Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-363
358 Az országgyűlés képviselőházának 36 nek, a magyar honvédségnek á imái európai, sőt világkonstellációban mindig teljes felkészültségben kell állnia, (Ügy van! Ügy van!) hogy meg tudja védeni az országot és hogy. ilyen gálád orvtámadást úgy vissza tudjon utasítani,, ahogyan vissza kell utasítani. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház, a jog nagy dolog, de nagyobb dolog a jognál az erő. Sokszor hiába van tökéletes jogosultsága valakinek valamihez, hiába van százszázalékos igazsága valamilyen tekintetben, mint ahogyan nekünk van az ezeréves Magyarország történelmi, határai-, hoz, (Ügy van! Ügy van! — Elénk éljenzés, helyeslés és taps.) ha nincs 'meg hozzá az erőnk, a kardunk, akkor, nem érünk el semmit. (Ügy van! Ügy van!) Ha 1938 szeptemberében és októberében Magyarország olyan fegyveres erőt tudott volna felmutatni, mint amilyen a németeknek és a lengyeleknek volt, akkor nem kellett volna várnunk a bécsi döntésre,, nem kellett volna megelégednünk a hajtűszerű és harapófogószerű határokká 1 , hanem Magyarország fegyveres erejével vissza tudta volna venni mindazt, ami ősi jussán megilleti. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps.) Ezért is mi, Isten kegyelméből visszakerültek százszor szentebb kötelességünknek tartjuk mindenki másnál, — bár tisztában vagyok azzal, hogy a parlament minden tagja ezen az állásponton van — (Ügy van! Ügy van!) hogy a még rabságbaii élő, a rabságban most százszor többet szenvedő testvéreink érdekében biztosítsuk a magyar hadsereg te'ies ereiét, teljes felkészültségét, (Ügy van! Ügy van!) hogy azok, akik csak azért bánhattak így Magyarországgal, ahogyan bántak, mert Magyarorszáe-nak nem volt meg a kellően felszerelt és kellő létszám fegyveres ereje,, számoljanak velünk. De az is bizonyos, hoigy barátaink is csak akkor fognak értékelni bennünket, ha neimc^pk szóval, ibanem fegyveres készséggel is segítségükre tudunk lenni. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps.) Ma mindenki tisztában van azzal, — nem szükséges ehhez katonának, stratégának lennie — hoa-y ha háború lesz, akkor az mindenre kiterjedő háború lesz, ahol nem lesz hadtápterület, nem lesz Hinterland, nem lesz békés mulatóhelv, mint volt akárhány a világháború alatt Pesten is. mert ma mindenki mindenütt veszélyeztetve lesz, teíhát mindenkinek készen kell lennie. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon természetesnek találom, hogy a bölcsen gondolkozó, helyesen felkészült, előrelátó törvénykészítők a javaslatot így készítették el. Mert most a háború nem úgy fog megindulni, mint 1914-ben, hogy a hadüzetettől az első komolyabb összecsapásig 3—4 hét telt el, volt idő felvonulni, volt idő hadirendeleteket gyártani: most semmire sem lesz idő, a minisztériumokban nem igen fognak tanácskozások folyni, a parlament se fog tudni összeülni, hanem a legjobb esetben csak óvóhelyeken, pincékben fognak tudni egyesek összejönni tanácskozni, de az egyeseknek ezzel a tanácskozásával a honvédelmet biztosítani, előkészíteni nem lehet. (Üay van! Ügy van!) Igenis, mindennel most kell készen lenni, mindenkinek most kell már a helyére állania, hogy tudja, mi a kötelessége. Bocsásanak meg az urak, ha azt mondom, hogy bár kitűnőnek találom ezt a törvényjavaslatot, de hiányosnak is találom. Nagyon helyesen jelentette ki Eckhardt Tibor