Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-366

420 Az országgyűlés képviselőházának miniszter úr figyelmét a szerzetes noviciusokra. Tudniillik ezek a szerzetes novieiusok, akik fogadalomtétel előtt állanak, annyira el "vannak kiilönitve még saját szerzetestársaiktól is, hogy ezeknek a leventekiképzésre való kivitele rendkívül hátrányos volna. Azt kérem tehát, adassék meg ezeknek a lehetőség, hogy amikor már letették a fogadalmat, kéthavi együttes kiképzésre rendeltessenek ki. Valamennyi szerzetesrend tagjai gyűjtessenek össze ilyen kéthavi kiképzésre. Mi nem akarjuk magunkat kivonni a köteles&égteljasíté&ből. Az egyházak ki akarják venni a maguk részét »a nemzetvédelemből, aminthogy ezer éven keresztül mindig adtak a hazának katonát. Hiszen előttünk áll nemcsak egy Tomorynak a példája, hanem a világháború sok katonap apjának példája is (Ügy van! Ügy van!), akik igazán hősies lélekkel vállalták és teljesítették feladatukat, akik nemcsak lelki malasztot nyújtottak, hanem akárhánySZOÍT maguk álltak a csapat élére és vezették azt rohamra. A mi papjaink a kommunizmus alatt sem feledkeztek meg kötelességükről, akkor is minden tekintetben megfeleltek keresztény és nemzeti feladatuknak és tizennégy pap lett a kommunizmus vértanúja csak azért, mert nem tagadta meg nemzetét, nem tagadta meg hazáját, nem tagadta meg Istenét. Ismétlem tehát, hogy mi nem akarjuk magunkat ebből kivonni, részt kérünk belőle, csak azt kérjük, méltóztassék azt is mérlegelni, hogy nekünk olyan papokra van szükségünk, akik ezt a szellemet, ezt a lelket fenntartják, ébremtartják és ezt a kötelességet teljesítik. Ehihez pedig olyan nevelésre van szükség, amely őket ettől a gondolattól el nem téríti- Nézetem szerint nincs semmi nehézség atekintetben, hogy Ők is azoknak a szakaszoknak hatálya alá helyeztessenek, amelyek alá például a bajosok tartoznak, akiknek foglalkozása nem engedi meg, hogy ők is rendesen leventeoktatásira járjanak, ezért kérem, hogy a papok is ugyanebbe a kategóriába soroztassanak. T. Ház! A külföldön tanuló papnő vendékek az egyik pont szerint nem élvezhetnek mentességet. Az egyháznak pedig sok papnövendéke tanul külföldön. Nem azért tanulnak külföldön, mintha idehaza nem kaphatnák <meg a kellő képzést, hanem külföldi híres iskolákban, Rómában, Bécsben, Párizsban tanulnak csak azért, mert ezekben meglátták a képességet arra, hogy tovább tudják magukat képezni híres külföldi iskolákban. Kérem tehát, hogy ezek is bevonassanak ebbe a kategóriába. (Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: A miniszter mentesítheti őket) Nem lehetne-e, t- miniszter úr, utasításba adni, hogy mentesíttessenek? (Vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Lehet utasításba is adni-) T. Ház! Itt van azután a teológusok kiképzése, akik szintén kéthónapos kiképzésre lesznek berendelve, azért, hogy mint leendő papok és lelkészeik is kiképeztessenek a katonai pasztorizációra. Mi is nagyon helyesnek tartjuk, ; hogy erre intézkedés történik, mert láttuk a világháborúban, hagy az a pap, aki ott volt, sokszor nem volt tisztában a hadsereg szervezetiével, szolgálati 'Szabályzatával, nem volt tisztában azzal, mi az ő feladata, mint katonalelkésznek. Nagyon helyes tehát, hogy ebben a kiképzésiben fog részesülni. A légvédelem elsősegélynyújtásának ismerete is roppant