Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

426 Az országgyűlés képviselőházának egyetértek. Nem kell velük részletesebben foglalkoznom, mert hiszen a honvédelmi kormány maga is nagyon megszívleli ezeket az észrevételeket, sőt nyilvánvalóan ezekben a kérdésekben már maga is régebbi időkben állást foglalt és ilyen irányú intézkedéseket tett is. Én talán csak abban nem tűidnek egyetérteni t. képviselőtársammal, hogy ő valahogyan kifogásolja azt, hogy a harctéren a csapatokat öregebb tisztek vezessék, Megengedem, nagyon helyes az ő észrevétele ott, ahol roliamcsapatokról, rohamcsoportokról, ilyen gyorsan mozgó, nagy igénybevételt jelentő capatmozdula tokról és harci mozzanatokról van szó, azonban a világháborúban én azt tapasztaltam, hogy azok az öregurak rendkívül jól megálltak helyüket, kik brigádjaink, vagy, divízióink élén állottak; sőt zászlóaljaink élén — nálunk is a zászlóaljaknál — bizony már messze meghaladták a parancsnokok a 42 esztendőt, és jó hogy meghaladták, mert azt láttuk, hogy bátrabbak, mint a fiatalabbak, állóképesebbek, mint a fiatalabbak, judiciumuk ; higgadtabb, mint a fiataloké, kritikus helyzetekben nem riadtak meg és nem. futottak meg ' olyan könnyen. S az öreg népfölkelőkről is azt ! tapasztaltuk, hogy milyen jók voltak azok az I öreg népfölkelők, állóképesebbek voltak, mint j a fiatalabbak és hogy sokszor a fiatalság is ' meg tudta tenni kötelességét, ezt az öregeb- j bek példájából tanulta meg. akik nem szerettek ós nem is tudtak futni. Ennélfogva adassék meg a tisztelet, az elismerés a kornak is és talán ne vigyük keresztül olyan mereven azt a magasahb hatalmi beosztási i'endszert, amelyet t. képviselőtársam kívánt, ne vigyük keresztül azt olyan végletesen, mint ahogy azt ő kívánja. T. képviselőtársam észrevételeiből azonban különösen megszívlelendő az, hogy az egész honvédelem sikere attól függ, hogy minél nagyobb iparosítás történjék hazánkban. Nemcsak a nagy világháborúban láttuk, hogy hiba volt az, hogy hiányzott a kellő iparosítás, hanem láttuk ezt már 1848Jban is. Minden másképpen sikerült volna, ha szinte hetek alatt nem kellett volna megteremteni azt az ipart, i amelyet Kossuth Lajosnak a keze megteremtett ! Helyeslem t. képviselőtársam észrevételeit Í sok egyéb tekintetben is, különösen a leventeintézménnyel és a légvédelemmel kapcsolatos j észrevételeit. Közbevetőleg talán csak azt jegyezném meg, hogy valahogy figyelemnek kellene terelődnie az ország erődítésének kérdéseire is, mert hiszen lehetnek bármilyen nagyszerű csapataink, az élő, bátor test hiábavaló, ha kellő fedezék mögé visszavonulni nem tudunk adott esetekben, amikor erre szükség van. A magyar Maginot-vonal kérdésének megoldása sem utolsórendű kérdés, amikor a hon- t védelemről beszélünk. Ebben a tekintetben is J bizonyosan gondoskodnia kell sok irányban a honvédelmi kormánynak. A kérdés részleteivel nem kell foglalkoznom, hiszen ez ^teljesen katonai szakkérdés és katonai vezetőségünk bizonyosan ebben a tekintetben is megtesz minden lehetőt, én csak éppen felemlítem a kérdést, mert ez eddig még felemlítés nélkül maradt. Ilyen Maginot-vonalra légvédelmi szempontból is szükség van. A felülről jöhető támadások ellen is meg kell alkotnunk a Maginot-vonalat, mert hiszen védképességünk, hadseregünk akeióképessége is és itthon az a gazdálkodás is, amely szükséges