Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
Az országgyűlés képviselőházának 362. ülése 1939 január 18-án, szerdáit. 2Ö5 tlokok, amelyek alapul szolgáltak ennek az összegnek törlésére, ma már nem állanak fenn; hiszen az állam ezermilliós beruházási kölcsönt vesz fel s a bevételek Budapest pénzügyigazgatójának jelentése szerint lényegesen felülmúlták az előirányzott összeget. Ezek szerint sokkal több bevétel áll az állam rendelkezésére, mint amennyi előzőleg volt, sőt^ több, mint amennyit a költségvetésben előirányoztak, tehát indokolatlan, ha tovább is csak ezt az összeget folyósítják. Ha ez az összeg folyósíttatik az Oti. öregségi alapja részére, akkor megvan a pénzügyi fedezet arra, hogy a 120 pengős alapot, vagyis a havi 10 pengős alapot, havi 10 pengővel lehessen havonta felemelni és akkor ez az összeg már a kiindulásnál ^ 20 pengő lenne; ehhez még hozzájönne az a járulék, amelyet az illető biztosított befizetése arányában kap. A kérelem tehát kétirányú. Először is az, hogy szállítsák le a biztosítási korhatárt a 65 éves életkorról 60 évre, másrészt pedig ^ az, hogy az állam fizesse be azt a négymilliót, amellyel tartozik a köznek s amelyet a törvény szerint köteles befizetni, de amelyet a költségvetésben kért felhatalmazás alapján átmenetileg nem fizetett be. Tegyen eleget -" ezeknek a kötelezettségeknek. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Annál is inkább kell kérnem, hogy az öregségi járadéknál méltóztassék ezt a kötelességet teljesíteni, mert a kormány most nagy reformgondolatokat hangoztat kifelé mindenütt, ahol csak erre alkalom és lehetőség van. Állandóan halljuk,, hogy a szociális biztosítás terén meg akarja tenni a kormány mindazt, amit a múltban elmulasztottak, arra akar törekedni, hogy a dolgozó embert felemelje és igyekezzék a dolgozó embernek is megfelelő éltszínvonalat biztosítani. Tessék példát mutatni! Itt van a példamutatásra a gyakorlati lehetőség. Kevesebbet szónokolni, de többet cselekedni! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék gyakorlati útra menni. Sokkal jobban szeretem azt, ha kevesebbet ígérnek, de a gyakorlatban többet tesznek. Itt van a lehetőség arra, hogy a korhatár leszállításával az öreg emberek legalább valami járadékot kapjanak. Hogy ez a járadék havi 40 pengő, — a legmagasabb osztályt értve mindig — ez ne tévesszen meg senkit, mert a gyakorlatban ez mindig csak 20—25 pengőt jelent átlagban. Az illetők azonban esetleg gyermekeik támogatásával mégis el tudnak vonulni valahova, falura, vagy pedig itt maradnak a városban, de nem foglalják el a munkahelyet azok elől, akik ennek következtében munkaalkalmat nem tudnak találni. Nem kívánok ennek a kérdésnek pénzügyi részletezésébe belemenni, csak azt kérem, méltóztassék a kérdést megfontolás tárgyává tenni, mert teljes lehetetlenség az, hogy például ma a legmagasahb napibérosztályban egy biztosított, ha a teljes időt ki tudta dolgozni, csak 3078 pengőt kapjon egy hónapra, egy özvegy pedig 15 pengő 39 fillérit, egy árva 9 pengő 23 fillért, egy félárva pedig 4'62 pengőt. Ezek alamizsnák, ez koldussegély, amelynek fenntartása szégyen. Kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Peyer Károly: Amikor itt nagy reformeszmék merülnek fel, amikor az Oti.-nál kielégítik a tisztviselők igényeit és az adminisztrációs költséget megint szaporították. — hiszen 250 új tisztviselővel növelték a létszámot és szaporították a költséget azzal, hogy a régi tisztviselőket előléptették — amikor az orvosok járandóságát az egész költségtömeg 10%-áról felemelték 11%-ra, amikor a gyógyszerészeknek is adtak árfelemelést, szóval, amikor mindenkinek jutott valami: akkor nem jutott a szülőnőknek, nem jutott a biztosítottaknak H nem jutott az öregeknek. Annakidején, amikor ez a törvény tárgyaltatott, amely az üti. szanálását célozta, Vass József részéről az a kijelentés történt: elsősorban a biztosítottnak kell visszaadni azt, amit tőle elvettek. Ez volt a Programm. Ennek éppen az ellenkezője történt: mindenki visszakapja a magáét, mindenki hozzájut ahhoz, amije előzőleg volt, csak a beteg, aki fizet, a biztosított, aki joggal támaszt igényt, nem kapja ettől az intézettől azt, amit joggal vár és joggal remél. Látom, hogy a belügyminiszter úr nem szándékozik erre az interpellációra választ adni. Én ezt a kérdést máskor is ide fogom hozni, mindaddig, amíg csak elintézést nem nver. Mert ezt a kérdést nem lehet függőben tartani! Szégyenletes állapot az, hogy 65 éves korig kényszerítsenek embereket arra, hogy dolgozzanak, akkor, amikor az állami hivatalokban 60 éves a korhatár. Az öreg munkásnak is joga van egy pár fillér támogatásra, mielőtt a koporsóba kerül és ez a szociális gondolat kell hogy áthassa a kormányt, különösen most, amikor ilyen nagy reformokat és szociális gondolatokat hirdet. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Payr Hugó képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz a nyilvános árlejtések útján kiadott útépítési munkálatok tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrihoz a nyilvános árlejtések útján kiadott útépítési munkálatok tárgyában. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter korában kiadott útépítési munkálatokra mennyit fiz-et rá az ország- adófizető polgársága?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Payr Hugó: Igen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a feletti csodálkozásomnak adjak kifejezést, hogy a miniszterelnök úr egy ilyen fontos interpellációs napon, amely hónapok óta az első, távollétével tüntet. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Minden miniszter távol!) Ez nézetem szerint nemcsak azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök úr milyen véleménnyel viseltetik a parlamentről; mennyi súlyt helyez annak munkájára és milyen fontosnak tartja a képviselők által hozzáintézendő kérdéseket. (Farkas István: Nem érdekli az ország sorsa!) hanem bizonyítja azt is, hogy el akarja kerülni a hozzáintézett kellemetlen kérdéseket. A miniszterelnök úr tavaly májusban és júniusban a kereskedelemügyi minisztériumot is vezette. E minőségében, mint kereskedelemügyi miniszter az álltala kiadott útépítési közmunkálatokért felelős. Tavaly május utolsó hetében a kereskedelemügyi minisztérium (Farkas István: Panamáztak ott is, az útépítéseknél!) több nagyobb útépítési munkára hirdetett versenytárgyalást s a versenytárgyalások feletti 47*
