Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-364
386 Áz országgyűlés képv/ticdoházának 3ö Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: lleibel Mihály! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik? Csikvándi Ernő jegyző: Hubay Kálmán! Hubay Kálmán: T. Ház! Tisztelettel kérek engedélyt arra, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos vitában beszédemet a Ház legközelebbi ülésén mondhassam el. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszéd elhalasztásához a hozzájárulást megadta. T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket kedden, e hó 24-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának r folytatását. Kérdem, kíván valaki a napirendi indítványhoz hozzászólni? (Klein Antal szólásra jelentkezik.) Klein Antal képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Képviselőház! Gróf Csáky István külügyminiszter úr a tegnapi napon érkezett haza arról az útról, amelyre mint külügyminiszter, hivatalos minőségben első ízben ment és amely útjára őt az aggódó és hálás nemzet pártkülönbség nélkül gondolatban elkísérte. Köztudomású az, amit különben a külügyminiszter úr egyik legutóbb elmondott beszédében is említett, hogy a hagyományos régi magyar-német jóviszonyon és barátságon az utóbbi időben bizonyos ködfoltok támadtak. Ezeknek a ködfoltoknak eloszlatása, a magyar-német jó viszony [helyreállítása és ápolása kell hogy — ismét állítom, pártkülönbség nélkül — valamennyiünk feladata és kötelessége legyen. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve arról, hogy a külügyminiszter úrnak ez az útja ezt a célt szolgálta, amit különben az a nyilatkozata is mutat, melyet tegnap a Magyar Távirati Iroda tulósítója előtt' tett. Ebben a nyilatkozatban megállapította (olvassa): »Berlini utamról a legjobb benyomásokkal, tehát megelégedve tértem vissza, mert ott baráti megértésre találtam.« Mindenki örülhet, — ismét mondom, pártkülönbség nélkül — (Ügy van! Úgy van!) hogy a külügyminiszter úrnak ezt az útját siker koronázta és hogy baráti megértésre talált. Amikor a külügyminiszter úr ezt a nehéz és hivatásos útját teljesítette, ugyanakkor itt ebben a Házban egy interpelláció hangzott el gróf Festetics Sándor képviselőtársunk ajkáról. (Dulin Jenő: Sötét dolog volt!) Ez az én meggyőződésem is és megítélésem szerint semmilyen körülmények között sem szolgálta azt a célt, hogy ezt a német-magyar baráti jóviszonyt helyreállítsuk. (Ügy van! Ügy van! — Dulin Jenő: Sötét dolog volt! — Farkas István: Újabb sötét ködfoltokat csinált!) Nem akarok most azokról a kérdésekről beszélni, amelyeknek megítélése nem rám, hanem egyéb tényezőkre tartozik, azonban az ő beszédének — amely, szerintem, a legszerencsétlenebb volt — egy részét vagyok bátor felolvasni s ennek elbírálását az egész nemzet, az egész Ház ítéletére bízni. Gróf Festetics Sándor képviselőtársunk interpellációjában a következőket mondotta (olvassa): »Végül arra szeretnék hivatkozni, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltósága, nagyon helyesen, elérkezettnek vélte az idői 4. ülése 1939 január 20-án, pénteken. arra, hogy * magyarországi német kisebbségjogi és kulturális helyzetét véglegesen rendezze.. .E célból meghívta dir. Basch Ferencet is és felhatalmazta őt arra, hogy Magyarországon egy német népi szövetséget, »Volksbund der Deutschen in Ungarn«, létesítsen... A Volksbund alakulógyűlést tartott. Ezen nagyon sok német vett részt Magyarországról. De azután mi történt? Azután, amikor hazautaztak, akkor ott a vidéki korifeusok szatelle ; sei lefogták, kikérdezték, kihallgatták, bekísérték őket a sokszor húsz kilométerre lévő főszolgabírói hivatalba.« T. Képviselőház! Nem az én feladatom a hatóságot vagy egyes embereket, akik ebben résztvettek, megvédeni, mert meg vagyok győződve arról, hogy a kormány és a belügyminiszter úr ennek a feladatnak meg fog felelni. Én a bonyhádi választókerületet képviselem itt, amelynek németajkú svábjai közül nagy számban, legnagyobb számban mentek el arra az alakuló gyűlésre, amely alakuló gyűlés a kormány tudtával, beleegyezésével és engedélyével történt s amely alakuló gyűlésen a kormánypárt egyik illusztris tagja, Mecsér András is résztvett. Nem tudom tehát elképzelni, hogy egy engedélyezett gyűlésből kifolyólag az ott résztvett polgárokat zaklassák ós bekísérjék a főszolgabírósághoz, mert szerintem nem történhetett más, hiszen bekísérni valakit a húsz kilométer távolságra lévő főszolgabírói hivatalba, ezt csak hatósági közegek tehetik, magánszemélyek nem tehetik. Én kötelességemnek tartottam mindenkor vigyázni arra, 'hogy németajkú polgártársaim bármi néven nevezendő hatósági üldözésnek ne legyenek kitéve, ezért gróf Festetics Sándor t. képviselőtársunkhoz fordultam azzal a tiszteletteljes kéréssel, szíveskedjék nekem megadni az adatokat, hogy kik voltak azok, akikkel szemben hatósági túlkapások történtek, kit bírságoltak meg, kit büntettek meg, kit kísértek be. Azt kértem tehát, hogy ezeket az adatokat konkretizálja. Erre gróf Festetics Sándor nekem itt azt mondotta az első napon, hogy neki pozitív adata nincs, ő ezt csak a külföldi, németországi újságokból olvasta. (Zaj a Ház minden oldalán. — Br. Berg Miksa: Hallatlan, ska'ndatum! — Kun Béla: Kik helyezték el a hazug híreket? — Reisinger Ferenc: Ha mi csinálnánk ilyet, Mecsér úr!) Erre a tegnapi napon az újságokban ismét felszólítottam s kérdést intéztem hozzá, hogy szíveskedjék felvilágosításokat adni, mert meg vagyok győződve róla, hogy nemcsak én, hanem a kormány is tudni fogja a kötelességét s hogy azokkal a hatósági tényezőkkel, azokkal a közegekkel szemben, akik ezért embereket bekísérnek, üldöznek és zaklatnak, el fognak járni. Meg kell állapítanom, hogy gróf Festetics Sándor úr ennek nem tett eleget, ezért én kénytelen vagyok az ő első közlését elfogadni, hogy semmi néven nevezendő konkrét adata nem volt és nincs s midőn ezt a vádat hangoztatta, amely nemcsak a hatóságokkal szemben, de az ilyen esetekben kötelességét nem teljesítő kormányzattal szemben is vád, ezzel az én megítélésem szerint nem szolgálta azt a célt, amelyre ő hivatkozott, hogy a magyar-német viszonyt ápolni kell. (Dulin Jenő: Ezek veszélyeztetik a jóviszonyt!) Ha ugyanis németellenes izgatás folyik ebben az országban^ azt a legélesebben kell elítélnünk, de én megállapítom, hogy gróf Festetics Sándornak ez a ténykedése magyarellenes izgatás volt. (Ügy