alapja, bázisa a hadviselésnek, csak ilyen módon lesz biztosítható, 366. ülése 1939 januájr 25-én, szerdán. T. Ház! A leventeintézményhez nekem talán valami közelebbi közöm, emlékem is van, mert valamikor, 1920-ban az egyik bizottsági ülésen én vetettem fel ennek ötletét. Tárgyaltunk, a haza terheiről volt szó és nekem akkor az a gondolatom támadt, hogy 35.000 katonát engedélyeztek nekünk, most 10—-15 esztendeig úgyis nyugalmunk lesz, tehát nem kell 35.000 katona, hanem inkább vessük rá magunkat az erős tiszt- és altisztképzésre, valamint a tárgyi beszerzésekre és aztán majd 10—15 év múlva elkezdjük a hadsereg fizikumát, testi erejét is szolgáló^ intézkedések bevezetését. Amíg azonban ez az idő elérkezik, azt tanácsoltam, hogy a kellően kiképzett emberanyag elérésére csináljuk meg a gyerekhadsereget. Felemlítettem gyerekkoromból, hogy mennyire szerettünk mi katonásdit játszani és hogy az önkéntesiskolában vettem észre, hogy milyen nagyszerűen tudtuk mi gyermekkorunkban a taktikának igen sok szabályát, amikor a devecseri gyerekekkel, a porszöresöki és vásárhelyi gyerekekkel hadakoztunk, hogy milyen nagyszerűen megszerveztük a mi kis csapatunkat és milyen nagyszerűen el tudtuk végezni a felderítési szolgálatot, milyen előnyomulásokat és egyebeket csináltunk. Mondom, arra hivatkoztam, hogy a gyerekek szeretnek katonásdit 'játszani, hát csináljuk meg a gyerekhadsereget, vegyük korán kézbe és ilyen katonás siportképzéssel neveljük fel őket. Csak azt kértem, hogy ez játék legyen, mert ezt mind játszva meg lehet tanulni. Arra gondoltam, ami későbben német jelszóvá lett, »Kraft durch Freude« néven. Sajnos, a leventeintézményből éppen ennek az ellenkezője: »Freude durch Kraft« lett. Ellenszenvessé tették ezt az intézményt, mert túlságosan sok drillt vittek bele, holott ez gyerekkel szemben nem szükséges, mert senkit sem lehet könnyebben rávenni a puskázásra, a célbalövésre, mint éppen a gyereket. Ezt az intézményt valahogyan még kellene fosztani et» tői a kaszárnyajellegtől, ettől a drill jellegtől és csupán játékszerűen kellene a gyerekeket befogni, hogy örömmel, szívesen jöjjenek a sportszerű kiképzésre, és akkor, ha tényleg szükség lesz rá, azt lehet mondani, egy füttyszóra össze lehet hozni egy olyan nagyszerű katonanyagot még a nem szorosan a katonaságnál kiképzettekből is, amelyből egy-két heti kiképzés után nagyszerűen szolgáló katonák lehetnek. T. Képviselőház! Magam is egyetértek mindazzal, amit itt a hadsereg glorifikálása tekintetében t. képviselőtársaim elmondottak. 1848 július 11-ike óta alig volt olyan országgyűlési tárgyalás, mint amilyen a képiviselőháznak ezeken a napjain folyik. Az ember szinte maga elé tudja képzelni az akkori eseményeket; ma is az történik, ami akkor történt, hogy Kossuth Lajos szavára mint egy férfi állt fel az egész nemzetgyűlés és kiáltotta oda a »megadjuk«-at. Azt hiszem, még nem volt azóta ilyen nagyszerű egyhangúság, ilyen hazafias lelkesedés egy javaslat mellett az országgyűlésnek ebben a Házában. Azt hiszem, hogy a másik Házban is ugyanilyen lelkes fogadtatásra talál a javaslat. Kossuth Lajos akkor figyelmeztette a Házat, hogy nem elég a lelkesedés, a hazafiság, hanem szükséges a megfelelő energia a kivitelben is, inert csak így válik valóra az, amit a honvédségtől várunk, hogy »a poklok kapui sem vehetnek erőt az országon.« Én is azt mondom;