Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
330 Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1939 január 18-án, szerdán. 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedni aziránt, hogy a közvéleményt félrevezetni és megtéveszteni, a lelkeket megmérgezni alkalmas hasonló közleményektől a sajtó megtisztíttassékf Budapest, 1939 január 17. vitéz Balogh Gábor s. k. képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Balogh Gábor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) En nem keresem' a szenzációkat és nem akarom ennek a teremnek atmoszféráját felkavarni, de úgy érzem, kötelességet teljesítek, amikor bizonyos jelenségeket szóváteszek, amelyek a közérdeket súlyosan érintik. Amint méltóztattak hallani, az interpelláció a közéleti hiarci eszközökről és ezzel kapcsolatban a koranánysajtó magatartásáról szól. Tudom, nemi hálás, hanem kényes téma, amelyhez hozzászólok. Ez azonban a kötelességteljesítés tekintetében nem változtatja meg álláspontomat, legfeljebb azt vagyok bátor előreboesájtani, hogy elmondanidóimban igyekezni fogok a tő- * lem telhető legnagyobb nyugalommal, legnagyobb tárgyilagossággal kezelni a kérdést. Megkönnyíti ezt az a köirülmény is, hogy a miniszter elnök úr ebben! a témakörben a napokban többíziben megnyilatkozott. Először Baján tartott beszédében az Uj Magyarság közlése szerint a következőket mondotta. (Olvassa): »Nem' én vaígyok az, aki állandóan az ellenfeleimben keresem a hibákat. Bizonyosan a mi táborunkban is történtek hibák. De ne azt keressük, ki mit vétett, hanem azt. hogy a magyar politikai élet harcainak hogyan lehet olyan lebonyolítási formát találni, amelyben érvényre jut ez az úri magatartás.« (Helyeslás jobbfelől.) A hesí'édnek egy másik passzusa pedig így szól (olvassa): »Egész politikai pályámon soha senkit személyében nem támadtam, harcot nem indítottam csak elvi alapon. Nem fogom tenni ezután sem. Saját személyemre betartom ezt a szabályt akkor is, ha bármi történik és ha el is vadul ez a harcmodor. Nem szállok le erről a magaslatról azért, hogy bekeveredjem a piszokba. Nagyon jól tudom, hogy a kormánypárton és az ellenzéken a túlnyomó többség egyaránt ugyanezt a nézetet vallja. (Helyeslés jobbfelől.) De mégis szükségesnek tartom itt Baján leszögezni azt, hogy a magam részéről hajlandó és kész vagyok mindent megtenni, ami rajtam áll, hogy ez a harcmodor a régi magyar űri harcmodorrá váljék.« (Élénk helyeslés jobbfelöl ) Hasonló tartalmú nyilatkozatot tett (a miniszterelnök úr a tegnapi pártértekezlet alkalmával is, amikor visszatérve a képviselőház pénteki ülésének eseményeire, őszinte sajnálkozását fejezte ki. Bejelentette, hogy az incidens óta az illető főispán nyilatkozatot tett, és hogy ezzel az ügyet a maga ereszéről lezártnak tekinti. Utalt a (miniszterelnök a Pécsett és Bajáin mondott beszédeire s azt az óhajtását nyilvánította, hogy a párt, mint eddig, a jövőben is tartsa meg a közéleti harcban azt az úri harcmodort, amely a magyar hagyományoknak megfelel. (Egy hang jobbfelől: Nagyon helyes!) T. Képviselőház! Eddig a dolog rendben volna, mert azt hiszem, hoey a miniszterelnök úrnak ezeket a korrekt kijelentéseit pártkülönbség nélkül mindenki, minden tisztességes ember, a Házon kívül is alá kell, hogy írja. Hogy én mégis interpellációt jegyeztem be, annak oka nem a miniszterelnök úr kijelentéseiben, hanem a kormány sajtójának a magatartásához keresendő, mert én a kormánysajtónak a legutóbbi napokban megjelent közleményei és a miniszterelnök úr minden tekintetben korrekt nyilatkozatai között mély szakadékot látok. Ezt az állításomat bizonyítani fogom a pártsajtó néhány közleményének rövid ismertetésével, amelyek impulzust adtak nekem arra, hogy ezt a kérdést itt a képviselőházban szóvátegyem. A multheti pénteki eseményekkel kapcsolatban, amelyeket most ismételni nem akarok, az Esti Újság című kormánylap 1939 január 14-én megjelent számában »Példátlan vihar közben meghiúsult a Házban az ellenzék puccskísérlete« címen foglalkozik a történtekkel. Nem akarom ismertetni ennek a közleménypék a részletes tartalmát, csak azt a mondatát, amellyel ez a közlemény végződik és amely szerint »a jobboldalon általános volt a megállapítás, hogy az előre eltervezett ellenzéki puccs teljes kudarcba füllt.« Aki itt volt és az eseményeket megfigyelhette, az előtt nyilvánvaló, hogy itt semmi néven nevezendő puccs, vagy puccskísérlet nem volt. Ha meggondolás tárgyává tesszük azt, hogy itt pénteken egy napirendi felszólalás keretében tétettek szóvá egy installáción elhangzott t nyilatkozatok és azokkal kapcsolatos jelenségek, akkor meg kell állapítani azt. hogy fogalmilag kizárt dolog volt az, hogy itt az ellenzék részéről puccskísérlet lett volna, mert hiszen a napirend előtti felszólalás tudvalévőleg sem határozathozatalnak, sem pedig szavazásnak tárgya nem lehet. Teljes valótlanságot állít tehát a lap, ami alkalmas arra. hogy a naiv közvéleményt félrevezesse és úgy tüntesse fel ennek az ellenzéknek a magatartását, — amely pedig semmi egyebet nem tett, csak a méltatlan rágalmat visszautasította — hogy puccskísérletekkel zavarja a narlament békés munkáját, CMojzes János: Nem vagyunk mi komitáesik!) Azt hiszem, hogy amit én most megállapítok, az a teljes százszázalékos tárgyi igazság. Itt van egy másik lapközlemény, amely a Függetlenség című lapban jelent meg vezető helyen, s amelynek az a cíime, az a mottója, az a tenorja, hogy »Tűrni kell«. (Br. Vay Miklós: Keresztényeik vagyunk!) Nem akarom untatni a t. Házat, ennek a cikknek részletes ismertetésével, de egy pár szemelvényt kénytelen leszek belőle mégis felolvasni. (MegayMeíssner Károly: Szokta a képviselő úr a 8 Órai Ujságoit is Olvasni, hogy mit ír rólunk?) Nem akarok belebocsátkozni abba a kérdésbe, hogy ez ivagy az ia sajtó milyen magatartást tanúsít, mert voltam bátor mondani, hogy akár kinn, akár benn történik olyan harci eszközök alkalmazása, ami a tisztességes felfogással nem egyeztethető össze, azt én egyaránt elítélem. Ne méltóztassék a figyelmet elterelni arról, ami az én interpellációmnak tulajdonképpeni tárgyát képezi. (Mojzes János: Szemelvények a magyar sajtóból!) Visszatérek ennek a közleménynek a vázlatos ismertetésére. Van egy passzus, amely azt mondja (olvassa): »Nem tűrjük, harsogta pénteken a parlamentben az ellenzéki kórus. Nem tűrjük! Mit? A kritikát, a tárgyilagos bírálatot, az igazság megállapítását. Ezért volt az egész művihar, amely miatt ismét elveszett egy értékes, drága munkanap.« (Br. Vay Miklós: Tlgy van! Igaz!) Amikor a becsületét védelmezi valaki, az művihar volna,
