Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-365
Az országgyűlés képviselőházának Z65. ülése 1939 január 2^-én, kedden. 413 szükséges tervgazdálkodási intézkedések idején, de sok tekintetben a szükséges mértéken messze túlmenő tervgazdálkodási intézkedések útvesztőjében bizony még az is, aki az anyagban otthon van és azt hiszi, hogy azt kellőkép ismeri is, könnyen eltévedhet. Amellett természetszerűleg különböző, önmagukban igen súlyos problémák élesen ütköznek s megoldásuk egymással ellentétes. Akármilyen fontosak is a különböző szempontok, ezek egymással gyakran tökéletesen ellenirányban érvényesülnek. Ha azt mondom, hogy a honvédelmen kívül nincs f onto sab b feladat, mint a dolgozó rétegek szociális szintjének emelése, bizonyos, hogy mindenki egyetért velem. Jobb munkabérek, nyolcórai munkaidő, családi munkabérek, az egészségügyi és a kulturális berendezések erőteljes fejlesztése és javítása, van-e ezeknél méltóbb feladat 1 ? Ha ugyanakkor azt mondom, íhogy az ipari árszint^ csökkenése bizonyára éppúgy megfelel a közóhajnak, ez szintén nem fog ellentmondásra találni. Mégis a honvédelmi és szociális feladatok megoldása rengeteg befektetést, tehát pénzt igényel, ami részben a termelési költségek, részben az adóteher emelkedésében jut kifejezésre, tehát olyan tényezőkben, amelyek viszont az ipari árszint leszállítása ellen érvényesülnek. Kényes feladat megtalálni azt a határt, amelyen, ha a kormányzat túlmegy, egyik vagy másik életfontosságú szempont veszélyeztetve van és nyilvánvaló, hogy a legközelebbi időben az ország minden dolg-ozó és termelő rétege részéről a legnagyobb erőfeszítést kell kifejtenünk, ha honvédelmi és szociális feladatainknak meg akarunk felelni. Ez az erőfeszítés azonban eredményesen csak abban az esetben fejthető ki, ha a termelés zavartalan útja elől elhárítjuk az akadályokat és olyan esetben, amikor a különböző szempontok bármilyen fontosak is legyenek, de mégis ütköznek, tisztában kell lennünk azzal, hogy a honvédelmi szempont az, amelynek minden más szempontot feltétel nélkül alá kell rendelni. Az ipari termelésre pedig feladat vár, hogy bárkinek a kezében legyen, maximális erőkifejtésre legyen képes, aminek a nehézségeit, ismétlem, csak az nem tudja elképzelni, jiki a gyakorlati életben, ipari téren eddig nem tevékenykedett. T. Ház! Ezekben a, kérdésekben nem elegendő a kormányzati fórumok — elismerem — igen nagy tudása, tapasztalata, amely az irányító és ellenőrző munkára teszi őket képessé, hanem szükséges az is, hogy a gyakorlati keresztülvitel is hozzáértő, tapasztalt kezekben legyen. Végzetes hiba volna azt gondolni, hogy a termelési gépezet egy-egy állomásán egy-egy ott dolgozó ember egy másik emberrel minden további nélkül helyettesíthető, mert tudás és tapasztalat együtt adják meg a képességet arra, hogy feladatának mindenki meg tudjon felelni. Gyakran lazának látszó és mégis szerves összefüggések ismerete és a kellő áttekintés megszerzése nélkül a termelőgépezet zavartalanul működni nem tud, csak a tapasztalat képesíthet erre, amelyhez, elismerem, megfelelő előképzettségnek és tanultságnak is kell csatlakoznia. Hiszem, hogy az utánpótlás kérdésében ezt a szempontot mindenki dominálónak fogja ítélni és hogy ilyenképpen már az ifjúság nevelésében is a jövőben erősebb mértékben fog kidomborodni ez a szempont, mint eddig. A katonás nevelés mellett szükséges a tudás, a tapasztalat és gyakorlat maximuma mindenki részére a terKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXI. melőgépezetnek azon a helyén, ahova az élet állítja. Ebben a tekintetben a középiskolai és a főiskolai tantervünk még ma is sok reformra szorul és ha ez a kérdés látszólag talán kissé távol esik a honvédelmi szempontoktól, szerintem a legszorosabb szervi összefüggésben van vele, annál is inkább, mert a honvédelmi felkészültség szempontjából is elengedhetetlen, hogy az országban minden termelési és foglalkozási ágban mindenütt kellő számú és kellően képzett szakértő álljon rendelkezésre. A kormány részéről volna vállalandó a hivatalos tanácsadás és lennének szükségesek más kormányzati intézkedések abban az értelemben, hogy irányítsák az ifjúság pályaválasztását. Mert mindenki tapasztalta azt az anomáliát, hogy például az egyik oldalon még ma is igen sajnálatos módon jelentkezik az ifjúság elhelyezetlenségének sötét gondja, a másik oldalon pedig a technikusok, mérnökök és főleg vegyészek egyáltalában nem állanak rendelkezésre és ezekben bizony igen súlyos hiány mutatkozik. Méltóztassék tekintetbe venni, — azt hiszem, ez a kérdés is szorosan összefügg a honvédelmi tárca kérdéseivel — hogy ezek a hiányok nem nagyon könnyen és nem rövid idő alatt pótolhatók, mert hiszen az, hogy négy év múlva hány építészmérnök, gépészmérnök és vegyészmérnök fog a gazdasági életnek és ezzel kapcsolatban a honvédelemnek is rendelkezésére állani, már ma el van döntve, hiszen a mai elsőéves műegyetemi hallgatók száma határozza meg, hogy négy év múlva ezekben a szakmákban hány tanult munkaerő felett fogunk pótlásképpen rendelkezni. Sokkal korábbi stádiumban kellene tehát az államnak irányítólag, tanácsadás, statisztikák közlése, a hiányok^ feltárása útján közbelépnie és lehetőleg úgy irányítania a fiatalság tanulmányait, — és ezzel az elhelyezkedését is — hogy ne legyen az egyik oldalon túlzott mennyiségű s # ezért elhelyezhetetlen munkaerő és ne nyomja emiatt az országot az ifjúság elhelyezkedésének igen fontos, mondhatnám exisztenciális fontosságú kérdése, a másik oldalon pedig lámpással se lehessen rupg találni azokat a képzett munkaerőket, akikre az ország termelésének és honvédelmének megszervezése szempontjából is szükség van. A katonás szellem meghonosítása céljából melegen üdvözlöm a leventeoktatás tervezett kiterjesztését és általános kötelezővé tételét. Bátor vagyok javasolni, hogy a leventeoktatás keretében bizonyos szelekcióval, aszerint, hogy az egyesek mi iránt érdeklődnek, mód adassék bizonyos gyakorlati tapasztalatok elsajátítására is, amelyek később az életben rendkívül hasznosnak bizonyulhatnak; gondolok itt az egyes egyszerűbb gépek kezelésének megtanulására, egyes mesterségek alapismereteinek elsajátítására, a kézügyesség gyakorlására és hasonlókra. Hogy mit jelent az a katonás szellem és fegyelem, amelyet már a leventekorban, de később a katonai szolgálat idejében sokkal tökéletesebben fogad be magába az ember, azt mindnyájan jól tudjuk, akik katonák voltunk. Merem megkockáztatni azt az állítást, hogy még ha — ami hiúi ábránd — nem is kerülne soha háborúra sor, akkor is alapvető fontosságú a fegyelmezett, katonás, teljesítőképes és erős hadsereg a nemzetnevelés szempontjából, azért, hogy fegyelmezett és bátor, 64
