Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

0Û Az országgyűlés képviselőházának Drobni Lajos: T. Ház! Hogy befejezzem ezt a gondolatomat, dehát az államnak kellett volna nemcsak e rendelet kiadásával, — mely a hivatalos lapnak egy kis részén elfér — a hóna alá nyúlnia a felvidéki kamarának, hanem a törvényben megállapított kötelességének teljesítésével állami hozzájárulás nyújtásával is. Tehette volna és teheti ezt az állam annál is inkább, mert 1920 óta, a mezőgazdasági kamarák felállításától kezdve, soha egyetlen egy mezőgazdasági kamarának az állam állami hozzájárulást nem adott. Ha tehát 17 éven át az állam megszabadult az állami hozzájárulástól, amit a törvény ír elő, akkor . most a Felvidék visszatérésében, határtalan nemzeti örömére, amikor a Felvidéknek egy ilyen intézményre szüksége van, amikor a Csallóköz mezőgazdasága megkívánja kamara felállítását, akkor az államnak elemi kötelessége a törvényben megállapított állami hozzájárulással előmozdítani a kamara célkitűzéseinek olyan módon való kielégítését, amely sem ellenszenvet, sőt még panaszkodást sem vonhat maga után. A mai megoldás semmi körülmények között sem kielégítő. Ez a megoldás egy 5500Ü lakosú nagyvárost kapcsol egy 20.000 lakosú szunnyadó kisvároshoz. Ez a megoldás délt észak felé kapcsolja, már pedig a Csallóköznek, ^ véleményem szerint, dél felé kapcsolása, dél felé való irányítása elégítheti ki csak agrarérdekeit. Teljes tárgyilagossággal merem állítani, hogy ha én részese volnék .a Felvidék, a Csallóköz sorsa intézésének, én ezt a területet csak a Győrben székelő Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarához csatoltam volna. 20 esztendőn keresztül, amíg a Felvidéket visszavártuk, azzal hadakoztunk, hogy lehetetlenség ennek az állapotnak megmaradnia, hiszen a folyók lefelé folynak, nem felfelé. A gazdasági érdekek lefelé, a Kárpátok medencéjében délre, az Alföld felé gravitálnak és most, a húsz esztendő után, amikor igazságunk alapján a Felvidék egy részét visszakaptuk, éppen ezt az igazságot borítjuk fel azzal, hogy a Felső-Dunántúlt széjjelszaggatjuk s nem kreálunk egy olyan területet, amely a közös gazdasági érdekek kifutója lehetne, amely mellett egyedül lenne lehetséges a Csallóköz terményeinek nyugat felé való vitele a Győrött tervezett hűtőház, exportvásárpénz s hasonló létesítmények segítségével. Olyan területeket csatolnak igenis észak felé, amely irányba való gazdasági gravitáció, kivitel teljesen lehetetlen azok miatt ,a határok miatt, amelyeken ma cseh katonaság áll. (Úgy van! balfelöl.) T. Ház! Meggyőződésem, hogy a felvetett kérdést mar az eddigi megvilágításban is olyannak méltóztatnak megismerni, hogy ezt még ma is egyszerűen el lehet intézni, csak miegértés kell hozzá. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Győr küzlekedési gócpont, Győr minden irányban, minden vármegyével, amely a Felsődunántúli Kamarához tartozott, központi fekvésénél fogva könnyön közlekedett és érintkezett. Ezt az új állapotról nem lehet elmondani. Méltóztassék elképzelni, hogyan fog Fejér '•' vármegye, Veszprém vármegye közönsége Szombathely felé utazni. Legalább két napot vesz igénybe az utazásuk, hogy Szombathelyre eljussanak, ott gyűlésen részt vehessenek és viszszazarándokolhassanak. Ezt, nézeteim; szerint az agrár érdekek józan előmozdítása nemcsak hogy nem kívánja meg, hanem egyenesen tiltja. 