Képviselőházi napló, 1935. XXI. kötet • 1938. december 7. - 1939. február 23.

Ülésnapok - 1935-361

Az országgyűlés képviselőházának 361, ülése 1939 január V?-én

f kedden, 273 Balogh Gábor közbeszól. — Rajniss Ferenc: Mi az, hogy »mi«? — Payr Hugó: Mit szól ehhez Salló? — Derültség.) hogy a jövőben azt a hangot fogjuk használni, amit a kormány exponensei és a kormány lapjai fognak velünk szemben alkalmazni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) pontosan ugyanazt a hangot (Felkiáltások jobb felől: Rendben van!) és attól nem fogunk eltérni. (Payr Hugó: Olyan hangot mi nem tudunk! — Zaj.) T. Ház! Végezetül méltóztassék megengedni, hogy e^j talán látszólag nem egészen ideülő, de mégis a kérdés elintézéséhez tartozó kijelentést is tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A múltkori incidensnek bizonyos lovagias folytatásai is voltak. Kijelentem, hogy ez az ügy nem való lovagias útra. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Mozgás.) Azt a nyilatkozatot, amely itt elhangzott és amely a sértések ellen tiltakozott, valamennyiünk nevében tette itt meg Szfranyavszky Sándor képviselőtársunk, (Ügy van! Ügy van! balfelől és a balközépen.) azzal mi valamennyien azonosítjuk magunkat, azzal mi valamennyien szolidárisak vagyunk (Ügy van! Ügy van! balfelől és a balközépen.) és Iha valakinek keresnivalója van rajtunk, hát valamennyiünkkel áliion szembe! Ezt voltam bátor bejelenteni. (Helyeslés és taps balfelől.) Elnök: Makkai János képviselő úr kíván a napirendi javaslathoz hozzászólni. Makkai János: T. Képviselőház! A múlt hét péntekjén két ok miatt keletkezett egy meglehetősen szokatlan és nagyarányú vita itt a képviselőházban az ellenzék részéről. Az egyik ok az volt, hogy az egyik főispán úr olyan kijelentéseket használt, amelyeket az ellenzék magára nézve sértőnek talált. A másik ennél kisebb, de szintén felsorolt ok az volt, hogy a kormánypárti sajtó milyen hangon írt egy politikai vacsorán résztvett csoportról és azi ott megjelent képviselőkről. Meg kell állapítanom, hogy a belügyminiszter úrnak ma délelőtt itt a Házban tett nyilatkozata az ügy első részét, a kérdéses főispán úrra vonatkozó részét véleményem szerint elintézte. Eckhardt Tibor képviselőtársam is kijelentette, hogy ez a nyilatkozat korrekt volt és hogy ennek szelleme is olyan volt, amely a megbékülést akarta elérni. Ügy érzem, hogy ezzel a belügyminiszteri nyilatkozattal ez a kérdés véglegesen elintéztetett. (Felkiáltások balfelől: Dehogy!) Arról mi nem tehetünk, hogy időközben milyen beszéd hangzott el és nem tudjuk, hogy az a beszéd úgy hangzott-e el, ahogyan azt az újságból fel tetszett olvasni. Mi, mint törvényhozók, egyes képviselő uraknak egy főispánnal való egyéni vagy személyes vitájába itt semmi esetre sem. szólhatunk bele. (vitéz Balogh Gábor: Ez nem egyéni (kérdés!) Nem is ismerjük ezt a kérdést. Tény az. hogy egyes képviselő urak a főispán úrral összeköttetésbe lépve azt az információt kapták, hogy beszédének szövege nem úgy szól

t mint a kérdéses lapokban megjelent, (vitéz Balogh Gábor: Peches ember! Mindig rosszul közlik a dolgait! — Derültség.) T. Ház! Ami engem most inkább érdekel, az az úgynevezett kormánypárti sajtó hangja, amelyet múlt alkalommal is, de már hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt is igen gyakran kifogás tárgyává tettek egyes képviselő urak. Most Eckhardt Tibor t. képviselőtársam azt mondta, hogy ha ők nem kapnak elégtételt, vagy lia nem látnak javulást ezen a téren, akkor ugyanolyan hangot fognak: megütni a maguk közéleti harcaiban,, mint amilyet használ a kormánypárti sajtó velük szemben. (Gr, Bethlen István: Ez ellen neim lehet kifogás !), Meg kell állapítani, hogy a kormánypárti és bármiféle sajtó hangja általában az ugyanazon korszakban uralkodó közéleti viták hangjától nem szokott különbözni. (Eckhardt Tibor: Néha tempót diktál!) Meg kell állapítanom azt is, hogy a sajtó és az újságíró, aki érti a mesterségét, ritkábban szokott olyan sértő és nem esztétikus kifejezéseket használni, mint a politikusok, akik szenvedélyükben néha elvakultak. A legerősebb hang rendszerint a politikusoknak és közéleti férfiaknak a sajtó számára adott nyilatkozataiban szokott megnyilvánulni, nem pedig az újságíró munkájában. En közel másfélévtizede múlt,, hogy újságíró vagyok, de például még sohasem küldtem kriptába az ellenfeleimet. (Dinnyés Lajos: De levelet kért Eckhardtól a választásra! — Elénk derültség. — Tildy Zoltán: A segítség jó lett volna! — Dulin Jenő: Ment segíteni! — Zaj. — Elnök csenget.) Tizenöt éve vagyok újságíró, de mi soha ilyen hangot nem használtunk a imagunk publicisztikai^ és közéleti küzdelmeinkben. (Sulyok Dezső: Megkapta a levelet, vagy elveszett a postán?) Nem. használtunk olyan kifejezéseket, amelyek azóta szállóigévé váltak az országban és amelyek azóta is maradandó emlékei egy-egy politikai vihar, egy-egy politikai küzdelem kiütköző és nem éppen szép részleteinek. (Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! Ha Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy ugyanazt a hangot fogják ők is használni, amit a mi sajtónk használ, (Sulyok Rezső: Megkíséreljük) akkor erre azt keill mondanom, hogy ez nagyon kívánatos, nagyon üdvös és követendő dolog lesz, mert akkor a közélet hangja meg fog szelídülni és megszépül, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Derültség a baloldalon. — Payr Hugó: Jobb vicceket kérünk! — Elnök csenget.) a személyeskedés kevesebb fesz, a politikai megállapítások pedig precízebbek és helytállóbbak lesznek. (Eckhardt Tibor: Szegény Darányinak mennyi baja volt az urakkal! — Derültség. — Gergelyffy András: Sohasem panaszkodott. —Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Makkai János: T. Ház! Látván,hogy ezzel a fennálló feszültséget sikerüílt a derű irányában elintézni, minthogy más célom nem is volt, befejezem felszólalásomat és az elnök napirendi indítványát elfogadom. (Egy hang a baloldalon: A szónokot senki sem üdvözli. — Élénk derültség.) Elnök: Minthogy a napirendhez más felszólaló nincs, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az elnöki napirendi javaslatot elfogadni? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot elfogadja. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni Eckhardt Tibor képviselő úrnak azt a napirendi indítványát, amely a miniszterelnök úr pécsi és bajai beszédeit kívánja napirendünk tárgyaihoz kiegészítésképpen hozzáfűzni? (Igen! Nem!) A Ház Eckhardt Tibor képviselő úr napirendi indítványát elutasítja. Következik az indítvány- és interpellációs könyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék előbb az indítványkönyvet felolvasni, 43*