Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-362

Az országgyűlés képviselőházának 362. ajánlattevő szintén 35.000 pengővel drágábban kapta a munkát. A 2—3—4—5 ezer pengős differenciákat nem említem meg, azt természetesen a minisztérium elbírálására kell bízni, hogy a körülbelül egyenlő cégek közül melyeket tart alkalmasaiknak és megbízhatóknak arra, hogy az egyes munkákat jól elvégezzék, meg kell azonban említenem az olyan munkálatokat, ahol 15—20%-os eltérés van. Ilyen 'például ugyanennek az útnak az, ötödik szakasza, ahol 101-000 pengőért kapta valaki a munkát egy 86.000 pengős ajánlattal szemben, a hatodik szakasz munkáit pedig a 11-ik helyen lévő ajánlattevőnek 445.000 pengőért adta oda a minisztérium egy 375.000 pengős reális és komoly ajánlattal szemben. Itt is 15%-os az eltérés és itt sem tudom magamnak megmagyarázni ennek az okát. Ilyen példákat, a 68 és 47 ezer r pengőivel drágában történt odaítéléseknek egész légióját tudnám felsorolni. Ennél az utóbbi útszakasznál, amelynek költségei összesen 1 millió 900.000 pengőt tettek ki, összeállításom szerint, 273.000 pengőt lehetett volna megtakarítani. Mondottam, hogy semmiképpen sem tudom magyarázatát találni annak, milyen elgondolások szerint ítélte oda Imrédy miniszterelnök úr kereskedelemügyi minisztersége alatt a kereskedelemügyi minisztérium ezeket az útépítési munkálatokat. Itt vannak például a csórna—kopházai átépítési munkálatok, ahol a legolcsóbbnak méltóztattak odaadni, ámde olyan cégeknek, amelyek addig még egyáltalán nem. végeztek komoly munkát. berendezéssel sem rendelkeztek, teljesen kezdő cégek voltak, s a munkákat azonnal kénytelenek voltak alvállalatba továbbítani. (Zaj és mozgás) A miniszterelnök úr, mint kereskedelemügyi miniszter, ezáltal inaugurált és bevezetett a közmunkák kiadásánál egy olyan rendszert, amely odavezetett, hogy axóta csak zártkörű felszólítások útján vagy pedig közvetlen adják ki a hatóságok az intézmények ég közüzemek a munkákat. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Payr Hugó: Tisztelettel kérek öt perces meghosszabbítást. Elnök; Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen! Nem!) A Ház a kért meghosszabbítást .megadta. Payr Hugó: Ezeknél a jelenségeknél főképpen azt kifogásolom, hogy a kormány olyan cégeknek ad nagy, többszázezerpengős munkát, amelyek irodájukat a zsebükben, felszerelésüket talán az aktatáskájukban hordják. Ezáltal nemcsak nagy és régi cégek fennmaradása van veszélyeztetve, amelyek gyári berendezéssel bírnak és többszázezer pengő évi rezsivel, több mérnököt, többszáz művezetőt, betanult munkást állandóan alkalmaznak, hanem veszélyeztetve van a munka értéke, minősége is. Helyeslem azt, hogy a kormány meg"próbál kezdő és fiatal vállalkozókat nevelni, azoknak hóna alá nyúl és segítségükre van, de ezt nem lehet olyan módon tenni, hogy ezeknek egyszerre a legnagyobb, legnehezebb és legfontosabb munkákat adják. Tessék ezekkel előbb a kisebb munkákat elvégeztetni, hogy betanuljanak, hogy megmutassák, mennyire alkalmasak a munka elvégzésére. Semmi értelmié sincs annak, hogy à stroihniann-rendszert vezessük be, hogy minden munkát alvállalatba adjanak ki, mert ezzel nem nevelünk keresztese 1939 január 18-án, szerdán. 297 tény vállalkozókat, fiatal keresztény iparosokat és szakembereket, ezzel csak nemzeti ajándékot adunk az adófizetők pénzéből ki nem próbált ismeretlen cégeknek. (Jenes András: Panamistáknak! Kipróbált panamistáknak!) Ha a miniszterelnök úrnak vagy az igen t. kormánynak mégis az a szándéka, hogy ilyen kezdőket, ilyen próbálkozókat segélyezni akar, ezt ne az adófizetők pénzéből tegye, hanem ennek rizikóját vállalják az urak magukra. Elnök: A miniszterelnök úr kíván vála szólni. vitéz Imrédy Béla miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Payr Hugó képviselő úr interpellációjára válaszomat a következőkben vagyok bátor megadni. Az útépítési munkálatok vállalatbaadását megelőzőleg a kereskedelemügyi minisztériumban a legnagyobb alapossággal és szakértelemmel megállapított és többszörösen ellenőrzött árkalkulációk készültek, ezeknek az árkalkulációknak alapján a szabályszerűen megalakított zsűri a közszállítási szabályzat rendelkezéseinek betartásával terjesztette elő javaslatait s ezekhez képest az útépítési munkákat a legkedvezőbb reális ajánlatot tevőknek ítéltem oda. Természetesen az ajánlatok egységárainak elbírálásánál a felhasználásra kerülő építési anyagok normális napi beszerzési árát, az útépítési munkálatoknál használatos költséges felszerelések és gépek amortizációját, a vállalkozó által ajánlatában megjelölt munkabérek méltányos színvonalát, a vállalati munkák elvégzéséhez szükséges hitelek megszerzésinek azonos feltételeit, a minimális és jogos polgári hasznot, valamint a közszállítási szabályzat előírásainak megfelelően az ajánlattevők közmunkákkal való foglalkoztatottságának mérvét is figyelembe kellett venni. Ha ilyen módon adjuk ki a munkálatokat és ilyen módon bíráljuk el az ajánlatokat, akkor nem fenyeget az a veszély, hogy a munka folyamán pótköltségvetések szüksége merül fel, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) ami a vállalkozó és a munkaadó között végnélküli vitákat, sőt peres eljárásokat is szokott eredményezni, s mint a multoan nyert tapasztalatok mutatták, igen gyakran az irreálisan olcsó ajánlatok alapján végrehajtott munkálatok költsége végeredményben meghaladta a mellőzött reális ajánlat költségösszegét. (Ügy van! jobb felől.) Egyébként is a magyar műszaki kar már évek óta éles harcot folytat az árromboló és túlalaesonyan tartott ajánlatok elfogadásával szemben. (Erődi-Harrach Tihamér: Kiuzsorázzák a munkásokat!) Itt kell megjegyeznem még azt is, hogy számos nyugati államban a közszállítási szabályzat egyenesen előírja a munka kiadásánál a középarányos ajánlati összeget leginkább megközelítő ajánlatok figyelembevételét. Szükségesnek tartottam ezeknek az elveknek figyelembevételét már csak azért is, hogy a feltörekvő keresztény vállalkozói kar, főleg a fiatalok térfoglalását elősegítsem (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) olyan területen, amely előttük eddig jóformán teljesen el volt zárva. Az 1938. évben (általam vállalatiba kiadott útépítési munkálatok költsége kereken 105 millió pengőt tett ki. Abban az esetben, ha az ajánlatok reális voltának elbírálására vonatkozó és most említett szempontokat mellőztük volna és csupán azt a szempontot mérlegeltük volna, hogy a közmunkákkal való foglalkoztatottság mérvét figyelembe kell venni, ami azt jelenti, hogy nem lehet ugyanannak a vállalt