szükséges és hasznos. De nem lehetne-e a dolgot 366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. úgy rendezni, hogy a teológiai tanfolyamokon a tanrendbe állítsanak be ilyen órákat és ott részint aktív katonatisztek, részint pedig katonalelkészek adják elő ezeket a tárgyakat és vezessék be ebbe a növendékeket. Ezt megint csak lelki szempontból kérem, mert nem tudom, hogy a két havi táborozás előnyükre fog-e válni lelki szempontból. Nem arról van szó, mintha mi azt' kérnők, hogy felszentelt papok felmentést kapjanak, hanem arról, hogy a subdiakonusok, illetőleg azok, akik már el vannak kötelezve a papi rendbe, akik ezt a szentséget -már felvették, akik tehát már kötelesek a breviárium elmondására, azok is egy Itekintet alá vétessenek a felszentelt papokkal. Hasonlókép azt is kérem, hogy a légvédelemnél a papság is igénybe vétessék. Ha segélyhelyet állítanak, ahol orvosok, ápolók stb., vannak, nem helyes, hogy onnan csak éppen a pap hiányozzék. Mi nagyon 'szívesen állunk rendelkezésre, ha erre vonatkozólag intézkedés történik, hogy miként a hadszíntéren történt, itthon is a segélyhelyre legyen pap is beosztva, mert erre szükség lehet. Ezeknek teljes mozgási szabadságot kívánunk, mert most, mikor légvédelmi gyakorlatok történtek, amint történtek a saját falumban is, nem mehettünk el a beteghez, pedig ilyenkor a mi feladatunk olyan fontos, minit az orvosi feladat. Azért kérnék intézkedést arra vonatkozólag, hogy ez a. jövőben ne fordulhasson elő. Az apácákról sincs szó a törvényjavaslatban. Talán egészen ki akarják hagyni őketf Ha nem hagynák ki őket, nagyon kívánatosnak tartanám, hogy csakis a nekik megfelelő betegápolásra és hasonló dologra lehessen őket felhasználni, nem pedig lőszergyártásra és más ilyen természetű munkára. T. Hází Rövidre kívántam fogni beszédemet csak ezért, hogy ennek a fontos törvényjavaslatnak tárgyalása mielőbb a végére érjen és azt mielőbb megszavazhassuk. Záradékul csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos megterhelést jelent,. Ez hizonyos, de ezt a megterhelést elfogadjuk azért, mert mindnyájain átérezzük ennek a szükségességét, sőt, átárezzük azt is, hogy még több áldozatot is tudott volna hozni ez a nemzet, ha többet kértek volna tőle. El (kell azonban ismernnük azt, hogy az egész törvényjavaslaton, mint egy vörös fonal, végig fut egy gondolat, a szociális gondolat. Az egyik kerületemben most vonul be egy családnak a nyolcadik fia. Öten és az apa résztvettek a világháborúban, egy hősi halált halt, •most vonul be a nyolcadik, a kilencedik már a sorozáson bennmaradt, a tizedik pedig 19 éves, szóval tíz fiú szolgálja majd ezt a hazát. (Egy hang a jobboldalon: Német?) Nem, magyar ember. Ha valaki ilyen áldozatot hoz a nemzetéért a gyermekek felnevelésével, ez több adót jelent, mint a virilistának az adója. (Tetszés.) Amikor a törvény az ilyen apának biztosítja azt az előnyt, hogy a többi fiú, mint fölös számú, póttartalékba helyeztessék, ez örömet keltett mindenfelé, mert hiszen nem kell már instanciázni, nem kell könyörögni, és a szülő látja, hogy az állam értékelni tudja azt a nagy áldozatot, amelyet a haza érdekében hozott ennyi gyermek, ennyi katona felnevelésével. Egyéb ilyen szociális gondoskodás is van ebben a törvényjavaslatban, amikor iparkodik ezt a terhet levenni azokról a vállakról, ame-