Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-352

22 Àz országgyűlés képviselőházának 35í A javaslat bizottsági tárgyalása során felvetődtek még más, kétségtelenül rendkívül alapos és figyelemreméltó szempontok. Mint hogy azonban ezek a társadalombiztosítás egész komplexusát érintették, s részint a biztosítás további, a szegény falusi munkásrétegekre való kiterjesztésének igen fontos kérdéseire vonatkoznak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezekkel azért nem kívánok foglalkozni, (Esztergályos János: Pedig kellene foglalkozni! Három és fél millió ember szenved!) — ha Esztergályos t. képviselőtársam megajándékoz szíves türelmével, megmondom a további mondatban, hogy azért nem kívánok foglalkozni — mert e meghatározott keretű törvényjavaslattal a felhozottak kapcsolatba nem hozhatók, (Farkas István: Előbb kellett volna megcsinálni azt!) és mert meggyőződésem szerint, a kormány későbbi szociális programmja során lesz alkalma a t. Háznak minden bizonnyal ezzel a kérdéssel is foglalkoznia. (Csoór Lajos: Az még kérdéses!) Nem kérdéses, igen t. Csoór képviselőtársam. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Molnár Imre előadó: Én nem kívánok a t, szociáldemokrata képviselőtársaimmal ennél á kérdésnél e felett vitába bocsátkozni, azonban a közbeszólásokra annyit megjegyezhetek, hogy azok a törvényjavaslatok és áltálában azok a gesztiók,, amelyeket az igen t. kormány idáig mutatott, nem adnak joigot arra, és nem méltók arra, hogy ilyen közbeszólásokkal tóváb'bi jószáiidékait kétségbevonni méltóztassanak. (Farkas István: Erről lehet vitatkozni! — Esztergályos János: Ha a jelszavakat összehasonlítjuk a cselekedetekkel !) A jelszavakat, igen t. képviselőtársain, önök hangoztatják. (Zaj és eilenmondások a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. ,— Esztergályos János: Mi népies politikát 'követelünk, őszinte és becsületes népies politikát!) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólásoktól. (Farkas István: Miért nem terjesztették ki a mezőgazdasági munkások biztosítását!) Molnár Imre előadó: Azért, mert ez a törvényjavaslat kizárólag a közalkalmazottakra Vonatkozik, Farkas képviselő úr. (Zaj a, szélsőbaloldalon.) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Farkas István: Azok túrják a földet! Azok tartják el az államot!) Farkas képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben. Molnár Imre előadó: Ez is jelszó, képviselő úr, mégpedig pártpolitikai jelszó. (Farkas István: A produktív munka az alapja az életnek!) Elnök: Kérem, hogy az előadó úrral ne méltóztassék vitázni. Kérem, méltóztassék folytatni. Molnár Imre előadó: Igen t. Képviselőház! Nagyon messzire vezetne, ha mindezekre a közbeszólásokra válaszolnék s nem is válaszolok, nern azért, mintha a válasz nem volna lkézenfekvő, hameim azért, imiert ez nem feladatom, A törvénv javaslatra vonatkozó előadásomat befejezem. Befejezem annak ismételt hangsúlyozásával, hogy nem új intézményt kreál a javaslat, hanem bevált és. meglévő intézmény kereteit bővíti ki olyan irányban, ahogyan az érdekeltségek már régóta kérték. Az együttes bizottság, nevében tisztelettel ajánlom; hogy ezi a , szociális tartalmú tör'. ülése 1938 december 13-én, kedden. vényjavaslatot, éppúgy, mint a tisztviselőkre vonatkozó előbbi javaslatot, általánosságban 6s részleteiben elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forubszky Géza jegyző: Kéthly Anna! Kétlily Anna: T. Ház! Az előadó úr kísérő beszéde hűséges kifejezője volt annak, hogy á szociális állam fogalma milyen erőteljesen érvényesül és követel napjainkban. De amikor ezt részben szavakkal megállapítja, részben kicsendül ez egész beszédének felépítéséből, nem volna szabad elfelejtkeznie arról a nehéz úttörő munkáról, amely azokban a bizonyos jelszavakban is megnyilvánult, amelyeket itt most annyira kifogásolnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: ötven esztendő óta!) Nem volna szabad elfeledkeznie arról a hosszú útról, ahogyan ezekből a jelszavakból közvélemény lett, amely ezeket a problémákat a képviselőház napirendjére kényszerítette. (Ügy van! Ügy van! à szélsőbaloldalon.) Ez a munka nincs befejezve, sőt elindítva is alig, mert az, aki a társa

1 dalmi fejlődést ismeri, tudja, hogy a szükség-letek sokkal előbb alakulnak ki, mint amikor azoknak elismerése megtörténik. Szociális kérdésekben ma csupán az elvért való harc van elismerve, a vitatkozás a gyakorlati megvalósítás terén folyik. Ezeknek a jelszavaknak elvi elismerésével találkozunk ma már mindenütt, de vitássá teszik gyakorlati megvalósításukat abban a tekintetben, hogy mikor vari erre szükség, gazdasági fellendülés vagy dekonjunktúra idején, mikor szükséges a népesség szociális gondozása. Akkor, amikor az államnak gazdasági fellendülés korában erre elég pénze van, vagy amikor éppen a gazdasági dekonjunktúra jobban rákényszeríti a népességet arra, hogy ezt a szociális gondoskodást követelje? Vitássá teszik, hogy mennyit adjanak nekik. Ennél a-vitá-s kérdésnél mindig felvetik a teherviselőképességet és ezt is többfelé osztják. Az államnak, vagy a munkáltatónak, vagy a munkásnak a teherviselő képessége kerül itt vitába. Vitássá teszik azt, hogy mit adjanak? Egészségvédelmet-e, munkahely-kenyérvédelmet, vagy családvédelmet? Emlékszünk azokra a harcokra, amelyek néhány évvel ezelőtt itt a képviselőházban, a minisztériumokban és a hatalmasok jól védett, párnázott irodáiban lefolytak abban a kérdésben, hogy ez a Ház munkanélküli segélyt vagy öregségi biztosítást adjon-e és amikor a. munkanélküli segély volt előtérben és ezt már az akkori szociális, minisztérium is félig-meddig elismerte, akkor bedobták a vitába az öregségi biztosítást és a kettő közül az öregségi biztosítás maradt a győztes. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Hogy az öregségi biztosítás önmagában fontos és szükséges, az el nem vitatható, viszont, hogy munkanélküli segély nélkül az öregségi biztosítás és általában a szociális biztosítás épülete csonka, azt semmiféle ellenérvvel eltüntetni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vitássá teszik azt, hogy kinek adjanak és kit vonjanak egészségügyi gondozás alá- Az ipari proletáriátust-e, az alkalmazotti rétegeket, a közéleti adminisztráció hivatalnokait,