Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-364

368 Az országgyűlés képviselőházénak 36 A. Abban az időben, amikor mint katona ott harcoltam a fronton, mint a 32-es gyalogezred egy tagja, meggyőződtem róla, a saját szemeimmel láttam, hogy mi történt ott. Ami ott történt, annak egyik igen lényeges oka az a földbirtokpolitika, amelyet Magyarországon a h á boni előtt folytattak. Mi sem volna természetesebb ennek a tapasztalatnak alapján, mint az, hogy a kormány gyorsan, sürgősen hozzáfogjon olyan telepítési munkának a végrehajtásához, amely bizonyos területeken, a határszéleken a túlságosan elterpeszkedő nagybirtokok felosztásával s magyar parasztok odatelepítésével gondoskodnék ennek az országnak politikai védelméről. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy azt a földet, amelyet a magyar paraszt egyszer birtokba vett, nehéz lesz tőle elvenni, akármilyen náció is akarná azt. (Felkiáltások jobb felől: Senki sem akarja!) Nem azt mondtam, hogy önök akarják elvenni. Nem méltóztatnak idefigyelni,, amikor mondok valamit, félreértik s ezért történnek az indokolatlan közbeszólások. Én Nyugat-Magyarországra gondolok. (Felkiáltások jobbfelől: Az előbb Erdélyről beszélt!) Ha az ottani nagybirtokokat mielőbb szétosztanék, parcelláznók megfelelő módon és oda, magyar népet telepítené- j nek, akkor megtudnók hiúsítani bizonyos nép- j csoportokat kialakítani akaró uraknak a szándékait. Én erről beszélek, ne tessék erőszakkal j félremagyarázni, inert különben abba a gya- ; nűba méltóztatnak esni, (hogy nincsenek ve- ! lem egy véleményen ebben a tekintetben s: ez ; megint csak a haza kárát vonná maga után. | Ezek azok a szempontok, amelyeket itt el ) akartam nagyjából mondani abból a szem- í pontból, hogy mit tartok szükségesnek és jó- ! nak a hadsereg felépítésénél, hogy ez a had- ! sereg, amelyet most al tőlünk kívánt nagy ál- j dozatok árán^ felépítünk, olyan _ legyen, ami- ; lyennek remélhetőleg mindnyájan szeretnők I látni. i Végtelenül nagy súlyt helyezek arra és igen j örülök annak, hogy a honvédelmi miniszter j úr figyelemmel (hallgatja, az ember minden j szavát, mondatát, mert hiszen ő nem politi- | kus, hanem: _ katona és ebből a szempontból i nézi és bírálja a dolgokat. A miniszter úr fel j tudott emelkedni még az, egyoldalú katonai | szempontokon is és ahol a katonai érdekeket j nem látta feltétlenül veszélyeztetve, azon a j téren a bizottsági tárgyalások alkalmával al- : kotmányjogi és polgári szempontokból kon- j cessziókat is tett,, ez való igaz, ezt én készség- ] gel szívesen nyugtázom. Éppen azért, mert :

j láttam, hogy a honvédelmi miniszter úr így j gondolkozik, így fogja fel a kérdéseket, rémé- i lem, hogy azokat a nagy hadsereg javító és alátámasztó szempontokat, amelyeket itt fel- ' említettem és felhoztam, mérlegelni fogja és mi- [ nisztertársainál oda fog hatni, (hogy ennek a I hadseregnek a kialakulását ne zavarják és i ne akadályozzák meg felülről haszontalan és felesleges módon. Más miniszter is 'beszélt már és ijesztgetett bennünket. Az egyik új miniszter, akinek a képességeiről még nem sokat tudunk, mielőtt a Felvidék felszabadult, amint olvastam, ott szélesebbkörű demokráciáról szónokolt; Jaross külföldi vagy felvidéki miniszter úr, vagy hogy kell nevezni. (Farkas István: Inkább külföldi! — Hubay Kálmán: Örüljünk, hogy nem külföldi!) T. képviselő úr, én végtelenül örültem volna annak, ha 15 vagy 20 várme- ' ülése 1939 január 20-án, pénteken. gyével nagyobbodtunk volna meg, de őszintén szólva, jobban szerettem volna, ha Jaross miniszter úr kintmaradt volna. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Reisínger képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Reisínger Ferenc: Köszönöm szépen. Mondera, Komáromban még szélesebbkörű demokráciáról szavalt (Ellenmondások a jobbközépen.) és egy hónap múlva diktatúrát hirdet a miniszter úr. (Felkiáltások a jobbközépen: Holf) Bocsánatot kérek, aki úgy váltogatja a politikai felfogását, mint más a gallérját, én az iránt bizalommal nem viseltethetem. (Füssy Kálmán: Nem is várja! — Zaj. — Elnök csenget.) Abból tehát, amit én itt elmondok, világosan, látszik, hogy nem a katonai intézmény ellen, nem a javaslat ellen beszéltem, hanem igenis a mellett beszéltem, annak a jóságát akarom szolgálni. (Füssy Kálmán: Ajkkor miért akarja Jarosst kint látni? — Farkas István: Azt a rossz, komisz politikát, amely ellensége egy hadseregnek, meg akarja szüntetni!) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Reisínger Ferenc: A jó belpolitika az alapja egy jó hadseregnek, ebben meg kell egyeznie minden tisztességes és jószándékú magyar embernek, bármely párthoz tartozzék is. Viszont feltétlenül kellett beszélnem az ellen a rendszer ellen, amely ennek a komoly, átütő erejű, fegyelmezett és : erős magyar nemzeti hadseregnek a kialakulását akadályozza. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki akadályozza?! — Propper Sándor: A hivatalos politika! — Br. Vay Miklós: 1918-ban is? — Farkas István: 1918-ban maguk akadályozták meg, majd beszélek én erről! — Hubay Kálmán: 1918-ban meg maguk! — Propper Sándor: A csodaszarvas akadályozta!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Reisínger Ferenc: Ne méltóztassanak ebben a kérdésben csodálkozásba esni, éri nem a hadsereg, hanem a rendszer ellen beszéltein s amennyiben mégis azt vagyok kénytelen mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, ennek megvan a magyarázata, (Br. Vay Miklós: Nem csodálkozom rajta!) Pedig csodälkozhatik rajta. (Br. Vay Miklós: Én nem csodálkozom rajta! — Boczonádi Szabó Imre: A vörös hadsereget maguk csinálták! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a jobboldalon ülő képviselő uratkat, szíveskedjenek csendben maradni. (Gr. ^PyiMIJ 1 \Ay\il£,$. l_li(Jl»lugcX XVCttUilil VUll tl/j egész háború alatt és tisztességesen harcolt. A vörös világ alatt pedig rengeteg ember életét mentette meg Miskolcon!) Reisínger Ferenc: A képviselő úr vagy rosszindulatú, vagy egyszerűen aludt abban az időben. (Farkas István: Kik tépték le akkor a csillagot! Majd nevekkel jövök ide!) Én erről vitát provokálni nem óhajtok, csak azt jelentem ki önnek, az ön rosszindulatú és valótlanságot tartalmazó kifejezésére, hogy én soha a vörös hadsereg csinálásában részt nem vettem (Gr. Apponyi György: Ügy van!), sem a többiek itt mellettem s azok, akik itt ülünk. Abban az időben legalább annyit szenvedtünk, mint ön, bár nem valószínű, hogy ön szenvedett, mert valószínűleg meglógott, amint annak idején ez olyan divatban volt. Annak ellenére, hogy ilyen volt az a hadsereg, mégis ki-