360. ülése 1939 január 25-én, szerdánA mezőgazdasági kamaráknak az a 'céljuk és rendeltetésük, hogy szolgálják és előmozdít-. sák az agrár lakosság érdekeit. Ennek a megoldásnak, amely szerint Győr és Mason vármegyét^ egyszerűen felcsatolják a kisalföldi kamarához, nem tudják más magyarázatát adni, mint az éghajlati és talajviszonyok közötti egyezőséget. Bocsánatot kérek, Győr, Mosón, Fejér, Veszprém és Sopron vármegye éghajlat és talaj szempontjából teljesen egy? De egyébként is a mezőgazdasági kamaráknál nem ilyen szempontok jönnek számításba. A mezőgazdaságig kamaráknál a lényeg a földimávelő közönség érdeke, ezeknek azonos szakműveltsége, kultúrája és hasonló üzemrendszere. A hasonló üzemrendszeren, kultúrán alapuló egységet, amely 17 éven át szerves egésszé forrott össze, borítja fel most a miniszteri rendelet márólholnapra egy tollvonással, a nélkül, hogy a kisalföldi kamarának átgondolatlan módon való megalakításával az agrárérdekek szempontjából jobb állapotot teremtene. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Utalok arra, hogy ma sem kérünk mást, mint igazságot. Ha a mélyen t. földmívelésügyi kormány elmulasztotta azt, hogy e kérdés eldöntése előtt, aimely.kérdés nem teljes szuverén kormányzati jog, — ami kitűnik abból is, hogy a hivatkozott törvény 27. §-ának rendelkezése szerint az ilyen (miniszteri rendeletet be kell jelenteni az országgyűlésnek, — hanem ez korlátozott jog, a törvényhozás által a kormányra átruházott olyan jog, amelynek gyakorlását nyomon kell követnie az országgyűlésnek való bejelentésnek, mindezt ha tehát a t. miniszter úr elmulasztotta az összes anyaországi érdekeltek meghallgatását, akkor joggal kívánhatják a mellőzött érdekeltségek, hogy amit elmulasztottak, most pótolják. Méltóztassék a földmívelésügyi miniszter úrnak tehát revízió, alá venni ezt a kérdést. Méltóztassék az összes érdekelt tényezők s az összes tárgyi adatok mérlegelése és vizsgálata alapján a kérdést újból vizsgálat tárgyává tenni és újból dönteni. T. Ház! Ismétlem, az ellentét ma is rendkívül csekély. Tisztán és kizárólag arról van szó, hogy nem kérnek imást sem Győr, sem az összes környező vármegyék és városok, mint azt, hogy a miniszteri rendeletet akként módosítsák, hogy a kisalföldi mezőgazdasági kamara működési területéből Győr és Mosón vármegyék és Győrtörvényhatósági város területét hagyják ki. Ennek automatikus következménye pedig az, hogy minthogy Mosón, Győr vármegye és Győr városa visszamarad a felsődunántúli kamaránál, nem kell ennek a székhelyét változtam és átvinni Szombathelyre, hanem továbbra is változatlanul Győr marad a Felső dunántúli Mezőgazdasági Kamara székhelye. Ez a megoldás gyakorlati és észszerűbb, ez a megoldás a megértés útját keresi, ez a megoldás a megértés útját keresi, ez a megoldás elejét akarja venni annak, hogy kellemetlen utóíz maradjon vissza ügy az érdekelt vármegyék agrárlakosságának szájában, mint pedig Győr városáéban, amely város majdnem háromszor akkora, mint Komárom és mégis ezt a várost pórázon vezetik oda Komáromba, mintegy megbüntetve az ebben a városban 17 év óta fennálló mezőgazdasági kamarát. Ez nem igazság! Hittel vallom, hogy soha nem tudjuk eléggé elismerni azt a szenvedést, amin a megszállott Felvidék 20 esztendőn keresztül átment. Mindent a világon, a szívünk meleg szeretete mellett mindent, ami csak anyagilag képességünkben áll, oda