Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

318 Az országgyűlés képviselőházának 362, Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: T. Ház! December végén Komárom vármegyében is meg-történtek a képviselőtestületi tagválasztások. Ezekkel a a megejtett választásokkal kapcsolatban ismét olyan szabálytalanságok fordultak elő Ács községben, amelyeket nem tudok szó nélkül hagyni. Amikor a miniszterelnök úr sorozatos beszédeiben a nemzeti összefogás szükségességéről beszél, akkor akadnak olyanok, akik a kormány hirdetett intencióival ellentétben hihetetlen rövidlátástól vezettetve arra törekednek, hogy az ellentétek elsimítása helyett ezeket lehetőség szerint inkább kimélyítsék, és ezáltal erkölcsromboló és nemzetromboló munkát folytassanak. Különösen elítélendők azok az események, amelyek most Ácson történtek, mert amikor ugyanis végre esztendők keserves harcai után eljutottunk oda, hogy a titkosságot a képviselőválasztásokra is biztosítani tudtuk, akkor az ilyen és ehhez hasonló események alkalmasak lehetnek arra. hogy az elkövetkezendő választások tisztaságába és titkosságába vetett hitet és bizalmat megingassák és ezáltal a nálunk országszerte kétségtelenül fennálló nyugtatlanságot, elkeseredést és elégedetlenséget még inkább fokozzák. T. Ház! Nem új dolog, ami Ácson történt, mert ugyanez megtörtént ugyanott már a múltban is. Megvallom, mégis váratlanul ért ez az eset, mert joggal azt hihettem, hogy a kormány által állandóan hirdetett megújhodás eszméiből valami már a vidékre is eljutott és a falu nehéz munkát végző társadalmának nem kell félnie ezeknek az eseményeknek a megismétlődésétől és a falu megbecsülése lehetetlenné teszi ezek megismétlődését. Ügylátszik azonban, hogy az a rendszer, amelyet a múltban annyiszor és olyan jogosan kifogásoltunk és támadtunk, ma is változatlanul él és hat és az egyes kormányváltozások vagy egyes felelős államférfiak nyilatkozatai ennek lélektipró munkáját egyáltalában nem befolyásolják. T. Ház! Az ácsi képviselőtestületi tagválasztásokon az történt, hogy a független kisgazdapárt megbízásából Varga Zsigmond és Nagy Sándor pártvezietőségi tagok felkeresték a község vezető főjegyzőjét, Taresy Gyula főjegyzőt és megkérték, hasson oda, hogy az elkövetkezendő választások alkalmával a két párt egyforma szavazócédulákat használhasson. A vezető főjegyző erre kijelentette, hogy amiint őket, már mint a kormányzópártot nem érdekli az, hogy a független kisgazdapárt milyen szavazólapokat hasz'nál, őket se érdekelje az, hogy a kormányzópárt milyen szavazócédulákat fog használni. Ezen előzmények után megtörtént a törvény által titkosnak rendelt' képviselőtestületi tagválasztás úgy, hogy a kormányzópárt tagjai ezzel a kezemben lévő és most felmutatott kis rózsaszínű szavazólappal szavazott — amelyet beszédem végén a Ház asztalára fogok helyezni— ugyan akikor, amikor a független kisgadapárt szavazói fehér szavazólapot használtak. Mi volt ez az eljárás, ha nem a titkosság kicsúfolása? Hiszen, aki a szavazóbelviséífben helyet foglalt, már messziről megállapíthatta, hogy ki melyik pártra adja le szavazatát! De van ennek a kis rózsaszínű cédulának még egy nagyon jellemző sajátsága, amit, úgy ülése 1939 januá/r 18-án, szerdán. látszik, a múlt tapasztalai tettek kívánatossá. A multlban ugyanis előfordult, hogy szintén ilyen különféle színű szavazólapokkal szavaztak, de az is előfordult azonban, hogy a szavazólapon feltüntetett neveket törölték és helyükbe újakat írtak. Ezt a kérdést most úgy óhajtották megoldani és ennek megismétlődését megakadályozni, hogy csak ilyen kis szavazólapot nyomtattak és a neveket olyan sűrűn helyezték egymás mellé, hogy lehetetlenné vált, hogy az egyes nevek törlésével esetleg erre a szavazócédulára más neveket írjanak fel. Történt pedíig ez a joggal kifogásolható eljárás, a pártvezetőség kezeim között lévő értesítése szerint, a vezető főjegyző tudtával és beleegyezésével. Kérdezem én, — és azt hiszem, joggal tehetem fel ezt a kérdést — megengedhetőnek tartja-e a belügyminiszter úr azt, hogy egy község vezető főjegyzője ilyen, kellően el nem ítélhető visszaéléseknek részesévé váljék. Joggal vetődik fel azonban az a kérdés is, hogy húsz községet számláló választókerületemben miért egyedül és kizárólag Ácson fordulnak elő ilyen visszaélések. Erre a kérdésre azt hiszem, legjobban megfelel egy levél, amelyet az egyik cukorgyári munkás küldött el hozzám, aki mellékelte leveléhez ezt a kicsiny szavazócédulát, aki azonban a gyártól való félelmében nevét már nem merte aláírni. Eta a cukorgyári munkás elmondja levelében, hogy a választás^ előtt a cukorgyár egyik tisztviselője az elkészített kicsiny lapokat odaadta a cukorgyár munkásainak, azzal a barátságos megjegyzéssel, hogy aki pedig nem ezzel szavaz, azt a cukorgyárnak kötelékéből azonnal el fogják bocsátani. T. Ház! Nem hiszem, hogy akadjon itt közöttünk valaki, aki elismerné a cukorgyárnak azt a jogát, hogy amikor a munkásokat a gyári munka elvégzésére szerződteti, ugyanakkor azoknak még szavazati jogával is rendelkezhessék és törvényadta jogaikat ebben a formában kívánja gyakorolni. Látszik azonban, hogy a cukorgyár más elgondoláson van és nem elégszik meg azzal, hogy a cukoráraknak a közelmúltban történt csökkentése után a munkások túlnyomó részének felmondott, hogy azután alacsonyabb munkabérrel és az addig fennállott kedvezmények megvonásával újra alkalmazza őket, hanem megfelelő befolyásolható embereknek a község vezetőségébe való beültetésével befolyását még ott is gyakorolni kívánja. Nem hiszem, hogy a cukor árának leszállítása azért történt, hogy a munkásoknak különben is meglehetősen nehéz megélhetési viszonyait ezáltal még inkább súlyosbítsák; remélem, hogy a munkabéreknek ehhez a leszállításához még az iparügyi miniszter úrnak is lesz néhány szava. A belügyminiszter úrhoz pedig azzal a kéréssel fordulok, vizsgáltassa ki ezt az esetet. Szerettem volna, ha nyilatkozott volna már most itt arról, hogy úgy ő, mint a kormányzat elítéli az ilyen és az ehhez hasonló eljárásokat. Értesüléseim szerint a választás ellen az érdekeltek panasszal éltek és én meg vagyok róla győződve, hogy ezt a választást ebből az okból is meg fogják semmisíteni és új választást fognak kiírni, azonban a hasonló eseteknek a jövőben való elkerülése végett szükségesnek tartanám, hogy a miniszter úr rendeleti úton szabályozza a képviselőtestületi tagok választását. Az 1886 : XXII. törvénycikk 46. §-a