t. kép* viselőtársunk a bizottsági ülésen, hogy legf. ülése 1939 január 19-én, csütörtökön. utóbh a szeptemberVvégi és októberi esemé• nyék idején és sajnos, amint mi, munkácsiak, január 6-án is tapasztaltuk, bármennyire is fel volt készülve a magyar hadsereg, mégsem rendelkezhetett olyan gyorsasággal, amilyenre szüksége lett volna a felvonuláshoz és a visszaütéshez, mert nincsenek az ország belsejében teher- és személyszállító gépkocsik olyan nagy számban, amilyenre szükség lett volna abból a célból, hogy^ egy hadsereg a lehető leggyorsabban mozgósítható, kellő számú katonaság előrelökhető és ide-oda helyezhető legyen. Mély tisztelettel kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, hogy a motorizálásnak, nem a hadsereg motorizálásának, hanem (Rajniss Ferenc: Az ország motorizálásának!) a hadsereget támogató lakosság motorizálásának az érdekében mindent tegyen meg (Helyeslés. — Gr. Vay Miklós: A vámokat leszállítani!) és ezt egészítse ki azzal, hogy tökéletesítsék a magyarországi utakat, mert hiába van meg a sok gépkocsi, (ha nem jó az út, hadsereg nem tud olyan mértékben előrehaladni, amilyen mértékben előrehaladásra szükség volna. (Br. Vay Miklós: Az autó vámokat kell leszállítani! — Dulin Jenő: Ne nehezítsék, hanem könnyítsék az autótartást! — Fábián Béla: A vidéki vámokkal mindenütt!) T. Ház! A közös bizottságban elhangzott az a felfogás, hogy nem elég törvényt hozni arra, hogy a honvédség és a (honvédelmi készültség, felkészülés tökéletes legyen, hanem szellemileg és lelkileg is elő kell készíteni a lakosságot arra, hogy a honvédelemben teljes mértékben rendelkezésre álljon és kész legyen. Nem akarom kétségbe vonni ezt a felfogást, tisztában vagyok azzal, hogy igenis, nem elég a legjobb hadsereg sem, a legtökéletesebb felszerelés sem, ha maguknak a hiaircolóknak ia leliki készsége úgy a védelemre, mint a támadásra nincsen meg. (Ügy van! Ügy van!) Nem szabad azonban ezt a kérdést ezzel a javaslattal úgy összekapcsolni, hogy éppen csak ez a javaslat legyen az, amely ennek a lelki felkészültségnek előfeltételeit megteremtse. Nem tarthatom véletlennek, hogy amikor ezt -a javaslatot tárgyaljuk, akkor jön elő a földbirtokreforim kérdése is, mert igenis ez a kérdés azok közé a kérdések közé tartozik, amelyeiknek megoldása a lelki feszültséget erősebbé és jobbá fogja tenni. (Elénk helyeslés és taps.) Anélkül, hogy a történelmi osztályok ellen akarnék bármit is szólani, — mert hiszen Esterházy János gróf gondviselésszerű szerepéről csak a legnagyobb tisztelettel szabad megemlékeznem — s amellett, hogy kérem, ne »vegyék felekezetieskedésnek azt amit mondok, mert tőlem ezek a legnagyobb mértékben távol állnak, méltóztassanak megengedni, hogy mégis ímegemlítsem a következő dolgot. 1918 derekán, amikor kinn voltam a harctéren a 15-Ös vadászokkal, azt mondtam embereimnek: Fiúk. most kitartani, maradjatok együtt, most kell védeni a hazát! Erre azt mondta az egyik vadászom,^ egy földmunkás napszámos ember, Barta József: T)e hadnagy uram, mi van nekem a hazából? Hazamegyek a grófhoz és a zsidó nagybérlőhöz? Nálunk Beregben, tudniillik Schönborn grófnak 255.000 holdia van (vitéz Somogy vary Gyula: Csekélység!) s amit béribe is ad belőle,, azt sem a kis-, a törpebirtokosnak adia bérbe, hanem Kohneréknak 40^000 holdat egy tagban. (Mozgás.) Ez a gyerek, ez a magyar katona is védte a magyar hazát, kitartott a védelem mellett. Most
