Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
f Az országgyűlés képviselöházaTiab 362, munkásság megélhetését is biztos alapokra helyezzék*? Tildy Zoltán s. k.« Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az egyik súlyos, vagy mondhatnám, legsúlyosabb magyar problémát óhajtom felvetni itt az igen t. Ház előtt. En is őszintén sajnálom, hogy a miniszterelnök úr nem tudja ezt az interpellációt meghallgatni, mert én már azoknak a rétegeknek szempontjából is szeretnék megnyugtatást kapni a miniszterelnök úrtól, amelyeknek érdekében ezt a néhány rövid szót bátor vagyok itt a t. Ház előtt elmondani. A mai napon elhangzott már egy rokontárgyú interpelláció. Ezt Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam mondotta el, de ő annak a problémakörnek, amely a mezőgazdasági munkásságot érdekli, csupán egyetlen szektoráról, a munkabérek kérdéséről beszélt. Én leszek bátor rámutatni arra, hogy ha természetszerűleg fontos problémája is a mezőgazdasági munkásságnak a munkabér kérdése, vannak ezen túl átfogó, nagy életkérdései, amelyeknek megoldása érdekében feltétlenül szükség van igen sürgősen kormányzati és törvényhozási T. Képviselőház! Nagyon jól tudom, hogy ez a probléma — sajnos — itt a Házban sem annyira érdekes, mint egyéb problémák. (Élénk felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem! — Rajniss Ferenc: Dehogy nem! Ez nagyon érdekes!) Nagyon jól tudom, t. Ház, hogy ebben a problémában nincs meg a szenzációnak az a magva, amely képviselőtársaim jórészét is érdekli, de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha itt Budapesten és talán a sajtóban ez a kérdés másodrendű fontosságú is a kiélezett politikai problémákkal szemben, ott kint az ország népe, az ország dolgozó és szenvedő milliói, ezeknek a kérdéseknek megtárgyalását várják. (Elénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől; Igaza van!) Kérem, igen t. képviselőtársaim, nagyon szeretném, ha nem méltóztatnának ennek a kérdésnek megbeszélése közben ellentéteket keresni, (Felkiáltások jobbfelől: Nem keresünk!) Az, amit az előbb mondottam, nemcsak a túloldalnak szól, hanem mindenkinek szól, annak az oldalnak is, amelyen én ülök. (Általános helyeslés.) T. Ház! Fel kell vetnem most a mezőgazdasági és földmunkásság problémáit két okból; először azért, mert a lelkiismeretem kényszerít erre. Lent jártam most Békés megye vidékein és ott szembetaláltam magam, mint annyiszor, ennek a nyomorgó, szenvedő földmunkásrétegnek életkérdéseivel. Ott élek közöttük hét esztendő óta, átszenvedve lélekben mindazt a szenvedést, amit ők fizikailag is hordoznak. Ezzel a problémával léptem be ennek a Háznak küszöbén, ez volt a legelső mondanivalóm itt. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy annak a nagy egyetértésnek ellenére, amely ebbe a kérdésben közöttünk itt pártkülöbség nélkül fennáll, az alatt a két és egynegyed esztendő alatt, amit itit tölthettem a magyar parlamentben, lényeges javulásról ennek a rétegnek érdekében semmi szó nem volt. Ami javulás volt, azt adta az Úristen, aki adott a múlt esztendőben egy jobb termést. (Zaj jobbfelől.) Méltóztassék megnyugodni abban, hogy én elismerem mindazt a javulást, ami egyéb téren jelentkezik, de meggyőződésKÉPVI8ELÖHÁZI NAPLÓ xxi. ütése 1939 január 18-án, szerdán. 325 sel mondom, hogy ezeknek a rétegeknek az életében komoly változást ma éppúgy nem lehet látni, mint nyolc évvel ezelőtt. Hadd idézzek egy képet. Füzesgyarmat utcáin, amint beszámoló gyűlésemet befejeztem, öt szegény földmunkás asszonnyal mentem a párthelyiségünk felé. Ezeknek az asszonyoknak szavait nem fogom elfelejteni soha az életben. Az emberi nyomorúság mélységeiből szállott a kiáltás felém. Öt magyar asszony, 42 magyar gyermekkel, Öt család 42 gyermekkel, akik most télvíz idején panaszkodnak, hogy nem tudnak cipőt venni és egyik-másik gyermek emiatt nem tud iskolába menni. A nyári kereset is a nagy családoknál már régen elfogyott, úgy, hogy bizony, a mindennapi kenyér gondja is odaült állandó vendégnek ezeknek a családoknak az asztalához. (AndaháziKasnya Béla: Ezek az igazi problémák!) Tudom, hogy nagyon fontos a munkabérkérdés rendezése. Maga a miniszterelnök úr is múltkori interpellációmra adott válaszában azt mondotta, hogy a munkabérkérdés áll elsősorban az érdeklődés homlokterében és Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam is, a mezőgazdasági munkásság problémáiról szólva, ezt az egyetlen kérdést hozta ide a t. Ház elé. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy bármilyen fontos ez a probléma, van egy sokkal átfogóbb kérdés a mezőgazdasági munkásságnál és ez a munkaalkalmak kérdése. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) A munkabérkérdés — világosan meg kell itt mondanom ezt is — nem különálló kérdés és nem rendezhető úgy, mint például az ipari munkásság munkabérkérdése. Kérem, méltóztassék megnézni akár Matolcsy Mátyás t. képviselőtársamnak, akár bárkinek, hogy a mezőgazdasági munkabérek színvonala hogyan ment le és hogyan függött össze szorosan a mezőgazdasági termények értékesítésének lehetőségével. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Csak meg kell nézni, hogy amikor a búzaár 36 pengő körül volt, a mezőgazdasági munkabér országos átlaga ugyanazon hivatalos kimutatások szerint, amelyek kimutatják, hogy az elmúlt esztendőkben 110 pengő körül járt, 4'56 pengő körül volt. (Br. Vay Miklós: Az természetes!) Tehát megvan a természetes összefüggés a mezőgazdaság általános helyzete és a munkabérek között. (Ügy van! Ügy van!) Meg kell állapítanom, hogy ez a természetes összefüggés évről-évre jelentkezett. Csináltam magamnak egy tabellát a mezőgazdasági konjunktúra maximumától a mélypontig és ott pontosan kimutatható évről-évre a csökkenés, éspedig mindkét vonalon egyformán. A mezőgazdasági munkabérkérdés tehát az egész mezőgazdasági termelés sorskérdéseinek megoldása nélkül Magyarországon szerintem megoldhatatlan. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, az idő kezd már előre menni. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Meghosszabbítjuk! Beszéljen!) De itt van egy mérhetetlenül fontos probléma: ezeknek a mezőgazdasági munkásoknak számára becsületes, komoly munkaalkalmak teremtésének kérdése. Nem az a nagyobbik réteg, amely uradalmakban, mint mezőgazdasági cseléd van elhelyezve, legalább is az Alföldön mérhetetlenül nagyobbszámú réteg az a munkásság, amelynek sorsa munkaalkalom szempontjából biztosítva semmiképpen nincs. (Ügy van! Ügy van!) Hogy csak a magam megyéjének adatait mondjam el, igen t. Ház, az uradalmi cselédség száma, 51
