Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-365

Az országgyűlés képviselőházának amely az államfő irányítása mellett a minisztérium tagjain kívül az ország ket legfontosabb katonai tényezőjéből, a honvédség főparancsnokából és vezérkari főnökéből áll, feladata az ország honvédelemre való megszervezésének általános irányítása és a vonatkozó munkálatok ellenőrzése. A népességben rejlő katonai erő kihasználását és a népesség katonai szolgálatra való kiképzését a törvényjavaslatnak a leventekötelezettségre és a hadkötelezettségre vonatkozó rendelkezései biztosítják. Mint már beszédem bevezető részében említettem, ebből a szempontból is messzebbmenő követelményeket kell támasztanunk a nemzettel szemben, mert a népesség katonai erejének a legteljesebb mértékben való kihasználását kell biztosítanunk. A leventekötelezettség alakjában a katonai előképzést vezetjük be veder őrendszerünkbe. Erre azért van szükség, hogy a tényleges katonai szolgálat idejét az elemi katonai kiképzéstől tehermentesítsük és a maga egészében a magasabb katonai kiképzésre használhassuk ki. (Helyeslés.) E mellett a leventekötelezettség még fontos nemzetnevelési célokat is szolgál. (Úgy van! Ügy van!) A hadkötelezettség visszaállítása a múltban kipróbált és jól bevált, tökéletes hadkiegészítési rendszer visszaállítását jelenti. (Élénk helyeslés.) Természetes, hogy a szabályozásnál tekintettel kellett lenni a korszerű, hadviselés által támasztott követelményekre. Alapvető újítása a hadkötelezettségre vonatkozó résznek a katonai utánképzésnek lövészkötelezettség elnevezés alatt való bevezetése. Az egyenlő teherviselés elvének a hadkötelezettség terén való maradéktalan érvényesítése érdekében megszünteti a javaslat az egyévi önkéntesi kedvezményt, a papokat és lelkészeket jobban bekapcsolja a honvédelem szolgálatába s körültekintően gondoskodik a hadkötelezettek szociális érdekeinek biztosításáról is. A honvédelmi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések a múltban fennállott hadi szolgálatra vonatkozó rendelkezések helyébe lépnek. Ezek úgy a honvédség, mint az ország egész népe szükségleteinek háború esetén való kielégítésére, a gazdasági életnek a honvédelem szolgálatába való tökéletes beállítását biztosítják. Ennek a feladatnak ellátása a korszerű hadviselési követelmények bonyolultsága, a gazdasági élet érzékenysége s hazánk különleges viszonyai következtében a alaposabb békebeli előkészítést kívánja meg. Ezért a javaslatnak vonatkozó része megadja azokat a felhatalmazásokat, amelyek az alapos előkészületek végrehajtására már béke idején is szükségesek. Különös jelentőséggel bírnak a törvényjavaslatnak az iparnak a honvédelem szolgálatába való beállítását biztosító rendelkezései. i I T. Képviselőház! Mindezek a felhatalmazások kétségtelenül új korlátozásokat és kötelezettségeket jelentenek úgy az egyénre, mint a gazdasági életre nézve, azonban ezeket, úgy érzem, a nagy cél elérése érdekében el kell vállalnunk s ezekről le nem mondhatunk. A törvényjavaslatnak egy további része a légvédelmet szabályozza újra, az ezen a téren ti d dig és főként a közelmúlt krízis alatt szerzett gyakorlati tapasztalatok figyelembe vétele mellett. A korszerű légvédelem fontosságát és szükségességét, úgy hiszem, nem szükséges a t. Ház előtt külön kiemelnem. Végül egy önálló részben felöleli a tör365. iilésfi 1939 január 2^-én, kedden. 395 vényjavaslat a háború esetére való kivételes hatalomra vonatkozó azokat a rendelkezéseket is, amelyeket eddig az 1912 : LXIII. te. foglalt magában. A honvédelemre való felkészülésnek ezek a rendelkezések annyira integráns részéi képezik, hogy ezek nélkül honvédelmi törvényünk hiányos volna. Ebben a vonatkozásban a törvényjavaslat mindössze azt az új rendelkezést tartalmazza, hogy az egyes tárgykörökre vonatkozó különleges felhatalmazásokon kívül, kellő alkotmánybiztosítékok mellett, — elkerülhetetlen szükség esetére — általános felhatalmazást is ad a kormánynak a törvényben megállapítottakon túlmenő kivételes intézkedések tételére is. Erre a messzemenő felhatalmazásra azért van szükség, mert a hadviselés mai fejlettsége mellett ma senki sem láthatja előre a háború alatt előállható mindazokat a helyzeteket, amelyekben kivételes kormányzati intézkedésekre van szükség, a hadviselés várható további fejlődése esetére szükséges intézkedéseket pedig természetszerűen még kevésbbé lehet előrelátni. A kormány a mindenkori helyzet által megkívánt különleges intézkedéseket idejében tehát csak az ilyen általános felhatalmazás alapján teheti meg. A törvényjavaslat külön része foglalkozik a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos és a honvédelem érdekében szükséges egyéb büntető rendelkezésekkel, végül a javaslat utolsó része még különböző szükséges rendelkezéseket tartalmaz. Kiemelem ezek közül a háború idején bevonultak támogatásra szoruló családjainak segélyezésére és a különböző kötelezettségek teljesítéséből kifolyólag megsérült személyekről, valamint az elhalt személyek hátramaradottairól való gondoskodásra vonatkozó rendelkezéseket. Legyen szabad most néhány szóval áttérnem a vita folyamán elhangzott megjegyzések megbeszélésére. Topertzer Ákosné, vitéz Űjfalussy Gábor és vitéz Somogyváry Gyula igen t. képviselőknek a női munkaszolgálatra vonatkozó megjegyzéseiről örömmel állapítom meg, hogy azok teljes mértékben párhuzamosan mozognak a törvényjavaslat errevonatkozó intencióival. Szabad utalnom arra, hogy a törvényjavaslat 88., 89. és 92. §-ai, amelyek a női erkölcs védelméről és a családvédelemről kívánnak gondoskodni, teljesen ugyanabban az irányban haladnak, amelyet a t. felszólalók képviseltek. Arra is ígéretet tehetek, hogy a részletes végrehajtásnál figyelemmel leszünk mindazokra^ a szempontokra, amelyekről a t. felszólalók szívesek voltak megemlékezni. (Helyeslés.) Amennyiben pedig erre az időre az Országos Nővédő Tanács megalakul, annak tanácsait is szívesen tekintetbe fogom venni. (Éljenzés jobbfelől és a középen.) Szóbakerült a vita folyamán a tisztikar politizálásának kérdése. Ebben a kérdésben a helyzetnek, a valóságnak megfelelő lerögzítése mellett álláspontomat, mint a honvédség vezetőségének általános és hivatalos álláspontját, világosan és félreérthetetlenül akarom kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) A valóságnak megfelelő helyzet az, hogy a tisztikar, mint ilyen, ma nem politizál, a tisztikarban és egyénenként a tisztek túlnyomó többségében él az a meggyőződés, hogy a hadseregnek a pártpolitikai harcokba való bevonása, vagy a pártpolitikai harcokba való beavatkoegyképpen csakis az ország vesztére vezethet. (Úgy van! Ügy van!) A tisztikar és ezek a tisztek a főméltóságú Kormányzó úrnak tett