Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

314 Az országgyűlés képviselőházának 362. hogy nyáron a legnagyobb munka idején aratást követelnek ezért a munkabérért, amikor pedig az arató munkarész az egész család évi fenntartási szükségletének fedezésére nem elegendő. (Malasits Géza: Azt mondják, nincs osztályharc! Hát ez ani? Mégpedig a legtisztább! — Buchinger Manó: Ötven éve panaszoljuk ezeket!) T. Ház! Az a tiszteletteljes kérésem, hogy ezeket a kérdéseket a legsürgősebben rendezzék törvényes úton és hozzon a" kormány törvényjavaslatot a Ház elé, amelyben ezeknek a munkabérszerződéseknek a sémáját megállapítja és tegye lehetővé, hogy azok figyelembevétele nélkül munkásszerződés ne legyen köthető, (Helyeslés half elől.) mert ebből származnak azok a szörnyű visszaélések, amelyeknek az a következményük, hogy évek multán is a bíróság előtt járnak a munkástömegek nyomorult filléreik kiharcolásáért, amelyeket egyáltalában soha nem fognak megkapni. t Mondja ki egy ilyen törvény azt, hogy a részes mívelésnek részaránya általában egyharmad legyen és semmiféle címen levonás ne legyen eszközölhető. Ugyanígy mondja ki ez a törvény, hogy az arató munkát minden munkától függetlenül kell elvégezni, az aratás eredményének 10%-a fejében, amely úgy szemben, mint szalmában kiadandó. ;Megtörténik ugyanis, — konkrét eseteket tudnék újra felemlíteni megint csak Ottó kir. herceg birtokával kapcsolatban — hogy ' aratórészben csak a szem-járandóságot adják ki, a szalma-járandóságot pedig nem, holott ez igen jelentős tétel azoknál, akiknek most hideg a szobájuk. (Rajniss Ferenc: Ami marad, az a Csákv-szalmáia?) Nagyon rövid az időm, így még csak arra a körülményre kívánok rátérni, hogy e kérdésiek mellett ott van van még a napszám kérdése is. Többizben említettük már, hogy a mezőgazdasági ár szín von állal párhuzamosan alakuló napszáimbért állapítsanak meg. Az' a helyzet, hogy egyes helyeken még ma is P 1— 110 vagy ennél is kisebb tételeket^ fizetnek, amikor pedig a másik oldalon — és ezért a kormányt igen nagy elismerés illeti — árvedélmet teremtetteik meg. Ezt az arvedelmetj tartsák is meg feltétlenül a kisemberek érdé1 kében, de ebibe az árvédelembe a nagybirtok kalkulációja mellett a mezőgazdasági munkásság tisztességes bére, a munkájának tisztességes ára is bele kell, hogy férjen. Ha. ugvanis a világpiacokon 12—13 pengő a búza ára és mi mégis 20 pengőn tudjmk tartani nagy erőfeszítéssel, akkor tessék a munkásságnak is megadni a megfelelő, őt megillető, az árakkal párhuzamos munkabéreket. (Helyeslés a baloldalon és a közéven.) Arra kérem az igen t. kormányelnök urat, hogy egy ilyen irányú törvénytervezet elkészítésénél <az a szempont vezesse, hogy a mezőgazdaságban se idegenkedjünk az órabér bevezetésétől, attól, hogy egy munkaóráért egy kilogramm búza értéke jár. Az ugyanis teljesen tarthatatlan, hogy miig a téli időben a mezőgazdasági munkások csak hét órát dolgoznak, nyáron pedig 16 órát, a imunkabér mégsem emelkedik iarányosany pedig a nyár folyamán megdolgozott minden óra sokkal nagyobb energiát kíván, mint télen. Volt olyan eset is, amit szintén a Ház' elé hoztam már, hogy egyes uradalmak a húsvéti ünnepek alatt, késő áprilisban vagy május elején elfelejtették emelni & téli napszámot és még akülése 1939 január 18-án, szerdán. kor is esak 1 P 10 fillért adtak a munkásnak, mivel a kormány vagy a közigazgatási hatóság nem szabályozta a napszámot. Ennyire feledékenyek ezek a birtokosok. En tehát igenis kérem, hogy tessék ezt törvényes úton rendezni. lie féljen senki .a törvényes rendezéstől, mert ha tiszta a lelkiismerete, akkor nyugodtan szembenézhet a komoly törvényes rendiezésisel, amellyel a mezőgazdasági munkásság legszélesebb rétegeinek életszínvonalát lehet javítani és, ami a legfőbb, tisztességes megélhetést és tisztességes munkaviszonyokat lehet vele teremteni. Beszédidőmnek rövid volta éppen csak azt engedi még 'meg, (hogy felemlítsem, hogy egy indítványt terjesztettem már be a parlamentben a mezőgazdasági miunkásszerzŐdések és munkaviszony törvényes rendezése tárgyában. Ebben az indítványban igyekeztem lefektetni azokat a szempontokat, amelyekből kiindulva a mezőgazdasági munkásság bérkénlésfn egyszerre, végérvényesen rendezhetők lennének. T. Ház! Kérésemet a miniszterelnök ^ úrhoz intézem, azért ő hozzá, — ezt hangsúlyozom, és nem akarom még távolról sem sérteni a jelenlegi földmívelésügyi miniszter urat — mert az a szomorú tapasztalásom, hogy bár 1935 ősze óta minden évben többízben idehoztam ezeket a súlyos kérdéseket, mégsem történt soha semmiféle komoly intézkedés. Hangsúlyozom, hogy kérésemet azért intézem a miniszterelnök úrhoz, mert nyilvánvaló, hogy olyan erőviszonyok és tényezők játszottak közre, amelyek a mindenkori szakminiszternek a kezét sokkal inkább le tudják fogni. E mögött politikum, politikai kérdés van, és ezeknek a politikai erőknek az eltávolítása a miniszterelnök úr feladata s azért kérem, hogy tisztítsa meg a helyzetet ezen a téren és tiszta, őszinte lelkiismeretének megfelelően, komoly törvényes rendezést hozzon a mezőgazdasági munkásság számára. {Helyeslés a balközépen. — Rajiiiss Ferenc: Éljen!) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Ház! Az igen t. képviselő úr hozzám intézte interpellációját a földmívelésügyi miniszter úr helyett, de ezt én úgy fogom fel, hogy ő a kormányzati politika egyik legfontosabb kérdésének tartja a mezőgazdasági munkásság kérdésének rendezését, olyan jelentőségű kérdésnek tehát, amely az egyes szakminiszterek működési körén túlemelkedve, az általános kormányzati politika mezejét érinti. Éppen azért, minthogy ő is így fogja fel a helyzetet s nem mint egy szakkérdést, én az ő interpellációját, amely számos részadattal is volt alátámasztva, nem kívánom részletekbe menően megválaszolni, mert nem érzem magam kompetensnek a • részletkérdésekbe behatolni. Nagyáltalánosságban azonban a következőket vagyok bátor megjegyezni. Az igen t. képviselő úr maga is említést tett arról, hogy a nagybirtokosságnak és általában véve a munkaadó birtokosságnak egyrésze, amint mondotta, korrekten és szociális érzékkel intézi a munkásügyeket, tehát szerinte nem koll félnie a törvényes rendezéstől, amiben magában is bennefoglaltatik az a megállapítás, hogy itt nem egy általános bajról van szó, hanem olyan kérdésről, amelynek elintézése azért igényel szerinte rendezést, mert a korrekt és szociális érzékkel rendelkező tulajdonosok mellett vannak olyanok is, akik a munkáskérdésre kevesebb gondot fordítanak