Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

Az országgyűlés képviselőházának 352. ülése 1938 december 13-án, kedden. sza kell csatolnunk az elszakított részeket és egyesítenünk kell az egész országot. Az egész országot csak úgy tudjuk összetartani, — erről beszélek én — ha megszervezzük az erős középosztályt és megoldjuk a munkásság problémáját. Az az európai állalmi győzött, ahol erős volt a középosztály. (Hubay Kálmán: Es erős a parasztság!) Utalok a csehekre. Vagy mondok egy más példát, a zsidók példáját. Miért van meg a zsidó, vagy a cseh fasizmus? Azért, mert van középosztály- s erős munkás-, kereskedőkasztja, ameíly mindenféle lanyagi és szellemen áldozatokra hajlandó volt. Ha megnézzük a nagy szoíkol-felvonulásokat és keressük, hogy milyen alapon történtek ezek, akkor azt látjuk, hogy a nagy etikai erőt a középosztály és a nacionalista munkásság adta ennek a mozgalomnak. A középosztályt és alsó néprétegeket csak úgy tudjuk megszervezni, ha vannak olyan reformjaink és törvényeink, amelyeik, /megerősítik őket és életlehetőséget adnak nekik. Azért kijelentem, hogy végtelenül örülök, hogy mi, akik most jöttünk be ebbe a Házba, egy ilyen törvénnyel kezdjük munkánkat. En Csak féllábbal vagyok itt, mert a másik lábam ott van Husztoin a szegény népemnél s végtelenül örülök a szocializmus^ bukásának nálunk, hogy éppen a szocialista Révai adta el lelkileg és testileg az egész kárpátoirosz népet. (Rupert Rezső: Ennek örül?) A szocializmus leple afett hozta be Révai az ukrán^ irredentát, hozta be a zsidó kocsmárosokat és elvette a kárpátorosz éhező kisember kenyerét. Hivatkozhatom száz és száz példára, árira, hogy munkásaink, akik az ottani gyárakban dolgoztaik, nem kaptak segélyt, ha nem léptek be a szociáldemofcratapártba és ha szenvedtek, még jó szót sem adtak nekik, mert a szociális elveket pártszempontokból használták fel. Éppen ezért örülök, hogy imi itt egy új szociális törvénnyel kezdjük munkásságunkat. Mi önöktől nagyon sokat akarunk tanulni. Mi őszintén megmondjuk és tolmácsol ink a jövőben is felfogásunkat. Lehet, hogyi kicsit t'ilán maradiak vagyunk. Nem tudom. De azt hiszem, bizonyos szempontból nekünk is van határozott világnézetünk. Mi bele voltunk kapcsolva az angol, francia, amerikai szociális problémákba, úgyhogy körülbelül tájékozva vagyunk azokról az eshetőségekről, amelyek alapján Magyarország kell, hogy konkurráljon az összes szomszéd államokkal. Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot elfogadom és, ellentétben az előttem felszólalt képviselőtársammal* örülök annak, hogy éppen itt felhatalmazásról van szó, vagyis itt nincs fixirozva pontosan, hogy »ezt tedd vagy azt tedd,« hanem adunk a miniszter úrnak anyagi teljhatalmat: csinálja meg és oldja meg a szociális problémát. Ha nem csinálja meg, akkor beszélhetünk erről majd máskép. Meg vagyok arról győződve és érzem, — látom előre a reformtervezeteket — hogy ha jön a földreformjavaslat, akkor mindenesetre éppen ezeknek a kisgazdáknak és a mezőgazdasági munkásságnak a kérdése is meg lesz oldva. Csak azt nem értem, hogyan tartozik a mezőgazdasági kis kubikosnak vagy kis kaszálónak a kérdése a szoeiáldemokratapárthoz. (Zaj és ellenmondásók a szélsőbalóldalon.) En űgv láttam a szociáldemokratapártot Csehországban, hogy az a gyáriparosoknak egy »speciális pártja« és nem értem, hogy hogyan keveredhetnek be a