Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

Az országgyűlés képviselőházának 371. szabad versenyt, egyenlő, szabad szervezkedést, a_ verseny egyenlő feltételeinek alkotmányos biztosítását. JNe történhessék meg például az, hogy Szálasi Ferencet azért, mert bizonyos igen súlyos megállapításokat tesz a parlamentáris életre vonatkozólag, háromévi fegyházra ítélik el, a nemzet elsőszámú közellenségének tekintik, a szegedi Csillag-börtönbe zárják, ugyanakkor pedig egy miniszter úr ex katedra kijelenti, hogy a demokrácia egyenlő parlamentarizmussal, a parlamentarizmus egyenlő a fecsegessél és az illetőt erre providenciáiig államférfiúként tisztelik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jaross! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez nem egyenlő elbánás. Ne történhessék meg az sem, hogy Szálasi Ferencet azért, mert kijelenti, hogy a nemzet jövője érdekében átmeneti diktatúrára van szükség, becsukják, darócot szövetnek vele, az pedig, aki nein hirdeti, hanem ténylegesen csinálni próbálta ezt a diktatúrát és ennek alátámasztására külön gárdát szervezett, providenciális államférfiú maradhasson. Elnök: Hubay képviselő urat kérem, szíveskedjék a miniszterelnök úr programmbeszédével foglalkozni. (Peyer Károly: Ez az!) Nem az, kérem. (Br. Vay Miklós: Legalább a saját programmját ismertetné!) Hubay Kálmán: Azt hiszem, a kormáuyprogrammhoz szólok akkor, amikor az őszinteségről beszélek, mert az, amit mondok, szorosan hozzátartozik a kormánypolitika őszinteségének kérdéséhez. (Ügy van! Ügy van! a kii zépen.) T. Ház! Egyenlő elbánást kérünk. Ne történhessék meg például az, hogy amíg a kormányprogramul feletti vita után a zsidójavaslatot fogjuk tárgyalni és a zsidójavaslat tárgyalásában valószínűleg igen súlyos megállapítások fognak elhangzani a zsidóság nemzetjnusztító szerepéről, — részemről is — addig azok, akik ezt a kérdést a nemzet elé vitték, akik ezért minden áldozatot vállaltak, akik a nemzet lelkét a kérdés megoldására előkészítették, azok pedig felekezet elleni izgatás címén a jelen pillanatban is fogházban ülnek. (Béldi Béla: így van! Ez a tény! — Zaj.) Egyenlő elbánást kérünk és őszinteséget! Főként őszinteséget! Az őszinteség hiányának tudom be tehát, — azt hiszem, hozzátartozik a kormányprogramul vitájához ez is — hogy az a kormány, .amelynek az igen t. miniszterelnök úr is tagja volt, betiltotta a hungarista mozgalom lapját, a Magyarságot. Indokolás: a biharnagybajomi választásról írott cikk. Ebben a tárgyban valószínűleg interpelláció fog elhangzani, tehát nem akarok itt ezzel bővebben foglalkozni, de annak a gyanúmnak kifejezést kell adnom, hogy a betiltás és az azzal kapcsolatos kísérő jelenségek nem a biharnagybajoimi választás miatt történtek, hanem a február 3-án Budapesten a dohányutcai zsinagóga előtt elkövetett puskaporos merénylettel voltak kapcsolatban. (Br. Vay Miklós: Annál inkább!) Megmondom őszintén, — azt hiszem, illetékes vagyok nyilatkozni, mint a Magyarság felelős szerkesztője — (Br. Vay Miklós: Nem Rátz Kálmán?) hogy a Magyarság nem lett volna szégyenlős megírni például azt, hogy amikor február 3-án a dohányutcai zsinagóga előtt egy puskaporos merénylet történt, (Egy hang a jobboldalon: Bombamerénylet!) akkor a következő napon néhány előállítás történt a rendőrségen és tudomásom szerint az előállítottak egy új mozgalomhoz tartoztak, de — nem a hungarista mozgalomSÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXI. ülése Usé február 23-án, csütörtökön. 