Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-364
374 Az országgyűlés ' képviselőházának 36 U. belső területeken fel kell készíteni a polgári lakosságot minden tekintetben a legszörnyűb támadásokra, amelyeket éppen a háromdimenziós háború jelent. Ennek a felkészülésnek természetes következménye az volt, hogy mindenki, a legkisebbtől, tehát a 14 évestől egészen a 70 évesig mindaddig, amíg valaki a védelem érdekében bármire is befogható, megfelelő módon kiképezve beállíttassék a maga helyére. Ennek az előkészületnek csak igen kis része játszódik le a tulajdonképpeni tényleges szolgálat és a hadsereg keretén belül. Az előkészületnek és a nemzetvédelemnek igen jelentékeny része a hadseregen kívüli különböző alakulatokban fog végbemenni. Ezeknek az alakulatoknak elseje korban is a leventeintézmény és az abban tömörített ifjúság. A leven teintézmény fontosságával valamennyien tisztában vagyunk. Ma már nincs senki ebben a Házban, aki a leventeintézményben ne látná a testnevelésnek és az állampolgári nevelésnek egyik legfontosabb és legkiválóbb eszközét. A leventeintézmény helyes alkalmazása mellett megrövidül a szolgálati idő, de kiegészül az iskolai nevelés is. Ennek helyes alkalmazása mellett éppen a mi országunkban, ahol 12—14 esztendős korban végződik a tulajdonképpeni nevelés, a földmíves és ipari lakosság jelentékeny részénél a leventeintézmény révén olyan további gondozásba kerül a fiatalság, amely — amellett, hogy katonai célra teljesen ütőképessé és állóképessé képezi ki — állandó állam-polgári nevelést tud neki adni azzal, hogy figyelmezteti őt a haza iránti kötelességre, hozzászoktatja a fegyelemhez és megtanítja arra, miképpen kell engedelmeskedni. A másik ilyen intézmény, amelynek fontossága ma t még talán fel sem mérhető, a munkaszolgálat intézménye. A munkaszolgá- ; lattal már kísérleteztünk az elmúlt esztendők- J ben. A főiskolai ifjúság igen szűk keretben megtette azt, hogy külföldi példák alapján Önkéntes munkatá.Lorok út„án próiálta ennek az intézménynek Magyarországon való bevezetését is elősegíteni. Azok a kísérletek, amelyeket ezen a téren végeztek, teljes mértékben igazolták a várakozásokat és én nem tehetek mást, minthogy őszinte elismerésemet és köszönetemet fejezzem ki a honvédelmi miniszter úrnak azért, hogy a törvényjavaslat megszerkesztésénél erre az intézményre tekintettel volt. Ez az intézmény mintegy kisegítő intézmény szerepel azok számára, akik a rendes sorhadi kötelezettségbe nem vonhatók be, testi vagy egyéb alkalmatlanságuk folytán. Azt hiszem azonban, ez nem zárja ki azt, hogy az önkéntes munkaszolgálat intézménye továbbfejlesztessék, mert hiszen méltóztassanak figyelembe venni, hogy igen sok olyan közmunka van, — mégpedig hadi érdekű közmunka — amelynek elvégzése rendes magángazdasági szolgáltatások mellett alig képzelhető el. A legtöbb ország fel is használta ezt a lehetőséget. Nagyon érdekesek voltak az 1935. évi genfi munkaügyi konferencia tanácskozásai, amelyen éppen azt akarták elérni, hogy a munkanélküliséget az önkéntes munkaszolgá'lat útján vezessék be. Ebbe azokat a fiatalon berekét vonnák be, akik még nem érték el azt a kort, amelyben szívesen veszik fel őket a gyárba, kivéve azt az esetet, ha csak nem akarnak belőlük képzett munkásokat uevemi. Nagyon jól tudjuk, hogy a földmíves lakosság igen jelentékeny része erre nem is tarhat