Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. \ menyei különben megengednék. Az adók eme- t lésénél rendesen azt az eljárást követik, hogy az egyik esztendőben felemlik a forgalmi adót, a következő esztendőben ahhoz arányosítják az egyenes adót, hogy azután a harmadik esztendőben megint a forgalmi adó emelésére kerüljön a sor. Sajnos, megfelelő adatok hiján, nem áll módomban állításomat statisztikai adatokkal alátámasztani, de azok az orvos kartársaim, akikkel erről a kérdésről beszélgettünk, kivétel nélkül megerősítették megállapításaimat. Jogos kívánsága az orvosi rendnek, amely becsületesen végzi a maga felelősségteljes, nehéz munkáját, hogy az állam belátással és megértéssel viselkedjék iránta és ne rakjon rá olyan súlyos terheket, amelyeket nem tud elviselni. Ma már működik az orvosi kamara és kívánatos volna, hogy annak hozzáértő közegei az adók kivetésénél is igénybevétessenek. Ezek a szakértők a maguk személyi és tárgyi ismereteikkel egészen biztosan sokkal helyesebben és igazságosabban tudnák rendezni ezeket az életbevágó és kényes kérdéseket és közreműködésük nem kivételes elbánást, nem kíméletet, hanem méltányos és megnyugtató adókivetést eredményezne. Arra kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék intézkedni aziránt, hogy az orvosi rendre a magángyakorlat után kivetett adók megfelelő mértékben csökkentessenek f és a jövőben szakértők bevonásával a fennálló tényleges kereseti lehetőségnek megfelelően állapíttassanak meg. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Sulyok Dezső képviselő úrnak a miniszterelnök úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz egy külföldi napilapban megjelent és a magyar alkotmány közeli átalakítását bejelentő közlemény tárgyában. 1. Ismeri-e a miniszterelnök úr a Popolo d'Italia 1939 január 4-én megjelent és Budapestről január 3-áról keltezett cikkét, mely a magyar alkotmány alapelveinek és a magyar kormányzati rendszernek küszöbön álló fasiszta jellegű átalakítását jelenti be? 2. Egyeznek-e a cikkben foglalt megállapítások és bejelentett intézkedések a miniszterelnök úr elhatározásával, vagy hajlandó-e félreérthetetlen világossággal r kijelenteni, hogy azokkal magát nem azonosítja, a magyar alkotmány népképviseleti felelős kormányrendszerének megváltoztatását célzó szándékai nincsenek és hogy minden ilyenirányú törekvés ellen letett esküjéhez híven a törvény teljes szigorával kíván eljárni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Hogy az elmondandókhoz racionális időbeosztást csinálhassak magamnak, tisztelettel kérem beszédidőm 15 perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások a baloldalon: Megadjuk! — Mozgás a középen.) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Sulyok Dezső: T. Ház! Felszólalásomat azzal kell kezdenem, hogy semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy úgynevezett politikai szenzációt csináljak ebből a beszédből. Sem a parilése 1939 január 18-án, szerdán. 321 lamentarizmus gondolatának, sem az ország általános érdekeinek nem szolgál az, ha a parlamentben olyan jelenetek folynak le, amelyekről a lapok, mint nagy szenzációkról, nagy viharokról írnak. A lapok akárhányszor túlozzák ezeket a jeleneteket, pedig semmi sem árthat többet a parlamentarizmus gondolatának, mint ezek a túlzott és a valóságot ferde színben feltűntető közlemények. Különben is, úgylátszik, hogy a politikai feszültség, amely csúcspontját talán a múlt héten érte el, bizonyos mértékben már enyhült. (Úgy van! a baloldalon.) Nem szeretném, hogy az en beszédem ennek a feszültségnek további kiéleződését vonja maga után, ellenkezőleg, megenyhülési folyamatot szeretnék elindítani, amelynek első és elengedhetetlen kelléke az, hogy beszéljünk tisztán, világosítsuk fel egymást a szembenálló álláspontokról tárgyilagosan és ezeket a nagy kérdéseket, amelyekről egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a nemzet jövőjének kérdésével azonosak, tárgyilagosan, higgadtan, a hozzájuk megkívántató bölcseséggei és emelkedettséggel tárgyaljuk. T. Ház! Ennek előrebocsátása után röviden exponálom a tényt. A Popolo d'Italia című olasz lap 1939 január 4-én megjelent számában egy Budapestről, január 3-áról keltezett közlemény látott napvilágot. A közlemény teljes terjedelmében való ismertetését szükségtelennek tartom, csak röviden foglalom össze a lényegét, amely az, hogy Magyarországon cl van határozva, hogy a kormány áttér az úgynevezett egypárt-rendszerre és megkísérli ennek életbeléptetését, ha megy, békés eszközökkel, ha nem megy, akkor a parancsszó érvényesítésével is ezt a szándékát a köitoányziat már a legközelebbi időben végre fogja hajtani. Mindenekelőtt egy elvi kijelentést akarok tenni. En most neun külpolitikai interpellációt terjesztek elő; kizárólag a magyar belpolitikával foglalkozom. Vissza kell tehát utasítanom minden olyan tendenciát, amely ezt az interpellációt, mint a magyar-olasz barátság feszegetését kívánja beállítani. Egészen bizonyos, hogy tévedett Csáky külügyminiszter úr, amikor a Nemzeti Egység Pártjának egyik legutóbbi klub vacsoráján azt mondotta, hogy egyesek a Popolo d'Italia cikkén keresztül a magyar-olasz barátságot kívánják megvitatni. Nem így van. A magyar-olasz barátságról ebben a pillanatban szó se essék. Amit én itt elmondok, az Magyarország belügye, (Ügy •van! Ügy van! a baloldalon.) és teljesen független attól, hogy a cikk egy olasz lapban jelent meg, mert ha történetesen angol vagy francia lapban jelenik meg, interpellációmat akkor is ugyanígy mondanám el. (Rupert Rezső: Innen sugalmazták! Hazai gyártmány!) A másik dolog, amit még bevezetésként el kell mondanom, az, hogy a Háznak ez az oldala, mint egy ember van meggyőződve arról, hogy ezt a cikket Budapestről sugalmazták. (Rupert Rezső: Természetes!) Ez! az oldal mint egy ember van meggyőződve arról, hogv nemes külföldi barátaink egyáltalában nem kívánnak beleszólni a magyar 'belpolitika alapformáinak kialakításába. (Rupert Rezső: Megmondták, nem akarnak világnézeti vazallusokat!) 1927 óta áll fenn a magyar-olasz barátság. Ez alatt az idő alatt Magyarország Trianon utáni történelmének két igen nehéz' és kritikus pontját élte át. Az egyik a marseillei királygyilkosság nyomán kerekedett nemzetközi fer-