Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

4AÙ Az országgyűlés képviselőházának majd annakidején a hegyközségi törvény megalkotásának. Tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételei (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Mózes Sándor: T. Ház! A miniszter iirnak azt az ígéretét, hogy a növényvédelmi szerek olcsóbb bevásárlására alkalmat fog adni a szőlősgazdatársadalomnak, a magam részéről köszönettel tudomásul veszem. Kénytelen vagyok azonban a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a szőlő és gyümölcstermő vidékeken a magánvállalatok a legkülönbözőbb gyümölcsfa- és növényvédelmi szereket ajánlják, amelyekkel kapcsolatban a legnagyobb aggodalmuk van ezeknek a kistermelőknek; .nevezetesen olyan szereket is ajánlanak, amelyek egyáltalában nincsenek a gyakorlatban kipróbálva és ezáltal a kisgazdatársadalom károsodik. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni körülményre, hogy szükséges volna a hegyközségek megalakításával kapcsolatban olyan tájékoztatókat bocsátani a gyümölcstermelő gazdák rendelkezésére, amelyebből kitűnne, hogy milyen szerek válltak be a gyakorlatban a múltban, hogy a kisgazdatársadalom ne vásárolja meg a magánvállalatoknak azokat a legkülönbözőbb szereit, amelyeket úgy találomra ígérgetnek, és a gazdák ne károsodjanak a magánvállalatok hasznára. Egyébként tekintettel arra, hogy a miniszter úr a helyi viszonyok figyelembevételét is kilátásba "helyezte és a legnagyobb megértéssel fogadta a szőlő- és gyümölcstermelő gazdák kérését, a miniszter úr válaszát tudomásul vessem. (Helyeslés.) / Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. , ' . Következik Baross Endre képviselő ur interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Inter : polláció a m. kir. vallás- és' közoktatásügyi miniszter úrhoz több fővároskörnyéki sváb többségű község kérelme ügyében, amely szerint a magyar nyelvnek tökéletes megismerését és elsajátítását lehetővé tenni kérik. Van-e tudomása a miniszter urnák arroi, hogy több fővároskörnyéki sváb község lakos; sága a, folyó évi január hóban megkezdett u;j tanrenddel szemben állást foglal, mert nem látja biztosítottnak gyermekei számára ezt a magyar nyelvismeretet, ami a főváros közelsége folytán feltétlenül szükséges? Éppen ezért kérdem a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy 1. hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy a fővároskörnyéki sváb községeknek ezek mozgalmát kivizsgáltassa, megjegyezve, hogy e vizsgálatok során e községek őslakosainak véleményét kell irányadónak tekinteni; 2. hajlandó-e ezen vizsgálat eredményeként a megfelelő intézkedéseket sürgősen meg is tenni? — Budapest, 1939. évi január hó 16-án. I)r. Baross Endre 's. k., országgyűlési képviselő.« 366. ülése 1939 jmniár 25-én, szerdán. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Baross Endre: T. Ház! Előttem Horváth Zoltán t. képviselőtársam hasonló kérdésben interpellált és egy a kerületemből vett esetből kiindulva mondta el interpellációját. Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden, elférve a tárgytól, megállapítsam, hogy rövid képviselőségem alatt immár második ellenzéki képviselőtársam interpellál az én kerületemben történt események ügyében. (Esztergályos János: Segítenek a képviselő úrnak!) Semilyen kifogásom sincs az ellen, ha ezek az interpellációk mind országos, mind helyi viszonylatban teljesmértékü ismereteket árulnak el. Ötletszerűleg nem tanácsos interpellálni, mert hiszen egy ötletszerűen kiragadott eseményrészietet nem lehet egy egész kérdéskomplexumra vonatkoztatni. Mindenesetre kérem, hogy a jövőben legalább annyi lojalitással viseltessenek irányomban, hogy előbb szólnak nekem. Én segítem őket az interpellálásban is és én leszek a legboldogabb, ha kerületem népével minél többet foglalkoznak. De rátérek a tárgyra, amely, őszintén megvallva, kényes természetű, merthiszen a hit, a vallás az egyik oldalon, az anyanyelv, a népi hovatartozandóságnak egyik igen fontos kritériuma a másik oldalon, olyan motívumai az emberi léleknek, amelyekkel nagyon csinján kell bánni, mert feltétlenül reakciót szül az, ha ezzel a kérdéssel nem megfelelően bánnak. (Rupert Rezső: Csak így akarunk! Volenti non fit iniuria!) Méltóztassanak megengedni, hogy ebből a szempontból is vizsgáljam a kérdést és talán bővebben foglalkozzam annak a sváb népnek a lelkével, amelyet szerencsém van képviselni. Először a lelki életével foglalkozom, későbben pedig rátérek azokra a gazdasági kérdésekre, amelyek ezt a sváb népet érdeklik. Ez a fővároskörnyéki sváb nép egészen szoros együttélésben van a magyar fővárossal, mind szeillemi, mind gazdasági téren és így egy egészen különös lelki alkatot vett fel. Ez a különös lelki alkat már csak azért is előiállott, mert a földjeiket teljesen felaprózták, 5—6 barázdás kis földterületek vannak és mert áttértek az iparra, a kereskedelemre, nagyrészük pedig bejött a fővárosba, ahol mint háztartási alkalmazott vagy ipari munkás helyezkedett el, másrészük bejutott az altiszti karba és nem egy közülük magas tisztviselői pozicióra is tett szert. Természetes, hogy ez a szellemi élet, a fótvarossal való ez a szellemi kapcsolat egészen más lelket adott ennek a népnek és olyan fejlődési folyamaton megy át, amelyet feltétlenül nekünk kell irányítanunk és őrködnünk kell felette, nehogy a nemzetre és magára a sváb népre is káros hatása legyen. Ez a sváb lélek itt a főváros környékén nagy vonzalommal bír a magyar államiság eszméje iránt. Hiszen alig egy százada, hogy Kossuth honvédéi közt láttuk őseiket. (Úgy van! a baloldalon.) 1914-ben, a világháborúban együtt küzdöttünk és most az őszi eseményekkor sem maradtak alul hazafias érzésben. Hogy a magyar nemzeti célok állandó hangoztatásában nem annyira hangosak, mint mondjuk a magyar Alföld, a magyar rónák népe, az, ha magasabb szempontból nézzük ezt á kérdést, talán természetesnek tartható. (Rupert Rezső: Az sem hangos szegény! — Esztergályos János: A nyomorúság belefojtja a szót!) Ne méltóztassék azonban azt gondolni, hogy ez a sváb nép más nemzeti hangulatok