számot. Mondom, ezeket akarták munkatáborokba tömöríteni, kiképezni, munkafegyelemhez szokülése 1939 január 20-án, pénteken. tatni és felhasználni arra, hogy olyan munkálatokat végeztessenek el velük, amelyeknek elvégeztetése az állam rendes budgetjének keretében majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. A munkaszolgálat keretébe beállítván, megszüntessék ezekre a munkanélküliség rettenetes demoralizáló hatását, a másik oldalon pedig a nemzet számára komoly és nagy szolgálatra tudják őket nevelni. A harmadik jellegzetessége ennek a törvényjavaslatnak az, hogy már a békében beállítja és előkészíti az egész gazdasági életet a háború szükségleteire. Mielőtt még az ellenzéknél és az ellenzéken kívül saját pártunk sok tagjánál is felmerült aggályokat sikerült eloszlatni, éppen ez a rész s éppen ezek az intézkedések, amelyek a gazdasági háború megszervezésére, az úgynevezett Wehrwirtschaft bevezetésére vonatkoztak, voltak azok, amelyek itt a legtöbb aggodalmat okozták. Megállapíthatjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik legsikerültebb része éppen a hadiszolgáltatásra vonatkozó része. Az egész világon, kezdve Amerikától, mindenütt, a tudósoknak, mérnököknek és technikusóknak tömkelege töri a fejét azon, hogy abban a pillanatban, amikor már semmiféle más nemzetközi eszköz nem áll rendelkezésre és bekövetkezik a háború réme, miképpen lehet a mai támadó fegyverek mellett, amelyek, mint az előbb említettem, a küszöböt is átlépik, a gazdasági életet egyrészt a feladatokra felkészíteni úgy, hogy a hadseregnek és a polgári lakosságnak a szükségletét ellássa, másrészt felkészíteni úgy, hogy a lehetőségig védve legyenek az el lenség támadása elől. harmadszor pedig miképpen Jehet felkészülni lelkileg és szervezetileg- azokra a megpróbáltatásokra, amelyek a háborút jellemzik. Ennek a felkészülésnek az útja nagyon nehéz. Tudjuk, hogy a mai háború elsősorban az ipar felkészültségén múlik. Hiába van a legnagyobb lelkesedés, hiába ontunk bármennyi vért és akármilyen erkölcsi ellenálló erőt tudunk ennek a nemzetnek nevelés és megfelelő fegyelem útján biztosítani, ha nincs meg az ipari felkészültségünk, ha a saját iparral nem tudjuk a legmesszebbmenőleg ellátni saját had seregünk szükségletét, akkor a háború kritikus napjaiban feltétlenül zökkenők fognak beállni és a végén szükségszerííleg meg kell torpanjon maga a hadsereg is. Hiszen láttuk, hogy lí)18-ban a katasztrófának jórészt éppen az iparnak és a mögöttes országrész gazdaságának összeomlása volt az oka. (tígy van! a jobb oldalon.) Éppen ezért helytelenül teszi az, aki ezekben a kritikus napokban, a yéderőtörvényen kívülálló törvények értelmezésénél olyan hangulatot igyekszik ebben az irányban tá masztani, amely hangulat kétségtelenül ipari felkészülésünk hátrányát jelentené következményképpen. Nem áll tehát, hogy az ipart a hadiszolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekkel bármily tekintetben korlátozni, fejlődésében zavarni és bármilyen intézkedéssel^ az ipar rendes menetét nyugtalanítani óhajtottuk volna. • Ennek a természetes visszahatása ugyanis mi lenne 1 ? A felkészültség hiányossága, a felkészültségben beálló zökkenők és a teljesítőképességben beálló különböző zavarok. Ellenkezőleg, a törvénynek a hadiszolgáltatásokra vonatkozó része éppen azt akarta célozni, hogy a honvédelmi kornaány a maga szakembereivel
