Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-366
418 Az országgyűlés képviselőházának zelmes befejezéséért, mi voltunk, akik a hadikölcsön-jegyzéssel hozzájárultunk ahhoz, hogy minden anyagi eszköz rendelkezésre álljon, hogy a háborút sikeresen lehessen befejezni. Ma, hála Istennek, más légkörben beszélhetünk. Ezek a támadások bennünket ma már nem érhetnek, de mégis szeretnék néhány szóval rátérni arra, hogy a keresztény erkölcs minden egyes embernek biztosítja a» önvédelem jogát akkor, amikor saját személyérői, vagy vagyonáról van szó. Annyira tmegy a keresztény erkölcs, hogy megengedhetőnek tartja a támadó életének kioltását is, ha a megtámadott másképen saját életét megvédeni nem tudja. Miután az államot az egyedlek létesítették, még pedig abból a célból, hogy, az _ állam az ő , érdiekjeiiket hathatósabban védje és ebben nekik az állam segítségükre lehessen, természetes dolog, hogy a keresztény erkölcs ezt a jogot átruházza magára az államra. Ezért a krisztusi erkölcsi tanítás sze rint az államnak jogában áll — r mint végső eszközhöz; — a háborúhoz is hozzányúlni, természetesen csak abban az esetben, ha ez jogos érdekből történik, és az erre illetékes vezetők kezdeményezik. Éhből az is következik, hogy amennyiben az államot megtámadják, a megtámadottnak jogában, erkölcsi jogában áll védekezni és ebben a védelemben offenzívát is indíthat, mert ehhez joga van azért is, hogy magát védje és a maga jogait érvényesíthesse. Ugyancsak a krisztusig erkölcstan szerint az államnak nemcsak jogában áll, hanem kötelessége is minden szükséges és erkölcsileg megengedett eszközt előkészíteni, hogy úgy a külső, mint a belső 'békét biztosíthassa, hogy jogait megvédhesse, hogy a rajta esett igazságtalanságot meg is torolhassa. Miután pedig ilyen eszköz a fegyveres era, mi sem természetesébh,, mint az, hogy az államhatalomnak kötelessége gondoskodni egy olyan véderőről, amely képes azoknak az egyedeknek a jogait megvédeni, amely egyedek képezik magát az államot. Az a mód, ahogy az államhatalom erről gondoskodik, nem korlátlan. Ez alatt azt értjük, hogy amikor arról van szó. hogy ^ az államhatalom gondoskodjék megfelelő véderőről, akkor ezt nem teheti teljesen a maga akarata szerint, hanem figyelemmel kell lennie az időszerű szükségletekre és az állampolgárok teherbíró képességére is. Az időszerinti szükségletet az államhatalom állapítja meg, mert ő látja a külföldi eshetőségeket, amelyeknek gondos mérlegelése az ő feladatához tartozik, és ez a feladat diktálja azután azt a mértéket, amilyen mértékben kell a véderő létesítéséről és annak kiképzéséről gondoskodni. Ez az okos előrelátás kötelesség és ez az oka annak, hogy sokszor — és ebben a pillanatban is —• sok vita tárgyát képezi az, hogy ez a véderőtörvény nem megy-e túl azon a határon, ameddig elmehet. Sokan féltették az egyedeknek úgy személyi,, mint vagyoni helyzetét. Amikor ezek a kérdések feltolultak, nem lehet eltagadni, hogy a törvényjavaslat a külső eshetőségek kellő mérlegelését tette figyelem tárgyává és ezért tovább ment el, mint máskor szokás volt, de ehhez viszont az államhatalomnak nemcsak joga van, hanem ez kötelessége is. Erkölcstelennek tekintjük a keresztény erkölcs szempontjából azt a fegyverkezést, amely_ nem az illető nemzet saját jogainak védelmére, saját békéjének fenntartására, irányul, hanem arra, Jhogy más népeket leigázzon, idegen terül eto366. ülése 1939 január 25-én, szerdán. ket megszálljon, vagy más államok belső ügyeibe beleavatkozzék. Az ilyen fegyverkezés erkölcstelen és meg nem engedett fegyverkezés. Az ilyennel szemben a kellő felfegyverkezés a keresztény erkölcstan szerint nemcsak megengedett, hanem kötelesség is. Hogy ez a fegyverkezés mennyire mehet el, azt természetesen leszögezni nem lehet. Itt mindig számolni kell a háborúviselés időszerűségével. Azt hiszem, ma már senkisem gondol arra, hogy a háborús felek figyelemmel lesznek a nemzetközi egyezményekre, vagy a természeti törvényekre. Gondoljunk csak a spanyol, vagy a japán-kínai háborúra. Kérdem, betartják-e . ott a nemzetközi egyezményeket, vagy a természeti törvényeket 1 ? Ma el kell készülve lennünk arra, — a miniszter úr is igen jól mondotta — hogy a jövő háborúja totális háború lesz, hogy még az erkölcsileg meg nem engedett eszközöket is igénybeveszik a háború viselésénél. Amikor ilyen eshetőségekkel állunk szemben, akkor nem mérlegelhetjük, hogy mi van megengedve, mi nincs, s nem telhetjük mérlegelés tárgyává, hogy vájjon az egyedek mennyire lesznek megterhelve, hanem mindent meg kell tennünk, hogy ilyen totális háborúra mi is fel legyünk készülve. Amikor tehát egy ilyen magában véve erkölcstelen háborúra történik a felkészülődés, ez nemcsak megengedett t dolog, hanem az államhatalomnak kötelessége is, mert gondoskodnia kell az ő polgárainak védelméről, gondoskodnia kell arróL hogy a külső és a belső béke biztosíttassák, az illető nép jogai pedig fenntartassanak. T. Ház! Ezek azok a szempontok, amelyeket az erkölcs szempontjából kívántam leszögezni és amelyek megállapítják magának az egyháznak az álláspontját is, amikor ezt a honvédelmi törvényjavaslatot elfogadja. Elfogadja pedig azért, mert elismeri, hogy az államhatalomnak jogában áll háborút viselni, ha erre jogos oka van. Jogosnak ismeri el tehát az egyház az államhatalomnak azt a törekvését, hogy megfelelő létszámú és kellően felszerelt hadsereget szervezzen és tartson, hogy igénybe vegye az egyedeknek minden személyi és vagyoni adottságát, jogosnak ismeri el a mai viszonyok között a totális Háborúra való felkészülést is, mert ez magával involválja az allam feladatait és kötelességeit. Ezekután nézzük meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot afoból a szempontból, hogy mennyiben felel meg ezeknek az erkölcsi normáknak. Azt látjuk, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyobb mértékben terheli meg a polgárokat, amint eddig az szükséges volt. Látjuk, hogy sóikkal nagyobb az igénytámasztás és az igénybevétel, mint az eddig megszokott volt. Látjuk,, hogy ez a örvényjavaslat belenyúl a magángazdaságba és érinti az 1 egyedeknek nemcsak személyi körélményeit, hanem vagyoni dolgait is. Mindez tulajdonképpen azért történik, amint a (miniszter úrtól is hallottuk, mert totális háborúra kell felkészülnünk, olyan háborúra, amely nemcsak a fronton játszódik le, hanem hadszíntérré változtatja az ország egész területét. Ezért a fegyveres erő felkészítése, védő és támadó felkészülése nemcsak megengedett, hanem kötelessége is az államhatalomnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát a keresztény erkölcsnek teljesen megfelel. Ami pedig a súlyos megterhelést illeti, azt is megengedettnek kell deklarálnunk azért, mert Magyarország nem mint kezdeményező
