Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

• 438 Az országgyűlés képviselőházának vagy sem? És ha nincs nenne, miért mulasztotta el Magyarország legnagyobb bankja közölni a nemzeti közvéleniénnyel azt, hogy az igazgatóság tagjai közül a körözött Biró Pál kivált? Mi ez? Ezeket a dolgokat el lehet vonni a magyar nemzet figyelme elől? Kérdezem: benne van-e a Gyosz. elnökségében mind a mai napig Biró Pál, vagy nines? Tessék nyilatkozni — mert az állam körözteti Biró Pált — benn van-e a Gyosz. elnökségében Biró Pál, igen vagy nem? (Horváth Zoltán: Mit szól ehhez a pénzügyminiszter?) Kérdezem: a Salgótarjáni Kőszénbánya igazgatóságában benn van-e Biró Pál, vagy nincs? Engedelmet kérek, a magyar nemzet szempontjából, annak az erkölcsnek szempontjából, amelyet az igen t. baloldal egyik része jelenleg a zsidókérdés elintézésének szigorúsága ellen felhoz, ezek a kérdések végtelenül fontosak. Mert csak aki a saját portáján rendet tud tartani, csak aki az erkölcsi elveket ezekben a Magyarországot reprezentáló hatalmas nagy vállalatokban becsületesen keresztülhajtja, csak annak van joga esetleg tiltakozni az ellen, hogy mi történjék Magyarországon a zsidókérdésben, s mi nem. De ez az ellaposítás, ez a dolog feletti hallgatás, mindennek elhallgatása, a helyén való magatartása jogosan kifogásolható. Kérdezem: a vaskartelt Magyarországon Biró Pál képviseli-e ebben a pillanatban, igen-e vagy nem? Megtörténtek-e a megfelelő intézkedések, hogy más ember kerüljön erre a helyre? Rettenetes dolog az, hogy ezekben a kérdésekben ez a nemzet nem tud semmi néven nevezendő felvilágosítást kapni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a kormány?) Azután kérdezem a leghatározottabban és a legünnepélyesebben: mi van a noteszben? (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és a baloldalon!) Tessék letenni az asztalra a noteszt, és nézzük meg, hogy kinek a nevén mekkora összegek vannak. Dacára annak

?< hogy a noteszből pár lapot kitéptek, (Zaj.) a ^ nemzeti erkölcs nevében követelem, hogy ami benne maradt, az ott szereplők nevét tegyék le a Ház asztalára. Jogom van ezt követelni, mert a Dréhr ügyben az a bizonyos lista, a sajtó megvesztegetésének listája szintén elsikkadt, az is az igazságügymihisztériumban, vagy nem tudom, hol maradt és solía nyilvánosságra nem került. Engedelmet kérek, líraim, az lehetetlen dolog, hogy a tárgyalásokat úgy vezessék: ami kényelmetlen, azt félreteszszük a bizonyítási anyagból, amit pedig le lehet tárgyalni, azt letárgyaljuk. (Horváth Zoltán: Oda beszél!) Én az egész Háznak beszélek. (Esztergályok János: Ilyen súlyos vádak hangzanak el, hát miért nincs itt a miniszter, hol vannak a miniszter urak ilyenkor? — vitéz Hertelendy Miklós: Dolgoznak! — Haám Artúr: Megbotránkozniuk kellene maguknak! — Zaj a jobboldalon.) Várjon egy kicsit, Esztergályos képviselő úr. Én csak azt a kérdést teszem fel, hogy egy miniszter vagy egy volt miniszter milyen külön politikai hatalommal rendelkezik, ha véletlenségből a Dréhr-sajtólistát zsebrevágja, amelyben fel van sorolva egy csomó úr, aki annak idején DréhréktŐl felszedte a pénzt. Természetes, hogy azok az urak, akik ezen a listán szerepelnek, annak az úrnak külön lekötelezettjei és ez az, mit nem akarok. Én azt akarom, hogy ha valaki felvette a pénzeket, mondja meg, hogy