.-ba. Ez azzal a következménnyel fog járni, hogy min­denki azt fogia mondani, hogy neki joga van erre. mert hiszen a pénzügyminisztérium fel van hatalmazva, ellenben be fognak^ lépni az összes betegek, az egészségesek nem és azután nem lehet a pénzügyi egyensúlyt fenntartani. Egyébként is ez egy tisztviselői betegsegélyző alap, ebbe a körbe mások nem tartozhatnak. Egyébiránt a kormánynak úgyis szándéka ki­terjeszteni az egészségügyi szolgálatot és az ellátást, ott mód lesz az egyéb kategóriák te­kintetében állástfoglalni és azokról is gondos­kodni. Ami Rupert igen t. képviselőtársamnak módosító javaslatát illeti, nem szükséges be­venni azt, hogy »alkalmazottaknak és^ nyugdí­jasoknak«, mert az ú<rvnevezett illetménvnyelv szerint az állandó ellátás alatt a nyugdíjat is érteni kell, összes eddi cri törvényeink ezzel a nomenklatúrával élnek. Ellenkezői«»', az okozna most félreértést a szakemberek előtt — és első­sorban azoknak kell tudniok, hogy kire vonat­kozik ez — ha megváltoztatnánk ezt az elne­vezést. r r ­Ami végül a szabad orvosválasztás kérdését illeti, erre vonatkozólag szükségtelen a tör­vényben intézkedni, mert az eddigi rendszert is rendeleti úton léptettük életbe, amennyiben tehát netalán egyszer mégis arra határozná el magát a kormány, hosry szabad orvosválasztást fog életbeléptét"!, akkor azt rendeleti úton is megteheti, űsrvhoerv ebben a tekintetben tör­vényhozási intézkedésre szükség nincs. Kérem a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni, (Helyeslés és taps a jobboldalon.) . ülése 1938 december lU"éfi y szerdán. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az 1. 4-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr, Béldi Béla és Bupert Rezső képviselő urak módosító indítványával! (Nemf) Kérdem tehát, méltóztatnak-e az 1. §-t az előadó úr módosító indítványával elfogadni, szemben a másik két • képviselő úr indítványával? (Igen!) A Ház az ÍJ §-t az előadó úr módosító indítványával fo­gadja el. T. Ház! Tegnapi ülésünkön hozott határo­zatunk értelmében az interpellációkra 11 óra­kor térünk át. Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 óra­kor tartsuk meg és annak napirendjére tűzzük ki a napirendünkön szereplő, még le nem tár­gyalt törvényjavaslatok tárgyalását, továbbá a keresettel bíró közszolgálati nyugdíjasok el­látásának és a férjes nők közszolgálati alkal­mazásának korlátozásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javas­latomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát ma­gáévá teszi. Következnek t az interpellációk. Az első Tobler János képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr­hoz. Tobler János képviselő úr halasztást kért. Méltóztatnak ezt megadni? {Igen! — Kölcsey István: Jól kezdődik!) A Ház a halasztást meg­adja. Következik Drozdy Győző képviselő úr in­. terpellációja (Br. Vay Miklós: Köpönyeg! Kö­pönyeg!) a belügy- és pénzügyminiszter urak­hoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügy- és pénzügyminiszter urak­nak arról, hogy a rendes és rendkívüli köz­munkák tárgyában hozott törvények, jogsza­bályok és rendeletek nagyrészt elévültek, azok­nak egyesítése, a népies elvekkel való össze­egyeztetése, legfőképpen a közmunkaváltság­uak szociális szenroontok szerint való arányo­sítása halaszthatatlan szükségesség? Van-e tudomásuk a miniszter uraknak ar­ról, hogy a közmunkaváltság' összegének 90 százaléka a várcneeryei útalapba folyik és csak 10 százalékát kapják a községek utak létesí­tése és karbantartása céljából, holott a köz­ségi utak, különösen a határbeli dülő-közutak, rendszerint sokkal hosszabbak és több javítást igényelnek, mint a megyei utak? Van-e tudomásuk a miniszter uraknak ar­ról, hogy a, törvénynek az a régi, hűbéries szel lemű intézkedése, mely szerint minden vonó­állat után legfeljebb két igásnapszám és min­den közönséges (ház után legfeljebb négy kézi napszám, kő-, vagy téglaépület után legfel­jebb hat kézinapszám szolgáltatandó, sérti azt a szociális elvet, mely szerint a vagyonosabb osztály aránylag vegye ki részét a közterhek­ből. Ez a régi, antiszociális intézkedés annál igazságtalanabb, mert tudvalévő, hogy a köz­utakat leginkább a nagy uradalmak igásfo­gatai teszik tönkre. Méltányos és igazságom eljárás lenne, ha nem házak és egyes szemé­lyek után, hanem vagyonuk nagyságával arányban vennének részt a közmunka meg­váltásában a község lakói. Van-e tudomásuk a miniszter^ uraknak ar­ról, hogy az egy igásnapszám után járó meg­váltási összeget azokra az egy tehénkés gaz­dákra, sőt özvegyeikre is kiróják, akik egy esztendőben mindössze egyszer-kétszer, a nagy

Next

/
Thumbnails
Contents