mezőgazdasági munkásproblémába... (Nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon,) Uraim, ha megmagyarázzák, végtelenül hálás leszek. (vitéz Hertelendy Miklós: Demagógia útján!) Ha megnézem az amerikai és a külföldi szociáldemokrata szervezeteket, u,kkor azt látom, hogy azok kasztok és hivatási ágak szerint szerveztettek. A szociáldemokrácia! képviselői a proletárságot, a munkásságot kell, hogy szervezzék és nem a mezőgazdasági proletárságot! (Esztergályos Jáuos: Nem ismeri a kérdést, képviselő úr! — Malasits Géza: Dániában szocialista miniszterelnök van! — Zaj.) Nem csak örülök ennek a javaslatnak és nemcsak üdvözlőim ezt a javiaislatot, hanem teljes lélekkel támogatni fogom abban a reményben, hogy ezután gyors tempóban következni fog a többi probléma „megoldása is. Ezt a javaslatot egy alapnak tekintem, amely meg fogja nyitni az utat odáig, amikor azt mondhatjuk, hogy Magyarország megoldotta minden problémáját szociális téren is. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Még egy megjegyzést akarok itt tenni. Azt . hiszem, talán tárgyi hiba volt, amikor áz előttem .szólott képviselő úr a magyar fö'ldmívesség iszörnyű pusztulásáról beszélt. Neon tudom, miért mondta ezt. En nemrég jöttem haza Amerikából és annak előtte Kanadában sok előadást tartottam és _ Magyarországot is többször bejártam. Engedjék meg uraim, nem akarok itt dicséretet mondani, de nagy európai és amerikai körutam után az a megállapításom és-tapasztalatom, hogy sehol nem él olyan jól a omunkás és a mezőgazdasági, földmívelő proletárság, mint Magyarországon. (Nagy zaj és ellennwndások a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Hallatlan! — Malasits Géza: Látta ön a táj- és népkutató kiállítást? — Zaji) Uraim, engedjék meg, hogy kijelentsem: a magyar kisgazda és a magyar .munkás a magyar borral, a magyar szalonnával, a magyar káposztával olyan jól él, mint sehol Európában. (Rassay Károly: Nem látott ön semmit! — Esztergályos János : Ugyan kérem ! — Zaj a, szélsőbaloldalon.) Hoztam magammal egy csomó kenyeret, zablkenyeret, . (Esztergályos János: Abszolút komolytalan !) Nemrégen beszéltem Vereckén verhovinai emberekkel. Tudják önök, mit mondtak azok az emberek? Amikor ezt, kérdeztem tőlük: »Emberek, mikor ettetek húst, mikor láttatok húst, «zalohnät?« — akkor azt mondta nekem az egyik — a hevét is megmondhatom pontosan, le is van îotografálva, itt van a képe és a neve nálam az aktatáskában : »Uram, mi szalonnát és fehérkenyeret akkor láttunk utoljára, amikor a világháború alatt 1914-ben itt verekedtek a németek.« (Rassay Károly: Dacára a nagy cseh szociális alkotásoknak!) Nálunk a zabkenyéren kívül legfeljebb tej van, de amint most mondották, a teheneket már elvitték adóba. Az emherek úgy gondolkoztak, hogy amikor tíz korona segéllyel szemben elvittek 120 koronát adóban, akkor inkább kiléptek mindenféle »szociális« szervezetből. Azt mondták, hogy »100 korona a zsebemben marad, ez több mint 10 koronás szociális segély«. 'Sajnálom, hogy nem beszélhetek tovább, de remélem, lesz még alkalmam ezekről a kérdésekről máskor beszélni. Ezt a törvényjavaslatot elfogadom, mert látom henné az új Magyarország első reformjainak megszületését, de elfogadom azért is, mert aihhoz a kérdéshez nyúlt, amely kérdés a leggyengébben volt eddig megoldva. (Esztergályos. János: Látta a képviselő úr a táj- és, népkutató kiállítást?)