Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-371

Àz országgyűlés képviselőházának 37i. ülése 1939 február 23-án, csütörtökön, &$ A magam, részéről örömmel látom, hogy | az igen t. miniszterelnök úr a maga előkelő formájában a parlamenti gondolat mellett is hitet tett. Szükség volt erre, mert hamar elfelejtjük a dolgokat. Hamar elfelejtjük azt, hogy itt hónapokon keresztül agitáció folyt a kormány tagjainak részvételével is, amely bizony a [parlamentet diminuálta, anakronizmusként igyekezett beállítani (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és helyébe ígért egy új életrendet, egy új világot, egy új Magyarországot. (Farkas István: Amelyet már megváltoztatott. — Mozgás.) Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy egy kiváló amerikai diplomatának úgy magyarázta meg a mi parlamentáris intézményünket, hogy nekünk parlamentünk volt már akkor is, amikor még nem voltak székeink. Legyen szabad remélnem, hogy amikor a kultúra előhaladása következtében már nem szenvedünk ebben a hiányban, nem fogunk visszatérni a múlthoz és nem fogunk az államvezetéshez segédeszközöket újra az állatvilágból venni. (Tetszés és taps a baloldalon •-' Horváth Zoltán: Nagyon jó!) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Súlyt kell erre helyezni, mert ennek az országnak a közélete az utóbbi időben tele volt kétértelműséggel. Volt parlamentünk, voltak politikai pártjaink és egyszerre megszülettek az úgynevezett mozgalmak, amely mozgalmak szövetségben voltak egyik-másik politikai párttal, de ugyanakkor a pódiumról azt hirdették, hogy a mozgalomnak semmi köze sincsen a politikához, a politikai pártmozgalmakhoz. Nemcsak a legutóbbi időben történt ez, hanem már megelőzőleg is voltak ilyen kísérletek és természetesen ugyanilyen mozgalmak nemcsak a kormánypolitika síkján, hanem ellenzéki oldalon is próbálkoztak. Az eredmény az volt, hogy a közvéleményt, a polgári társadalmat teljesen összezavarták. Azt mondották, az a helyes politikai felfogás, hogy ne politizáljanak az emberek, hanem végezzék a saját munkájukat, de nem engedték, hogy valaki a saját rendes polgári munkáját végezze. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Uniformisba öltöztették, gyűlésekre vitték az embereket és csak az volt a jó magyar ember, aki az ilyen, vagy az olyan színű uniformisba öltöztetett mozgalomhoz csatlakozott. (Felkiáltások jobbfelöl: Óriási! — Peyer Károly: A Teleki-téren lehet venni uniformist!) Azt láttuk, hogy míg a társadalmat ezek; a mozgalmak megzavarták, ugyanakkor a komoly politikai bázist, a komoly politikai pártokat teljes egészükben felbomlasztották. Méltóztassanak csak visszagondolni az 1935-ös időkre és az azokat megelőző időkre, amikor szintén megindult egy ilyen mozgalom. A különbség csak az volt, hogy ez a Tattersaalban bontotta ki a lobogóját. Mi lett az eredmény? Az, hogy az a párt, amely 10 vagy 15 éven keresztül kormányzott, amellyel szemben én ellenzéki állásponton voltam, felbomlott és az ország belement az 1935-ös választásokba. Azután megindult egy új mozgalom, vagy legalább is új mozgalomra irányuló törekvések jelentkeztek és az 1935-ben összehozott kormányzópárt újra elemeire bomlott széjjel. T. Ház! így nem lehet egy országot parlamentárisán kormányozni. (Mozgás a jobboldalon.) így azok szerint az elvek szerint lehet egy országot kormányozni, amelyek a Popolo d'Ita1 iában látták napvilágot, és amelyek egy olyan elgondolást tártak fel, hogy Magyarországon a parlamenti rendszert felváltja majd egy új egypárt-rends'zer. En azonban azt hiszem, hogy ezzel .a törekvéssel ennek a parlamentnek a pártjaitól és képviselőitől függetlenül az egész nemzet mindenkor egyetemesen fog szembenállani. (Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Tegnap a miniszterelnök úr azt mondta, hogy az ő nevében senki se tegyen ígéreteket. Nagyon helyes álláspont,, mert a miniszterelnöknek, mint a kormány fejének kell a politikai vezetést és irányítást .a kezében tartania, nekem azonban figyelmeztetnem kell a mélyen tisztelt miniszterelnök urat, hogy a magyar közéletbe rengeteg ígérvényt dobtak ki, amelyek a tegnap esti események óta részben az ő számlájára is mennek. Tegnap este óta a Nemzeti Egység Pártja, amelyet valamikor egyszerűen Egységes Pártnak tiszteltünk itt a vitákban, fölvette a Magyar Élet Pártja nevet. Ez olyan belső dolog, (Peyer Károly: Címfestő munka csak! Ezt is mázoló csinálja! — Elnök csenget.) amelyet egyszerűen tudomásul vennénk, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy január 6-ika óta volt itt egy mozgalom ezzel az elnevezéssel és ha itt üzletátruházás történt, — mondjuk így a kereskedelmi jogból vett kifejezéssel — (Friedrich István: Vége a farsangnak, hamvazószerda! — Br. Vay Miklós: Ne méltóztassék a politikát összetéveszteni az üzlettel!) akkor azok az ohligók, amelyek ez alatt az idő alatt keletkeztek, könnyen az új elnevezésű pártnak a nyakába szakadhatnak, Ezzel keveset törődnék, de sajnálnám, ha ezeket a politikai ígérvényeket az igen t. miniszterelnök úrtól akarnák behajtani. (Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Már mondtam, hogy nem ígérek! — vitéz Várady László: Bízzuk rá!) Ez a különbség közöttünk, t. képviselőtársam. Ön mindent rábíz a miniszterelnökre, de én, mint ellenzéki, neim tehetem ezt, mert akkor nem itt volna a helyem. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért hosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kassa y Károly: T. Ház! A másik dolog. ami iránt én reményeket táplálok a miniszterelnök úr tegnapi beszéde után, a parlamenti és a politikai módszerek bizonyos megváltozása, abban a hangnemben, amelyet a miniszterelnök úr tegnap produkált. Kornls t. képviselőtársam már rámutatott tegnapi beszédében arra, hogy a miniszterelnök úr tudós, nobilis előadása nem tartalmazott rémítgetést, ijesztgetést, fenyegetést. Teljes mértékben igaza van, amikor ezt a körülményt megállapítja, fmert hiszen a magyar közélet lassankint csupa harci jelszóval lett tele. Ha bejött az ember a parlamentbe, ha elment a városházára, ha olvasta a volt miniszterelnök úrnak vagy minisztertársainak a beszédét, nem látott bennük mást, mint harcot. sebeket, amelyeket adnak és sebeket, amelyeket kapnak. Bocsánatot kérek, én megértem azt, ha kezdő politikusok szívesen veszik ezeket a fíoszkuluszokat, ezeket a hasonlatokat, akit azonban az élet kissé beletört abba, hogy komolyan foglalkozzék közéleti kérdésekkel, az látja, hogy különösen a mai élet kérdései olyan bonyolultak, a mai életnek olyan bonyolult gazdasági, társadalompolitikai vonatkozásai, külső és belső vonatkozásai vannak, hogy a közéletben csak bizonyos idegenkedéssel le-