Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.
Ülésnapok - 1935-362
292 Az országgyűlés képviselőházának . pontját irritálja, mert azt mondják, hogy igen, hogyan jön a kormányzat és a törvényhozás ahhoz, hogy eldöntse azt a kérdést, ki a zsidó és ki a keresztény, ez a kérdés inkább az egyházak hatáskörébe tartozik. Meg- kell azonban azt is állapítanom, hogy az, egyházaknak ez a felszólalása a készülő törvényjavaslat ellen teljesen alaptalan, mert hiszem egy világi törvényjavaslatnak a szempontja nem érinti az egyházaknak azt ,a jogát, hogy eldöntsék, ki a keresztény és, ki nem az. Más a törvény szempontja, amely meghatározza azt, hogy ki számít zsidónak és ki kereszténynek illetőleg magyarnak, és más az a szempont, amelyet az, egyházak, ebben a kérdésben joggal vindikálnak maguknak. A kikeresztelkedéseket azonban továbbra is folytatja a zsidóság. Folytatja pedig egyrészt azért, mert bízik abban, hogy a javaslat enyhíttetni fog, másrészt pedig folytatja azért, mert ha kikeresztelkedik, akkor természetesen az útlevelében már nem a régi vallását tüntetik fel, hanem, azt, hogy protestáns-e vagy katolikus, de azt, hogy kitért a régebbi vallásából, nem tüntetik fel s a fajt sem, mert természetesen a fajból nem lehet kitérni. (Gr. Festetics Domonkos: Passzus-keresztények! — Derültség a jobboldalon.) T. Ház! Ezért növekszik egyre-másra a kikeres ztelkedések száma. Míg az elmúlt években alig 4—500 kikeresztelkedés történt egy esztendőben, most tömegestől lepték el a rabbi-hivatalokat s bizony ott sorszámot, még pedig májusra és júniusra szóló sorszámot kellett osztogatni azért, hogy, ia tömeges kitéréseknek elejét vegyék. A keresztény egyházak látva-látták azt, hogy ez nem igazi Krisztushoz-téréts, hanem csak konjuínktúra-kikeresztelkedés és látták azt, hogy ez elé mesterséges sorompókat és akadályokat kell állítani; látták azt, hogy neu lehet helyesnek tartani, hogy most, amikor bizonyos törvények készülnek a zsidóság ellen, a zsidóság — kitérve vallásából — így akarja ezeknek a törvényeknek hatását gyengíteni. (Fábián Béla: Kitéréssel nem segít magán!) Épp ezért Magyarország hercegprímása — nagyon helyesen — körlevelében azt a feltételt állította fel, hogy legalább hároim hónapon keresztül kell a tanításnak tartania, ezenkívül pedig egyházfői engedélyitől van függővé téve minden egyes zsidónak a megkeresztelése. T. Ház! Ugyancsak azt látjuk, hogy egy másik egyházfő — nagyon helyesen — a következőket írja körlevelében (olvassa): »A keresztségtől távol kell tartani mindazokat, akik arra nem méltók. A keresztség nem (önbiztosítási müvelet, hanem tiszta lelki vágyakozás és beolvadás Krisztus választottjainak a közösségébe. Nem szabad tehát keresztvíz alá bocsátani szándékuk tisztaságának bizonyítéka nélkül olyanokat, akik csak látszatkeresztények volnának.« (Gr. Festetics Domonkos: A Jordán vizében, ott lehet!) Miért fontos a megkeresztelkedések problémája 1 ? Azért lényeges, mert a kikeresztelkedés azt az egyetlen akadályt, amelyet az egyház állít fel, hogy tudniillik keresztényt pogánnyal nem ad össze, a kikeresztelkedessél elhárítják és ezáltal a vegyes házasságok még jobban fokozódását fogjuk észlelni. Az egyháznak ugyanis nem lehet érdeke és feladata a fajvédelem szempontja. A fajvédelem szempontja az ország, a nemzet kötelessége, az egyház természetes hivatása az, hogy mindenkit megtérítsen, az a misziója, hogy mindenkit rátérit02. ülése 103!) január 18-án, szerdán. Ben a helyes útra, a krisztusi egyház útjára, de hogy a vegyes házasságok ennek folytán el ne szaporodjanak, magának az államnak, a kormányzatnak kell a korlátokat felállítania. Látjuk, hogy az 1919-es kikeresztelkedések száma a statisztika kimutatása szerint több mint 19.000-et tesz ki, de hogy mennyire nem volt komoly ez a megtérés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezeknek a kikeresztelkedetteknek több, mint kétharmada tért vissza később a zsidó vallásra. (Fábián Béla: Szó sem igaz belőle!) A helyzet az, hogy a keresztény tömegek előtt devalválja a keresztség fenségét és szentségét •i ÍZ M tény, hogy sokan konjunkturális szempontból veszik fel. (Buchinger Manó közbeszól.) Láttuk, igen t. szociáldemokrata képviselőtársam, a Felvidéken is, hogy a zsidóság izolálja magát a magyarságtól és a cseh hadsereg felszerelésére áldoz (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Buchinger Manó újra közbeszól.) Buchinger képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Vázsonyi János: Kérdezősködjék másoknál is, Vozáry Aladárnál!) A képviselő úr beszédideje lejárt. Meizler Károly: Tisztelettel kérek 15 perces meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni"? (igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadta. Meizler Károly: Láttuk, hogy a felvidéki zsidóság adakozott a legnagyobb mértékben a cseh hadsereg felszerelésére. (Fábián Béla: Ez sem igaz!) Láttuk, hogy a mi szabadcsapataink éppen zsidó felkelőkkel, zsidó szervezett hadsereggel állottak szemben, (Fábián Béla: Nem igaz!) hiába mondja Fábián képviselő úr, hogy ez nem igaz. (Fábián Béla: Ez ugyanolyan igaz, mint a kisvárdai rádió! — Elnök csenget. — Vázsonyi János: Vozáry nyilatkozatai mást mondanak! — Gr. Festetics Domonkos: Jarosst kell megkérdezni, ő majd megmondja!) és a felvidéki zsidóság körében terjedt el leginkább az a nemtelen agitáció, hogy a Felvidék no térjen vissza Magyarországhoz. (Fábián Béla újból közbeszól.) Ügylátszik, Fábián képviselő úr nem olvas újságot, vagy csak liberális lapokat olvas. Méltóztassék megnézni a többi lapokat is. (Fábián Béla: En csak azt tudom, mit mond a cseh-szlovák rádió!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni I Meizler Károly: Ellene vagyunk minden külföldi példa lefordításának, azonban kétségtelen, hogy a, zsidókérdés nelmiaetközi probléma és iaizok a megoldásiak, amelyek Olaszországban vagy Németországiban (beváltak, megfelelő módosítással és a miagyair viszonyokra való alkalmazással kell hogy nálunk is megfelelő alkalmazást nyerjenek. Éppen ezért rá kell mutatnom arra, hogy a keresztény és zsidó házasságkötések sízáima az utóíbíbd években rohamosan emelkedett, különösen a középosztályban ós a felsőosztályban. (Fábián Béla: Hainyadiaiglen, mert akkor sok ©mteroel lesz itt baj!) 1920^biam 411, 1930-ban pedig... (Fábián Béla: Megnézzük a fajvédők származását!) Elnök: Fábián kép viselő unat figyelmeztetetml, hogy ne tessék zaivarni a szónokot! (Fábián Béla: Ö zavar engem! — Hosszantartó élénk derültség.) •Fábián képviselő urat rendreutasítom. Meizler Károly: Fábián képviselőtársam-
