Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-364
364 Az országgyűlés képviselőházának 36U. mégis csak az emberanyag jelenti. Ebben megegyezik Napóleontól kezdve egészen Rátz Kálmán képviselőtársamig minden katonai szakértő egyaránt. (Mozgás és derültség.) Esetleg mondhattam volna Kő képviselő urat is, aki a javaslat előadója, aki szintén katonai szakértő; szóval magyar katonai szakértőt akartam mondani. Mondhattam volna önmagamat is, aki voltam katona egy pár napig (Derültség.) és láttam és tapasztaltam ezen a téren egyet-mást mint nyitott szemmel járó ember. Szóval, ha esetleg félremagyarázásra adott volna okot az, hogy Rátz Kálmán képviselő urat említetem, kijelentem, hogy nem óhajtottam őt megbántani, hiszen katonai szakértőként ismerem. Ebben tehát én magam is egyetértek és azt mondom, hogy a hadsereget, a világ eddig legtökéletsebb és még ezentúl kialakuló legmodernebb hadigépei dacára is csak akkor tudom jónak elképzelni, ha a hadsereg emberanyaga is megfelelően jó. (Farkas István: És intelligens!) De kénytelen vagyok továbbmenni és azt mondani, hogy nemcsak háborúban fontos az emberanyag, amikor fegyverrel kezünkben egymásra rontunk és azután ott kitűnik, hogy melyik népnek van összetartozóbb, fegyelmezettebb, lelkesebb hadserege. T. Képviselőház! A háborút megelőző időben is végtelenül fontos, hogy ebből a szempontból valamely népet hogyan kezelnek, az hogyan érez és hogyan viselkedik. A háborút megelőzőleg kétségtelenül végtelenül fontos^ a hadigépek gyártása, a muníció gyártása. Láttam, tapasztaltam magam, hogy milyen különös fontossága van annak, amikor tíz kilőtt gránát közül öt nem robban fel és csak öt robban fel. Végtelenül fontos, hogy teszem fel, tíz repülőgép közül öt magától le ne essék, hanem egy se essék le, mert tökéletes a gyártása. Tapasztalataink alapján bátor vagyok az j önök figyelmét felhívni arra, hogy annak, aki egy komolyan fegyelmezett, a harcban mindenképpen helytálló hadsereget akar, gondoskodnia kell már a háboní előtti időben is arról a népről, amelyből ezt a hadsereget ki akarja formálni és amellyel az esetleges rászakadó háborút meg akarja vívni. Végtelenül fontos, hogy a municiógyárakban megelégedett ipari munkások dolgozzanak. Egy törvényjavaslatnak, ha jól emlékszem, az első számú zsidótörvényjavaslatnak tárgyalásánál hivatkoztam egy öreg, igen tapasztalt, nagy világtapasztalatokkal bíró kapitlista ismerősömre — azt hiszem, talán rá méltóztatnak ismerni a név említése nélkül is, — aki azt mondta egyik vállalatára: Ez a vállalaton.! a legkedvesebb nekem, noha még a legutóbbi évben is másfél millió pengőt fizettünk rá, mert ez világhírnevet szerzett a magyarnak az Árpád-sínautó révén. (Farkas István: A Ganzvagóngyár!) Úgy van, a szakember rögtön ráismer. — Amikor én ezt nagy megelégedéssel hallottam, feltettem egy kérdést, amelyre feleletet kaptam a következőkben: Képviselő úr, a magyar munkás nélkül az Árpád-sínautót nem lehetett volna megcsinálni. (Ember Sándor: Az természetes!) A magyar munkás művészi lelke, a magyar munkás utánozhatatlanul finom kézfogása az, amely lehetővé tette, hogy az Árpádsínautó a világpályázaton első díjat nyerjen. T. képviselő úr, a magyar munkás az a művé&zlélek, amely a mérnöki rajzhoz egy le nem mérhető gondolatot hozzá tud tenni, a magyar munkás az, aki egy le nem mérhető gondolatot ülése 1939 január 20-án, pénteken. el tud venni az anyagból, amikor azt formálja, olyasvalamit, amit a mérnök le sem tud rajzolni. Ezzel a művészlelkű, ezzel a nagyra hívatott magyar munkással tudtuk az Árpád sínautót megvalósítani és világgyőzelemre vezetni. Én ehhez annyit teszek hozzá, hogy a Granzgyári munkások olyan üzemben dolgoznak, ahol a munkasok Magyarországon még a magyar viszonyoknak megfelelően meg vannak elégedve. Szervezkedési szabadságuk van, ennek megfelelően kereseti viszonyaik jobbak, kiszíneződött tehát ebben az üzemben az ipari munkásság intelligenciája. Ez tette lehetővé, hogy olyan eredményt érjenek el, amellyel világhírnévre tett szert a magyar gépipar. Végtelenül fontos tehát, hogy a munkások zavartalanul dolgozhassanak, hogy a magyar munkás a maga művészi képességét, a maga kitűnő ipari szakértelmét, amellyel — állítom — a földgömbön nem sok nemzetnek fiai rendelkeznek, érvényesíteni tudja. Ugyanezt mondhatnám a magyar mezőgazdasági munkásságról, a földművesről. A hábo rúnák nemcsak a hadigép az előfeltétele, hanem az élelmiszerrel való ellátás és egyéb mezőgazdasági termékekkel való ellátás is, éppen úgy, a bányászati anyagoknak, a szénnek, vasércnek stb. az előteremtése. Nagyon fontos, hogy itt megfelelő módon menjen a munka, megfelelő módon tároltassanak mindazok az anyagok ... (Kölcsey István felé, aki vite s Bartha Károly honvédelmi miniszterrel beszélget.) Engem mindig zavarni szokott, ha a minisztert lefoglalják képviselőtársaim, amíg én beszélek. (Elnök csenget.) Pardon, nem akarom az elnök úr kenyerét elvenni, de zavar. Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék az ilyen megjegyzésektől tartózkodni. Reisinger Ferenc: Tartózkodom, csak én sohasem teszem, hogy ha valaki beszél, akkor a minisztert lefoglaljam. Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. A szónokot kérem, folytassa beszédét. Reisinger Ferenc: Zavarban vagyok, ki beszél, én, vagy a képviselő úr? (Kölcsey István: Mindketten beszéltünk! Most már tudja? Mit oktatgat ki? Úgy sem figyeli a miniszter úr! Nem érdekes!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Reisinger Ferenc: E kissé nem pacifista megnyilatkozásomért, amely az előbb történt, méltóztassanak megbocsátani. Amint beszédem menetéből eddig is világosan látható, olyan újszerűen fejtegetem ezt a témát, ami azt hiszem, minden komoly képviselőtársam előtt érdekesnek lesz mondható éppen ama szempontnál fogva, hogy ilyen alapon ezt a témát nem igen fejtegettük, nem igen tárgyaltuk és rendkívül nagy súlyt helyezek arra, hogy a honvédelmi miniszter úr minden mondatomat meghallgassa. Ez a készsége — látom — a miniszter úrnak meg is van s ezért szóltam, amikor zavarva láttam ezt a lehetőséget. Eme kis kitérés után méltóztassanak megengedni, hogy tovább folytatva azt mondhassam: egy esetleges háború idején végtelenül fontos, hogy hadseregünk olyan legyen, amely nemcsak számszerint van meg, hanem az a hadsereg a maga fegyelmezettségével tündököljön, abban a hadseregben legyen valami lélek, valami hajtóerő, lendületbe tudja hozni és biztosítja, hogy sokkal nagyobb haderővel