felvette. (Derült366. ülése 1939 jaMuár 25-én, szerdán. sêg. — vitéz Bénára Ágost: Nagyon jól beszél! — Zaj.) Ha közönséges pletykákkal, egyes helyekről elindított pletykákkal tisztességes embereket megrágalmazhatnak az egész ország közvéleménye előtt, akkor lehetetlen, hogy tényként megállapított dolgok pedig ne kerülhessenek a nemzeti közvélemény elé. Ez nem fair játék, ez lehetetlen állapot az országgal szemben. (Mojzes János: Miért nem tesznek ellene!) Ezt az állításomat azért tartom fenn, mert én egy rossz gyakorlatot látok ma Magyarországon az ügyészi eljárásokban is. Lehetetlen dolog, hogy ha valaki az államot — mondjuk egy cikkben — látszatra is megsérti, írását már a nyomdában elkobozzák, ellenben a hatalmas és nagy közpénzekről szóló iratokra vonatkozó támadásoknál az ügyészség meg sem mozdul. Tudomásul kell vennünk, hogy nincsenek már külön magánvagyonok. Minden hatalmas nagy vagyon integer része a nemzetvagyonnak. Amikor mi a rokkantügy kérdésében beadványokkal egymásután ostromoltuk a minisztériumokat, nem történt semmi, a végén kiderült a botrány, kisült, hogy Bárdos elvtárs és társai ellopták a pénzt, pedig ha idejében reagáltak volna, — mert kisembereknek, dolgozó, nyomorult kisembereknek a pénzéről volt szó — akkor legalább a felét nem lopták volna el annak, amit elvittek. Végtelenül súlyos dolgokat állítottam a szociáldemokrata Altalános Fogyasztási Szövetkezetekről szóló cikkeimben. Látja, most kellene szólni. Esztergályos képviselőtársam. (Esztergályos János: Megkapja a választ rá, csak türelem!. — Derültség.) Én a bíróság elé szeretnék kerülni ebben a kérdésben, de nem akkor, amikor összedől ezer és ezer kisembernek a szövetkezete, nem akkor, amikor eltűnik az alaptőke és nem marad már semmi azoknak a nyomorultaknak, akik befizették a pénzeiket. Én az egész ügykezelés ellenőrzésében, a magyar közgazdasági élet ellenőrzésében, a közvagyonnak számítható szövetkezeti, banki és vállalati vagyonok ellenőrzésében, egy tökéletesen más rendszernek a bevezetésében látom az egyetlen megváltást, mert figyelmeztetem a t. Házat, hogy ha bevezetik a zsidótörvényt és egyidejűleg nem intézkednek a magyar gazdasági életnek sokkal erőteljesebb és teremtőbb felülvizsgálatáról és ellenőrzéséről, akkor a zsidótörvény nem azért fogja az országot tönkretenni, mert azt meghozzuk, hanem azért, mert a törvény meghozatalával egyidejűleg nem tesszük meg azokat a pozitív intézkedéseket, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) amelyek nélkül a zsidótörvény végrehajtása igenis romlásba juttathatja Magyarországot. (Mojzes János: Az érdekel bennünket, hogy kinél van a notesz?) Ebből a szempontból ez nem fontos. Ez más kérdés. Változatlanul kérem a kormányt arra, (Mojzes János: Hogy hozza nyilvánosságra, kinél van a notesz?) hogy a Rimamurányi Rt. ügyében adjon ki összefoglaló, végleges és a nemzetet megnyugtató világos közleményt, hogy mi történt^ mi történik és mi van folyamatban? (Mojzes János: A notesz az igazságügyminiszternél van, hozza nyilvánosságra!) t Kérem kormánybiztos kiküldését a Rimamurányi Rt. kérdésében; kérek általános vizsgálatot az összes nagyüzemekben. Különösen azokban a nagyüzemekben, amelyeket a Tébe. ellenőrzése alól is kiemelt az a rendszer, amely az ő hatalmukat megteremtette. Kérek szigorú intézkedéseket az összes deviza- és valutaügyek-