53«í hoz. (Felkiáltások: Hanem"? — Peyer Károly: Ss Jókedvű?) Jókedvűre is ki fogok térni. A Magyarság megírta volna azt, hogy miután ezek pártbeli hovatartozandósága szerencsésen agnoszkáltatott, bizonyítékok hiányában a rendőrségről elbocsátották őket. A helyzet azonban az, hogy a Magyarságnak már nem volt módjában ezt így megírni, ímert ugyanaznap, amikor ezeket előállították, a Magyarságot betiltották és a statáriumot elrendelték. (Br. Vay Miklós: Jókedvű miért szökött megl) Kitérek majd erre is. De a Magyarság más érdekes megállapítást is tett volna. (Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Hubay Kálmán: Nevezetesen azt, hogy a Szent Rókus-kórház III. sebészeti osztálya ambuláns főkönyvének 625—640. számaiból kitetszoen — a kórleírások egyébként szórói-szóra itt vannak nálam — a zsinagóga előtt nem kézigránátokat, hanem eimheri élet kioltására alkal-. matlan, úgynevezett puffancsokat robbantottak. (Peyer Károly: Kakaó-bomibákat ! Hallottunk már ilyenekről! — Derültség. — Györki Imre: Volt már kakaó-bomba is! — Zaj.) E mellett bizonyít az is, hogy az orvosi megállapítások az úgynevezett sebesülteknél gombostűfej nagyságú folytonossági hiányokról szólnak. (Peyer Károly; Ebbe bele akar halni az egyik!) Vagyis a puskapor vágta őket arcon, vagy szemen. (Peyer Károly: Finom kis orvosok lehetnek azok! — Zaj.) Biztosítom a miniszterelnök urat és biztosíthatom a Házat is, hogy én'személy szerint is és a hungarista-mozgalom a maga összeségében a bombát , mint politikai eszközt és a puffancsokat is — igenis, képviselő urakj ez a szakkifejezés —- mint a politikai meggyőződés vagy meggyőzés eszközét undorral utasítjuk vissza. (Helyeslés.) De biztosíthatom a miniszterelnök urat arról is, hogy ha feltéve, de meg nem engedve, (Peyer Károly: Akkor miért kellett annyit titkolózni egy politikai merénylet körül, ha csak puskapor volt a puffancsban? — Zaj.) a hungarista-mozgalom mégis arra szánta volna el magát, hogy ezeket az eszközöket beiktassa fegyvertárába, (Felkiáltások: Na! Na!) ismétlem: feltéve, de meg nem engedve, biztosíthatom a t. Házat, hogy másként sikerült volna, mint ez. (Br. Vay Miklós: Na! Na! Ez fenyegetés?) Nem fenyegetés, mert azt mondottam: feltéve, de meg nem engedve. (Br. Vay Miklós: Azt jelenti, ha on ezzel fenyeget!) A Magyarság mindezt megírta volna. (Br. Vay Miklós: A statárium vonatkozik magukra is!) Én viszont elhiszem azt... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon! Hubay Kálmán: ...hogy mindezeket a dolgokat a mai viszonyok között nem lett volna célszerű vagy mondjuk így: nem lett volna guvernementális nyilvánosságra hozni, mint ahogyan nem lett volna guvernementális dolog a merénylettel kapcsolatban arról a bizonyos Jókedvű Miklósról való adatoknak nyilvánosságra hozatala sem a Magyarságban. (Schmidt Lajos: Azért tűnt el Jókedvű!) Először is nem tartom olyan perhorreszkálandónak, hogy ezt a Jókedvűt azelőtt Jurisztovszkynak hívták. Már láttam vezető államférfiakat is, akik ősi magyar hangzású nevük felvétele előtt egy idegen nevet áldoztak fel, (Mozgás.) valószínűleg magyar szívük sugallatára. Nem tudom, hogy ennek a Jókedvü83