Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

402 Az országgyűlés képviselőházának szempont a honvédség ügye és ezzel kapcsolatban a nemzet mai nemzetközi helyzetében adott lehetőségei és helyzete, a másik az előadó úrnak egy mondata, amelyet beszédében mondott és ezzel kapcsolatosan Szeder János képviselőtársamnak e törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál mondott azon megállapítása, hogy a világháborúban négyest kaptunk volna történelemből. A (harmadik szempont, amelyből a javaslathoz hozzászólni kívánok, az, hogy ellentéteket látok fennforogni a kormány különböző törvényjavaslatai közt, különösen e közt a törvényjavaslat és az egyesített bizottságokban most táxgyalt másik törvényjavaslat közt. T. Ház! A honvédség ügyére nézve teljesen azonos álláspontot vallok ma is, mint amely álláspontot 1936-ban a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásakor elmondtam. Méltóztassék megengedni, hogy abból a beszédemből néhány sort a Naplóból felolvassak, mert mindaz, amit akkor elmondtam, ma is mindannyiunk számára létező igazság. A következőket mondtam el a képviselőház 1936 május 25-iki ülésén (olvassa): »T. Ház! Az egyetlen legyőzött állam vagyunk, amely minden tekintetben betartotta eddig a békefeltételeket. A Párizs-környéki békékkel sújtott államok között legelőször Törökország tette túl magát az eredeti békefeltételeken, később, amint éppen a közelmúlt események igazolták, Németország és Ausztria is túltette magát ezeken, Németország és Ausztria is bevezette az általános védkötelezettséget. Mi vagyunk a világon az egyedüli nemzet, amely még az önvédelemben is korlátozva van. Ismétlem, magam az egész világra nézve a leszerelés és lefegyverzés álláspontján állok, de ha az egész világ állig fegyverben van, akkor azt mondom, hogy nem lehetünk egyedül mi a pacifizmus áláspóntján. Leihetetlen a pacifizmus az őserdőben, mert nem tudunk pacifista beszédekkel, vagy a pacifizmus elvi álláspontjával •a ragadozókkal és a vadállatokkal szemben védekezni, vagy eredményeket elérni és a béke olajágával hiába közeledünk a bozótban leselkedő vadakhoz és ragadozókhoz. Amikor szomszédaink mind állig fegyverben, teljes készültségben vannak és szorító vasgyűrűként vesznek bennünket körül, ugyanakkor mi nem gondoskodunk kellőképpen önvédelmünkről. Ma ugyanis az a helyzet, hogy ismét a tatárjárás megismétlődése fenyeget.« — Talán még aktuálisabb ez ma, mint 1936-ban volt. — »Három ilyen új, modern tatárjárás veszedelmét látom. Az egyik a pánszláv veszedelem, amely egyenlő a bolsevizmussal, a másik a pángermán veszedelem, amely egyenlő a nemzeti szocializmussal, a harmadik pedig a kisantantnak Magyarország ellen fegyverkezett tökéletes szövetsége. Ilyen körülmények között általános védkötelezettségre és egy korszerű hadsereg kifejlesztésére volna szükség. Az általános katonai kiképzés minden eshetőségre alkalmas haderőt eredményezne. Szükséges ez akkor, amikor csonka országunk határain túl minden irányban állig fegyverben nem honvédségek, hanem korszerű, modern fegyverzetű, légitámadásra és annak elhárítására tökéletesen felszerelt haderők vannak állandó fejlesztés alatt. Az általános védkötelezettség az egész polgárság testi és szellemi nevelésén kívül az egyén fegyelmezettségét, önbizalmát és önérzetét fokozza.« Kifejtettem ezenkívül azt 36'5. ülése 1939 január î$-ên, kedden. is, hogy egyúttal a munkanélküliség csökkentésére és levezetésére is alkalmas. T. Ház! Amit 1936-ban, három évvel ezelőtt talán sok szempontból még könnyebb időkben, kevésbbé fenyegető nemzetközi helyzetben bátor voltam elmondani, ugyanezt a képviselőiházban csak megismételhetem ma, amikor végre odajutottunk, hogy az általános védkötelezettségről szóló törvényjavaslatot tárgyalhatja ez a Ház. T. Ház! Én mind 1936-ban, mind ma is abból a tételből indultam ki, hogy ha nemzeti demokratának vallom magam, akkor nemzetközi és nemzeti szempontból minden tekintetben csak egyet követelhetek: igazságot künn és benn, egyenjogúságot tehát a népek között odakünn, egyenjogúságot tehát idebenn a nép minden egyes tagja, minden magyar állampolgár számára. Hirdettem és hirdetem, ma is, hogy igaz az a jelszó, — ós ez nem is jelszó, hanem nagy eszmény •— hogy igazságot Magyarországnak kifelé, ugyanakkor azonban igaz kellene, hogy legyen az az eszmény, az az igazság: igazságot Magyarországon befelé. A javaslat az általáno

s védkötelezettséget hozza, azt, amit én 1936-ban már követeltem. A fegyverkezési egyenjogúság azóta néhány hónappal ezelőtt megszületett. Nem lennék konzekvens önmagamhoz, ha e két tényt, amelyet .mint óhajt követeltem három esztendővel ezelőtti, ma örömmel ne üdvözölném. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Az, 1936. évi költségvetésnél szólottam arról a témáról is, amelyről megnyugtató szavakat hallottunk ma, éppen a honvédelmi miniszter úrtól és amely témát e javaslat vitájában főleg Árvátfalvi Nagy István képviselőtársam tett szóvá. Ez a hadigondozottak és hadirokkantak ügye. Bátor voltam erről | már az 1932/33. évi költségvetés tárgyalása alkalmával szólni, amikor a honvédelmi tárca vitájában kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkoztam. Akkor kimutattam azt, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák valamennyi állam között, sajnos, éppen nálunk részesülnek a legmostohább elbánásban; kimu;tattam azt, hogy, a győztes [hatalmakról nem beszélve, Németországban és Ausztriában, az akkor még független és önálló Ausztriában, tehát szintén háborúvesztes államokban a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák tíz-tizenotször annyi összeget kapnak azokhoz az összegekhez képest, amelyekben ugyanazok a kategóriák Magyarországon részesülnek. Sajnosi, ezt a kérdést a hadirokkantakról, a hadigondozottakról szóló törvény sem rendezte úgy, Ihogy az általános megelégedésre szolgált volna. Sajnos, kifogásainkat azóta is fenn kellett tartanunk főleg abból a szempontból, hogy ezt a kérdést inkább a koldusügyek, az alamizsnaügyek terére terelte az eddigi elintézési mód. T. Ház! En úgy a bizottság tárgyalása során, mint most az általános vitában a hon védelmi miniszter úr által elmondottak során meggyőződtem arról, hogy ezt a kérdést külön a honvédelmi miniszter úr figyelmébe ajánlani felesleges. Ebben a kérdésben teljesen egyek vagyunk a íhonvédelmi miniszter úrral és esrvek vagyunk talán még azok is, akik a Ház különböző oldalain ülve, különböző világnézeteket, különböző politikai programmokat és különböző társadalmi és egyéni programmokat val-